Mégsem sértette meg a diák személyi szabadságát a nagypapa

Bodor Imre 2006 tavaszán akadályozta meg, hogy az egyik szolnoki általános iskola kerítésénél — a helyszín különösen fontos szerepet kap a
továbbiakban — megverjenek egy alsós kisdiákot. A 13 éves támadót megfogta, s akarata ellenére bevitte az iskola igazgatónőjéhez. Ezért őt személyi szabadság korlátozása és könnyű testi sértés miatt feljelentették a szülők, s a nyomozás végeztével a Szolnok Városi Ügyészség megrovásban részesítette. Az eset kapcsán kerestük meg dr. Varga Árpád megyei főügyész-helyettest.

— Mivel Bodor Imre, illetve jogi képviselője nem nyújtott be panaszt a határozat ellen, hanem elfogadta az elsőfokú városi ügyészség döntését, így a történtek nem jutottak a megyei ügyészség tudomására — kezdte a megyei főügyész-helyettes. —  Ha jogorvoslattal élnek — ezt a nyomozati szakban panasznak nevezik — már korábban meglett volna a lehetőség arra, hogy közbelépjünk. Így a megyei főügyészség csupán az Új Néplapban és a Szoljon.hu-n megjelent cikkből ismerte meg az esetet. Aggályosnak találtam a határozatot, ezért haladéktalanul bekértem az iratokat és hivatalból felülvizsgáltam a döntést. Megállapítottam, hogy Bodor Imre nem valósította meg a 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, személyi szabadság megsértésének bűntettét, ezért bűncselekmény hiányában a nyomozást megszüntettem. Bodor Imre a közoktatási törvénnyel összhangban cselekedett, a jogszabályi rendelkezések szellemében járt el. Az ügyészségi megrovás és a rabosítás eltörlésére megtettem a szükséges intézkedéseket. A határozat jogerős, ez ellen panasznak nincs helye. Tekintve, hogy az ügy azzal indult, miszerint a gyerek és törvényes képviselője könnyű testi sértés miatt magánindítványt terjesztett elő a Szolnok Városi Rendőrkapitányságon és ehhez mellékeltek egy orvosi látleletet, amellyel
azt igazolták, hogy a karján zúzódásos sérüléseket szenvedett, a magánvádas eljárás lefolytatása most már a bíróság feladata.

— Miután a Szoljon.hu-nak köszönhetően esetem nagy nyilvánosságot kapott és több országos médium is foglalkozott velem, számtalan együttérző telefont, sms-t, internetes hozzászólást kaptam. Ez ugyan vigasztalólag hatott, ám nem számítottam rá, hogy ettől bármilyen

változás is történhet ügyemben. Most, hogy a megyei főügyészség törölte a megrovást, visszatért a hitem a magyar igazságszolgáltatásba. Talán mégis jó irányba haladnak a dolgok?— Manapság egyre többekben merül fel a kérdés: érdemes-e közbeavatkozni, ha egy gyengébbet ér sérelem az utcán?
— A büntető jog ismeri a jogos védelem intézményét. Ha azt látjuk, hogy az utcán bántalmaznak valakit vagy annak akárcsak közvetlen veszélye is
fennáll, közbeavatkozhatunk. Nem büntethető, akinek a cselekménye ahhoz szükséges, hogy a saját vagy a mások személye, javai, a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadást
elhárítsa. Temészetesen az elhárításnak vannak jogilag megvont határai.
Jelen esetben például nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy diákok
veszekedéséről, dulakodásáról volt szó. Ha egy felnőtt közbelép, az első
dolga az, hogy felszólítja őket, hagyják abba a verekedést. Amennyiben
ennek nem tesznek eleget, nyilvánvaló erőfölényénél fogva megteheti, hogy lefogja a támadót, esetleg arrébb taszíthatja. Viszont sérülést nem okozhat a gyermeknek.

— Mi volt az a pont, melyet a városi, illetve a megyei ügyészség másként
értékelt?
— Az elsőfokú ügyészség határozatának is megvolt a jogalapja. Úgy ítélték meg, hogy Bodor Imre terhére megállapítható a személyi szabadság megsértése és a könnyű testi sértés elkövetése is, mert az események egy része az iskola területén kívül zajlott és a gyereket akaratán kívül vitte vissza az igazgatónőhöz. Ez alapján hozták meg határozatukat. Tekintettel azonban arra, hogy indokoltnak látták Bodor Imre közbelépését, illetve azt, hogy a gyerek vitathatatlanul provokálta őt, durva, sértő kifejezéseket használt vele szemben, a cselekmény indítékát méltányolva, a törvény szerint alkalmazható legenyhébb felelősségrevonást, a megrovást alkalmazták. Az élet produkál olyan eseteket, amikor az elsőfokú, illetve a felettes hatóság véleménye nem fedi egymást. Esetünkben a különbség abból fakad, hogy másként ítéltük meg a helyszín kérdését. Szerintem, bár kétségtelenül a kerítésen kívül zajlottak az események, mégis az iskolához köthetőek. Ezt támasztja alá, hogy a veszekedés, a dulakodás, tanítási időben történt, amikor a gyerekek még nem széledtek szét és a veszélyhelyzetet érzékelő
pedagógus, akivel szemben a diák szintén tiszteletlen volt, sikertelenül
próbált meg közbeavatkozni. Meggyőződésem szerint, tökéletesen illik ide a közoktatásról szóló törvény rendelkezése, miszerint: „a diákot megilleti,
hogy biztonságos környezetben tanulhasson, védelmet kapjon a személyét fenyegető támadástól, bántalmazástól. A pedagógust megilleti, hogy személyét megbecsüljék, tiszteletben tartsák. Mindezeknek az érvényre juttatásáért az igazgató felel." Ennek alapján ítéltem meg úgy, hogy az igazgatónő volt jogosult az ügy lerendezésére. Tehát a gyerek személyi szabadságát nem korlátozta Bodor Imre, mikor bevitte az iskolába. Ha ez az eset az iskolától távolabb történik, már nem az igazgató fennhatósága alá tartozott volna a megítélése, hanem a rendőrség feladatát képezi.

— Mit tanácsol azoknak, akikben dolgozik az igazságérzet, ám félnek a
következményektől?
— Ha fizikai erőfölényük egyértelmű és késztetést éreznek magukban a
segítségre, senkit nem beszélnék le arról, hogy közbelépjen. Ám mérjék fel az adott helyzetet, nehogy közbeavatkozásukkal önmagukat sodorják bajba. Ügyeljenek arra, hogy higgadtságukat mindvégig megőrizzék, mert a beavatkozásuk során nem okozhatnak aránytalanul nagyobb sérelmet annál, mint amivel a jogtalan támadás fenyegetett. A közbelépés csak a támadás, vagy annak közvetlen veszélye elhárításáig tarthat. A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban az illetőt a nyomozóhatóságnak haladéktalanul, hangsúlyozom, a lehető legrövidebb időn belül átadni, ha erre nincs módja, a rendőrséget nyomban értesíteni.

Az ügy tehát happy end-del zárult. Bodor Imre fellélegezhet, törvénytisztelő állampolgárként ismét priuszmentesnek vallhatja magát.

arról számoltunk be, hogy egy nagykörűi nagypapát a rendőrség rabosított, majd a vizsgálat lefolytatása után ügyészségi megrovásban részesült, mert nem hagyta, hogy egy nagyobb diák bántalmazza kisebb társát. A megyei főügyészség azonban felülvizsgálta a korábbi határozatot és felmentette a férfit. De hogyan születhetett két teljesen ellentétes döntés az ügyben? Gelei József Visszatért a hitem az igazságszolgáltatásban A dr. Varga Árpáddal történt beszélgetés után természetesen megkerestük a nyomozás során rendkívül megalázó helyzetet átélő, ám most „rehabilitált" Bodor Imrét.

— Miután a Szoljon.hu-nak köszönhetően esetem nagy nyilvánosságot kapott és több országos médium is foglalkozott velem, számtalan együttérző telefont, sms-t, internetes hozzászólást kaptam. Ez ugyan vigasztalólag hatott, ám nem számítottam rá, hogy ettől bármilyen

változás is történhet ügyemben. Most, hogy a megyei főügyészség törölte a megrovást, visszatért a hitem a magyar igazságszolgáltatásba. Talán mégis jó irányba haladnak a dolgok? -->