Szarral tele-vízió

Az esti megszokott kártyaparti elmaradt, a Zöld kocsma (ami egyébként a világ közepe) nélkülem és barátaim nélkül volt kénytelen kihúzni a tegnap estét. Van ilyen, nem dögölhetünk mi sem állandóan a jótékony dohányfüstben, kell az otthoni klíma, jószerivel már csak az ágyam ismer rám a szobámban, "annyit" vagyok otthon…

Kikapcsolódásként rábökök a tévé távirányítóján egy számra. 30-as csatorna, Retek klub: tudom, délután már lemegy a két agyszivattyú Blamázs, meg Mókika, utánuk nehéz domborítani. Sikerül… 20 perc alatt megtudom a már százhuszonötezredik részével jubiláló hányadékból, hogy Andrást mocskosul felszarvazták, a blondi anyuka egy sebhelyesarcúval kefél és különben is, a tiniszerelmnek múlnia kell,

"... Andrást mocskosul felszarvazták, a blondi anyuka egy sebhelyesarcúval kefél és különben is, a tiniszerelmnek múlnia kell..."

mert a luxuskurva muter hazatér és lenyúlja a kölykét a saját nővérétől. Nem semmi, az est további része katarzisban telik, ennél rosszabb már nem jöhet. Jött.

A salgótarjáni kiccsalád élete felettébb érdekes, most éppen a gallokhoz utazik a family fele. Iskolában tanítják az angolt, a kilókkal küzdő romacsáje a roppant bonyolult „car” szót még kiejti, de utána átcsap magyarba, a szarrá kulturált zebrahívő faterral. Hánynom kell, ez a műsor már annyira alattomosan támad, hogy menekülni sincs erőm… Felszabadulva engedem át magam a reklámok megállíthatatlan folyamának. Apa kezdődik. Előre rettegek. A zenecsatorna szemetét mind átfújta a szél a Retekhez, de a talkshow-mannek legalább van egy hangyafasznyi stílusa. A kövér, túlhúzott szemöldökű csajnak semmilye. Kényelmetlenül mocorgok az átvezető fröcsögésnél. Semmi gond, a szőke levezeti a modernkori ki-mi-tudot. Rohadék tévénéző társadalom: nem volt még elég a kisebbségből?!? Nesztek.

Van itt minden. Raggamuffin, Bejasszony, buzigyerek, tévészemete asztronauta, séf bácsi és sajnos egy olimpikon is… Özge kutya gazdája mászik a falon, szájfény nélkül persze nem az igazi, buzik vagyunk, vállald a fejed, if you dare… Kristófunk elmondja, hogy ő bizony még sosem sportolt, csak a szükséges mozgást végezte egész életében. A háromszor akkora Pulai persze gondolatban összemorzsolja a kis köcsögöt, egyébként meg jót nevet Kristófkán. Anettka berágja magát a köztévébe, végignyalja egy csótány testét, majd lekíséri egy féreggel. A féreg jó helyre kerül, a többiek is kedvet kapnak, Junior kishíján visszahányja a küblibe.

"... Tájszólás rulez, a jászborzasztói külső állomás Restijében nem találni ilyen affektáló tagot..."

Frankó, kár, hogy ezt kell néznem. Már allergiás vagyok a tévére, pedig még nem is mondtam, hogy időközben a Retek mellett kapcsolgattam a Tetű kettőre is: kórház a város szélén, magyar minőség, kell bele egy pornósztár is. Ezt inkább nem láttam, mint igen. Bezzeg utána!

Jön Sváby, akinek olyan szarul áll ez a játékmesteri szerep, mint Quasimodónak az izompóló. Tájszólás rulez, a jászborzasztói külső állomás Restijében nem találni ilyen affektáló tagot. De annak a kevésnek jól áll. A műsortól megint hányinger kerülget, nehéz kérdés, hogy hány óra volt tegnap délben… Ezt már 100ezrekért. Aranyos. Szerencsére már jön is Andi és a síráshow… Dráma a köbön, Dobó Kata még nem kapta meg ezévi harminchetedik filmfőszerepét, Hujber Ferike pedig elmeséli, hogy hogy pizzafutárkodott az angliai gettók mélyén. Hüpp-hüpp-hüpp, barbatrükk.

Ez egy rakás fos. Csodálkozik mindenki, hogy agymosottak vagyunk. A gyerek odabambul a tévére, lát egy 16-os karikát, hülye picsákat, szilikonmelleket, idióta buzikat, meg a napi bagdadi robbantást. Meghülyül, agymosottá válik. Ez a jó, olvasni már meg se tanul, azt Győzike se tud, akkor neki minek? Lehet, hogy én vagyok a barom, de ma már inkább újra lemegyek a barátaimmal a világ közepébe, megiszom egy sört, kártyázok és hallgatom a veteránok anekdotáit. Mert sokkal jobban érdekel, hogy a muflon, vagy a zerge a hegyi kecske, mintsem, hogy Orbán, vagy Gyurcsány a nagyobb marha. De lehet, hogy én vagyok az…

„Csodálkozol a kokainistán, s nem érted,
Gondolkozz el az okain is tán, s megérted.” /Kosztolányi/