2007.05.12. 13:01
Bankbiztonság: sok szó, kevés tett
Csak néhány nappal előzte meg a Széna téri túszejtés a 2002. május 9-i móri bankrablás ötéves évfordulóját. Akkor is, most is több helyen szóba került a bankbiztonság kérdésköre. Ám érdemi lépések nem történtek.
Nagyon sokan emlékszünk még arra, hogy a nyolc áldozatot követelő, 2002. május 9-i móri bankrablás után idehaza is elemi erővel vetődött fel a bankbiztonság kérdése. Az Országgyűlés rendészeti bizottsága két alkalommal is foglalkozott ezzel a témával, de érdemleges dolog azóta sem történt.
Mint ismert, a móri tragédia nyomán perelték is az ügyben érintett bankot, s a bíróság egyebek mellett azt is kimondta, hogy egy banknak számolnia kell azzal, hogy esetleg megpróbálják kirabolni. Persze, a pénzintézetek ezt be is kalkulálják, hiszen azért alkalmaznak fegyveres őröket, illetve különféle biztonsági berendezéseket (kamerák, stb.). Ugyanakkor az is tény, hogy jelenleg nincs olyan jogszabály, amely kötelezően előírná a bankok számára, hogy (a nagyságuktól, a forgalom méreteitől függően) milyen védelmi rendszert kell kiépíteniük, alkalmazniuk.
Mint említettem, az Országgyűlés rendészeti bizottsága közvetlenül a móri események után, majd pedig annak első évfordulóján is tárgyalt a bankbiztonságról. Ennek kapcsán születtek is ajánlások, amelyeknek a sorsa mindmáig ismeretlen. Sokak szerint ezek, illetve az egyéb elképzelések rendre elvesztek a különféle érdekcsoportok, lobbik harcában.
Hogy a jogalkotók elfogadnak-e egyszer valahára olyan biztonsági szabályokat, amelyeket egytől egyig be kell tartaniuk a pénzintézeteknek, ma még teljességgel megjósolhatatlan. Egy-egy újabb tragikus esemény kapcsán (mint most a Széna téri túszejtés története) persze, ismételten felvetődik ennek szükségessége, de a szavakat nem követik tettek.
Különben meg nem is értem, hogy a bankok miért csak akkor hajlandók lépni ezen a téren, ha a jog eszközeivel kényszerítik őket. Hiszen, ha a tevékenységük miatt mindenkor számítaniuk kell támadásra, és így arra is, hogy az ügyfeleik veszélybe kerülhetnek, kötelességük (lenne) mindent elkövetni azok megóvása érdekében. Én például egyáltalán nem bánnám, ha a pénzintézetek versenye nem kizárólag a hitel- és betéti kamatokról szólna, hanem mondjuk arról is, melyikük képes jobban megvédeni a hozzá betérőket.
