Hírek

2007.05.02. 22:54

Béke poraira?

Ha emberek, csoportok alantas ösztöneire építünk, ha szó nélkül elmegyünk szélsőséges megnyilvánulások mellett, törvényszerűen szembesülnünk kell majd brutális, barbár cselekedetekkel.

Stanga István

Az az igazság, hogy az ember nem nagyon tud mit mondani a Kádár-sír feldúlása, meggyalázása kapcsán. Hiszen ép ésszel aligha felfogható, hogy valakik emberi csontokon álljanak bosszút vélt vagy valós sérelmeikért. Márpedig itt ez történt. Méghozzá valószínűleg nem valamiféle hirtelen indulattól vezéreltetve (persze, ez sem adna felmentést), hanem nagyon is megfontoltan, előre megtervezve az egészet. Noha a politikai indíttatás teljesen kézenfekvőnek tűnik, gyorsan le kell szögezni: a felháborító, szégyenteljes tett nem más (nem lehet más), mint közönséges bűncselekmény. Még akkor is, ha az elkövetők önmaguk, netán mások előtt valamiféle „igazságtevő ” szerepkörben tetszelegnek.

 Kádár János életútjának, politikájának feldolgozása elsősorban a történészek dolga, de természetesen mindenki úgy vélekedhet róla, ahogyan akar. Vannak és lesznek olyanok, akik noszlagiával emlékeznek rá, akár az emberről, akár a politikusról van szó, s persze, olyanok is, akik nem látnak benne mást, mint véreskezű gyilkost, az 1956 utáni megtorlás vezéralakját. A Kádár-éra megítélése amúgy sem egyszerű, hiszen a forradalom utáni kivégzések, bebörtönzések éppen úgy jellemezték, mint az az időszak, amelynek révén a „legvidámabb barakk” lettünk.

 A mostani történések szempontjából nem is annyira az értékelés a lényeges, hanem az, hogy vajon hogyan jutottunk el idáig. Miért gondolta valaki, hogy bármivel is indokolható egy sír feldúlása, emberi csontok elvitele? Hová vezet mindez? Síremlékek, urnák, hamvak lesznek az áldozatai gátlástalan, primitív lényeknek, akik számára semmi sem szent? A szomorú az egészben az, hogy egy ilyen típusú cselekmény bekövetkezte várható volt. Az indulatok folyamatos szítása, a világot másként látók iránti gyűlölet állandó táplálása nem vezethetett máshová. Ha az embereket hecceljük, a legaljasabb, legalantasabb ösztöneikre építünk, nem kell csodálkozni, ha a „munkánk” esetleg nem várt eredményt hoz.

 Hogy valamennyi parlamenti párt határozottan és azonnal elítélte a történteket, természetes. Hiszen magára valamit is adó politikus nem mehet el szó nélkül az ilyen barbarizmus mellett. Ám az igazi az lenne, ha a mindennapok során olyan magatartást tanúsítanának, amellyel nem bátorítják a szélsőségeseket. Még akkor sem, ha „csak” a már-már megszokott gyűlöletbeszédről van szó. Mert a ma gyűlöletbeszédéből lesz a holnap gyűlöletes tette.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!