Roncsderbi, avagy többet ér darabokban

— Nekünk volt egy külföldről behozott több, mint 25 éves Volkswagenünk — mondja Tóth Péter. — Egy ideig szinte vadásztuk hozzá az alkatrészeket, mivel sokat kellett a szerelőhöz vinni. Rengeteget költöttunk az autóra, így inkább kivonattuk a forgalomból és leadtuk egy autóbontóba, hogy ne az udvarunkon foglalja a helyet és, hogy minden törvényesen történjen.

A törvény betartása sokba kerül

Miskolczi Gyöngyvér elmondta, hogy az autók kivonásához szükséges engedélyek beszerzése több milliós tétel a regisztrált autóbontók számára. Az engedély nélküli bontók ezt nem fizetik ki. Egy jármű megfelelő körülmények közt történő megsemmisítése 40 ezer forintot kóstál. A leadott autó kilójáért 15 forintot adnak, az autóbontóknak a számukra átadott roncsok 95%-val kell elszámoljanak, amelyeket tőlük is kilóra vesznek meg.

A regisztrált bontókat igen szigorú környezetvédelmi szabályozások kötik. Amikor egy leadott autót szétbontanak, jelen van az illetékes közlekedési hatóság képviselője is. Ezután minden veszélyes anyagot kiszerelnek a járműből — folyadék- és gumimentesítik a kocsikat — majd a tiszta kasznit elszállítják továbbfeldolgozásra. Uniós előírás, hogy az autóroncsokból kinyert anyag mintegy 70 százalékát újra kellene hasznosítani. Ám a roncsok többsége alkatrészenként válik köddé a rendszerben. A roncs leadásáról a tulajdonos úgynevezett bontási átvételi igazolást kap. Ezzel az okmánnyal, a gépjármű papírjaival, valamint rendszámával kell aztán besétálnia az okmányirodára, ahol 1500 forint illeték befizetése után végleg lezárul az autó élete. A legtöbbet természetesen a tulajdonosok tehetnék meg az ügyben, ha a környezetvédelmet és a hivatali utat választva az előírásoknak megfelelően szabadulnának meg elöregedett járgányuktól. — Folyamatosan érdeklődnek nálunk, hogy milyen feltételekkel tudjuk átvenni az autókat— árulta el Miskolczi Gyöngyvér az egyik szolnoki autóbontó vezetője.

— Az autóért fizetett összeg az esetek többségében nem felel meg az embereknek, így inkább máshogy adnak a roncson túl, több pénz reményében. Gyakori az is, hogy a haszontalan roncstól egyszerű adásvétel során szabadulnak meg, ám a régi tulajdonos nem gondol arra, hogy a súlyadót — mivel nem vonták ki az autót a forgalomból — még neki kell fizetnie. Ez azért is fordulhat elő, mert a tájékoztatás is hiányos és a törvényi szabályozás is hagy némi kivánnivalót maga után. Az engedéllyel nem rendelkező bontók gyakran környezetszennyező módon tüntetik el a felesleges roncsokat. Sokszor együttműködnek az autótolvajokkal is, ugyanis sok lopott autót legalizálnak a roncs autókból kiszerelt alkatrészekkel. Ezek a műhelyek azért népszerűbbek, mert többet fizetnek a roncsautókért, mint a drágábban működő, regisztrált bontók.

A különbség autónként több tízezer forint is lehet. Érzékeli ezt a magyar átlagpolgár is, hiszen tavaly mintegy 130 ezer használt autónak csak a felét adták le regisztrált bontókba. A többi illegális telepekre került. A Nemzeti Közlekedési Hatóság adatai szerint Jász-Nagykun-Szolnok megyében öt regisztrált autóbontó működik: Szolnokon 3, Karcagon és Túrkevén 1-1. Emellett természetesen vannak úgynevezett átvevőhelyek is, itt azonban bontással nem foglalkoznak. Míg 2005-ben csupán 203 bontási átvételi igazolást adtak ki, addig a tavalyi évben már 1884 autó kivonását kérték hivatalosan.