Távozik Tony Blair

Egy több éve kezdődött találgatás ért véget tegnap: Tony Blair közölte lemondásának időpontját. A brit kormányt több mint tíz éve vezető politikus a nagy bejelentéshez politikai karrierjének első fontos helyszínét választotta. Saját választókerületében, az észak-kelet angliai Sedgefieldben állt ki a nyilvánosság elé, hogy bejelentse: június 27-én nyújtja be a királynőnek lemondását a kormányfői posztról, a hagyomány szerint így távozik az alsóház munkáspárti csoportjának éléről.

Blair gondosan választotta ki az időpontot: egy hete még választásokat tartottak az Egyesült Királyságban, kedden öt év szünet után felállt az észak-ír kormány. Júniusban pedig kétszer is alkalma lesz arra, hogy a nemzetközi porondon elköszönjön. Tervezett „búcsúturnéja” két fontos állomása Heiligendamm – június 8-ától a világ legfejlettebb gazdasági hatalmait és Oroszországot tömörítő G8 tartja itt csúcsértekezletét –, illetve két héttel később Brüsszel, ahol az Európai Unió vezetői gyűlnek össze félévente esedékes találkozójukra.

Márpedig az európai partnerektől szebb búcsúra számíthat, mint hazájában. Az elmúlt években fokozatosan veszített népszerűségéből az 1997-es első és 2001-es második megválasztásakor még rendkívül népszerű politikus, az európai politikai színtéren azonban még mindig számtalan vezető tekinti példaképének.

Ezt jórészt annak köszönheti, ahogy a baloldali Munkáspártot politikailag középre és egy liberális gazdaságpolitika felé irányította. Az általa megteremtett „új” párt, a New Labour harmadik utas politikája a jólét megszilárdítását hozta el, igaz – például az oktatás terén – néha népszerűtlen reformok árán.

A brit közvéleményben tapasztalt népszerűségvesztésért jórészt az iraki háborúban való brit részvétel felel, amelyet a választók többsége eleve elutasított. Azt követően pedig, hogy kiderült, a beavatkozás indoklásaként emlegetett tömegpusztító fegyvereket a hírekkel ellentétben nem találtak, Blairt hazugnak tartották. A problémát az érintett húszperces beszédében „keservesen ellentmondásosnak” nevezte.

Kormányzását összességében pozitívan értékelte: „csak egyetlen kormány mondhatja el 1945 óta, hogy elérte mindezt: több munka, kevesebb munkanélküli, jobb egészségügyi és oktatási mutatók, alacsonyabb bűnözési ráta és gazdasági növekedés az ország minden szögletében” – jelentette ki. „Lehet, hogy néha tévedtem, ezt mások ítéljék meg. Azt tettem, amiről úgy gondoltam, helyes az ország számára” – összegezte pályafutását a miniszterelnök.

A tegnapi bejelentéssel kezdetét vette a hatalomátadás is: bár Blair erre tegnapi beszédében nem tett utalást, utódja a korábbi tervek szerint Gordon Brown lehet. A leköszönő miniszterelnök sem fog unatkozni: terjed az a pletyka, amely a Világbank új elnökeként látja Blairt. Igaz, ehhez elengedhetetlen, hogy a nemrég kinevezett elnök, Paul Wolfowitz távozzon. Az iraki háború egyik kitervelőjének is tartott volt amerikai védelmi miniszterhelyettes sokat bírált személyét most azért támadják, mert közbenjárt a szintén a szervezetnél dolgozó barátnője előléptetése és fizetesésemelése érdekében.

1983. Sedgefield munkáspárti képviselőjévé választják.

1994. A parlamenti alsóház ellenzéki vezetője.

1997. A Munkáspárt nyeri a választásokat. 43 évesen miniszterelnök.

1998. Skócia és Wales autonómiát kap, megkötik az észak-ír békemegállapodást.

2001. Nagyarányú választási győzelem után második ciklusát kezdi miniszterelnökként.

2003. A közvélemény elutasítása ellenére támogatja az Egyesült Államok vezette inváziót Irak ellen.

2004. Bejelenti: utoljára a 2005-ös választásokon indul.

2005. Harmadszor is megnyeri a parlamenti választásokat.

2006. 2007-ben távozik – jelenti be. Kiszemelt utódja Gordon Brown pénzügyminiszter.

2007. Kihallgatják a 2005-ös kampányban állítólag pénzért osztogatott nemesi címek ügyében. -->