Nem adják alá a lovat?

A fényszarui huszárbandérium Jászberényből, a berényi lovasbandérium tagjai pedig Jászfényszaruról hiányoztak. Már a hagyományőrzők sem férnek meg egymás mellett? Tették fel a kérdést sokan azok közül, akik évek óta figyelemmel kísérik a Tavaszi Hadjárat emléktúrájának jászsági eseményeit.

Emléktúra majdnem két évtizede

Az elmúlt napokban immár tizenkilencedik alkalommal kerekedett fel a Tavaszi Hadjárat emléktúrájának huszárserege. Az 1848 - 49-es szabadságharc egyik legmagasztosabb eseménysoráról emlékeznek meg ezzel minden esztendőben a hagyományőrzők. Huszártoborzók, díszfelvonulások, csataimitációk szerepelnek minden évben a programban. Mára a résztvevő hagyományőrző katonák száma megközelíti összességében a nyolcszázat.

Valahogy furcsának tűnhet a külső szemlélőnek, hogy az összetartásra és a hagyományok tiszteletére, s nem kevésbé a jász öntudatra építő lovasok nem együtt meneteltek. — Egyfajta vita valóban van a hazai lovas katonai hagyományőrzők között — mutatott rá Ézsiás István a jászfényszarui Szűcs Mihály Huszárbandérium kapitánya, amikor megkerestük.

— Az viszont, hogy mi nem voltunk Jászberényben, a berényiek pedig előtte nem voltak a mi rendezvényünkön nem személyes ellentétekre vezethető vissza.

— Mi volt a probléma? — Sajnos bennünket is elért az, ami az egész országot jellemzi. Egyre kevesebb időt tudunk szánni azokra a dolgokra, amit a munkánk mellett fontosnak tartunk.

— Ennyiről volna szó? — Egyrészt ez, másrészt pedig némi feszültség tetten érhető a hagyományőrzők között, ami az idei hadjárat szervezése kapcsán jött elő látványosan. A hadjárat mostanában jut el arra a szintre, hogy a résztvevők száma, illetve az egymást követő programok sokasága miatt a szervezést egy kissé át kellene alakítani. Magasabb szakmai színvonalra kellene emelni az eseménysort. Mi azt mondjuk, hogy minden bandérium tartsa meg a saját településen a maga toborzóját, s amennyiben lehetősége van rá, vegyen részt a nagyobb rendezvényeken. A tagjaink ezért nem voltak Berényben, de a tápióbicskei és az isaszegi rendezvényeken már együtt részt vettünk. Nincs szó arról tehát, hogy megharagudtunk volna a másikra.

— A vetélkedés, a huszáros virtus mindig is megvolt a bandériumok között — ezt már Molnár János a berényi Jász Lovasbandérium vezetője mondta érdeklődésünkre —, de személyes ellentétről nem lehet beszélni. Évek óta az a szokás, hogy a hadjárat jászsági eseményeit a fényszaruiak és mi szervezzük. Most a fényszarui bandérium nem hívott meg bennünket a toborzójára, mi pedig őket a berényi Város napi rendezvényre. Az nem képzelhető el, hogy annak a sok száz embernek, aki a lovas hagyományőrzők népes táborát gazdagítja, mindenről ugyan az legyen a véleménye. Annak érdekében, hogy maga a szakmai munka minősége egyre jobb legyen, persze vannak viták.

— Ezért maradtak el egymás rendezvényeiről? — Mondom, lehetnek viták a szakmai megközelítések különbözősége miatt, de az okokat inkább pénzügyi természetűnek mondanám. Mindenki próbálja visszafogni a költségeket, így a nem kis anyagi terhet felvállaló lovas hagyományőrző közösségek is. Most már egyre kevesebbszer lesz arra lehetősége mindenkinek, hogy a legelső rendezvénytől az utolsóig ott legyen minden programon, ami kapcsolódik a Tavaszi Hadjárata emlékező túrára.