Hírek

2007.04.27. 19:22

Kis magyar ügynökügyek

A rendszerváltás óta szinte nem telt el év, amely ne lett volna hangos valamilyen ügynökbotránytól. Ez a helyzet tarthatatlan – mondják sokan. Olyanok is, akik miatt a „tarthatatlan” már tizenhét éve tart.

Stanga István

Megmondom őszintén, baromira unalmas már az az össznépi társasjáték, amely a rendszerváltás óta megy Magyarországon, s amely arról szól, hogy ki, mikor és milyen céllal játssza ki az ügynök-kártyát. Van, akinek az esetében meglehetősen titikzatos módon kerülnek napvilágra információk (lásd Szita Károly kaposvári polgármester esetét), másoknál meg a kutatások nyomán derül ki ez meg az (mondjuk Szabó István filmrendező). Most éppen Martonyi János, a Fidesz-kormány külügyminisztere van soron, de hogy ő pontosan melyik ügyosztálynak dolgozott (ha dolgozott), az kérdéses.

Hogy ezek az ügyek így alakultak, azért a pártok a felelősek, jóllehet, nem egyforma mértékben. Mert tény az, hogy az SZDSZ már nagyon hosszú ideje szinte rögeszmésen hajtogatja, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, derüljön ki végre az igazság, s akkor pontot is tehetünk a dolog végére. Jó, jó, gondolhatják a többi pártnál, könnyű a szabad demokratáknak, elvégre az ő soraikban nem ülnek egykori ügynökök.

Oké, megértem ezt az álláspontot is, de azért vegyük már tudomásul, hogy a jelenlegi állapot senkinek sem jó. Nem jó a pártoknak, hiszen – kimondva vagy kimondatlanul, okkal vagy ok nélkül  – folyamatosan azzal vádolhatják őket, hogy III/III-asokat fedeznek. S persze, nem jó azoknak sem, akik valóban jelentettek egykor a belső elhárításnak. Egy életet ugyanis nem lehet annak tudatában leélni, hogy mikor robban a bomba, mikor kell számot adnom a családomnak, a barátaimnak, mikortól kell tudomásul vennem, hogy lesznek, akik nem köszönnek vissza. 

Vannak olyan volt szocialista országok, ahol a mienknél szerencsésebb megoldásokat választottak (például Csehország, avagy az egykori Német Demokratikus Köztársaság), s mára régen túl vannak a megrázkódtatáson. Ott ez az egész javarészt már a történelem, míg nálunk nagyon is napi valóság. A kérdés, lesz-e elegendő bátorság, politikai akarat a múlt ezen darabjával való szembenézéshez. Hacsak azt nem akarjuk, hogy az unokáink is 6-os kartonokkal érveljenek. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!