2007.05.21. 13:31
A Dami hattyúdala
A szolnokiak tudomásul vehetik, egyszer s mindenkorra, a jövő hónaptól végleg bezár a Damjanich uszoda. Nincs vízforgató berendezés, hát ne legyen nyitva a patinás fürdőhely.
"Megtanultunk úszni, drukkoltunk kedvenc pólóscsapatunknak, sültünk a napozón, párolódtunk a sárga sátor alatt, róttuk a hosszokat a nagymedencében."
Ehhez a strandhoz, mindannyiunk kötődött. Megtanultunk úszni, drukkoltunk kedvenc pólóscsapatunknak, sültünk a napozón, párolódtunk a sárga sátor alatt, róttuk a hosszokat a nagymedencében. Gyermekeinket boldagan vittük a mackójárású Hasznos Pista bácsihoz (vajon a szobra hova kerül?), mert tudtuk, hogy jó kezekben vannak. Addig is kedélyesen beszéltük ki a meleg vízben a városi eseményeket, híreket pletykákat.
Nem csak a Damjanich az, aminek megszűnte fáj, hanem a múltunk, emlékeink egyik városi alapköve is elveszett. A megyeszékhely is kevesebb lett valamivel. Egykoron öt strandon fürdőzhetett Szolnok területén, aki akart. A demokrácia egyik fontos fejezete az, hogy a választás lehetősége mindenki számára adott. Mára már csak egy fürdőhely maradt a városban, a tiszaligeti. Választani így csak a hidak között tudunk, hogy melyiken közelítsük meg, a Szent István hídon vagy a volt Damjanich uszoda felőli Tisza hídon keresztül.