Friss vidéki levegőnk

A határértékek megugrásának hírére – valljuk meg – kevesen kapják fel a fejüket, így leginkább csak akkor jut eszünkbe a szörnyülködni a környezeti ártalmakon, ha a híradásokban mutogatnak füstöt okádó óriási kéményeket vagy szmoglepte külföldi városokat.
A falusiak ilyenkor felsóhajtanak: milyen jó, hogy ők tiszta vidéki levegőt szívnak! Holott – épp a napokban tették közzé az eredményeket – korántsem a városokban a legrosszabb a levegő. Egyes honi falvak fölött a fővárosinál is jóval szennyezettebb az „ég”.

Persze, ha belegondolunk, ezen tényleg nincs mit csodálkozni. Közismert, hogy mind többen térnek vissza a gázfűtéstől a kályhához, előkapva a régi hagyományokat, miszerint minden, egyéb módon nem hasznosítható hulladék eltüzelhető. Szegény ember pedig egyébként is azzal fűt, amivel tud, és egész biztosan nem a legjobb fűtőértékű fát vagy szenet lobbantja lángra, ha be akar melegíteni. Az innen-onnan összeszedett, sokszor frissen kivágott fa egyébként is nagy füsttel ég – ne kezdjünk nosztalgiázni a télidőben füstölgő házkéményeken!

Csakhogy némelyek szó szerint a szeméttel fűtenek: pet-palackok, műanyag vackok, flakonok, autógumik, bálásruhák, bútorhuzatok és még a jó ég tudja, mik vetnek lángot a kályhában. Vagy az udvaron. Egyes honi falvak levegője már a harmadik világbeli viszonyokat is kenterbe veri…
Jó kérdés, mi lenne a megoldás. A büntetés biztosan nem – hiábavaló ott kivetni a bírságot, ahol tüzelőre (és másra) sem telik.