Mintha-futball és valós pénzek

Az Eb-pályázat elbírálásának izgalmai után ismét visszazökkenhettünk a magyar foci valóságába. Megint túl vagyunk egy bajnoki fordulón –jelenthetjük ki, s ezzel nagyjából mindent el is mondtunk a hétvégi nyolc mérkőzésről. Míg a nálunk szerencsésebb országokban most azt latolgathatják, hogy utóléri-e a Chelsea a Manchester Unitedet, netán hogy a Barca lesz-e a bajnok vagy a Sevilla, addig idehaza legfeljebb az okoz izgalmat, hogy vajon elkapják-e azokat a kispesti „szurkolókat”, akik az agárdi vasútállomáson megtámadták a Fehérvár szimpatizánsait.

Különben meg magyar meccsekre már tényleg csak azok járnak (eltekintve a rokonoktól, újságíróktól és egynéhány megszállott rajongótól), akiknek az utcai ökölharc jelenti a testmozgást. A már említett hétvégi forduló nyolc meccsét mindösszesen húszezer ember látta (elfogadva a tudósítók számait, noha ők mindig kicsit felfelé kerekítemek). Összehasonlításképpen: az angol másodosztályban lejátszott Southamton–Leeds találkozóra több mint 29 ezren (!) váltottak jegyet.

Csodálkozni aligha lehet valamin is, hiszen idehaza már régen rájött mindenki, hogy a magyar futball egész világa az csak amolyan minhtha-világ. A stadionjaink olyanok, mintha stadionok lennének, nem pedig lepukkant, életveszélyes tákolmányok. Az edzőink is olyanok, mintha edzők lennének, a futballistáink is, mintha futballisták. És hát maga a játék is olyan, mintha... De talán még el is hinnénk ezt az egész szemfényvesztést, ha hétről hétre, napról napra nem látnánk igazi edzőket, igazi focistákat és igazi focit.

Azért persze, van valami, ami valós ebben az egész látszat-labdarúgásban. A pénz. Az a pénz, amelyet szemrebbenés nélkül rendre felvesznek edzők és játékosok, szövetségi kapitányok és MLSZ-alkalmazottak. Az a pénz, amellyel gyakorlatilag a semmit díjazzuk.

Csak azt nem értem, ha már egyszer ilyen jól elvagyunk ebben a kis magyar dagonyában, miért kell megmutatnunk magunkat külföldön is. Miért kell valódi futball valódi Európa-bajnokságára pályáznunk? És ha már egyszer fenékbe rúgtak minket, miért kell tovább okoskodnunk? Egyáltalán: miért gondolja a honi látszat-foci egyik vezetője, Kisteleki István MLSZ-elnök (Mintha Labdarúgó Szövetség), hogy bárki is magyarázattal tartozik a csúfos bukásért. 

Különben meg nem kérdéses, hogy a Platini–Blatter duó – ha udvarias formában is – elhajtja majd Kistelekit  Aki persze, úgy jön haza Svájcból, mintha...