2024.01.30. 06:55
„Ha elpattan, az felmérgeli az embert” – különleges mesterséget űz a földvári fiatal
Több generációs hagyománya van Tiszaföldváron a vesszőfonásnak. Ebből a hétköznapi anyagból készülhetnek bútorok, kosarak, kaspók és számtalan használati tárgy is. Bárándi János a műhelyében is körbevezetett.
A legkeresettebb vesszőtermékek még mindig a kosarak – mondta a tiszaföldvári Bárándi János
Fotó: Pakainé Pusztai Nóra
Kézműveskedéssel indult a kosárfonás története a Bárándi családban. Id. Bárándi Gábor foglalkozott ezzel a mesterséggel először.
– A dédnagyapám még nem ilyen ipar szinten, inkább csak otthoni elfoglaltságként készített hagyományos kosarakat, bicikli oldalkasokat vagy gazdasági kasokat. Régen nagy divat volt a lavór és annak tartója, amire törölközőt lehetett rakni, abból sokat eladott. Gyerekasztalokat és székeket is font. Az évek alatt egyre nagyobb igény volt a székekre, kanapékra és asztalokra – sorolta Bárándi János.
Fotó: Pakainé Pusztai Nóra
A fiatalember édesapja is megtanulta az alapokat.
– Idejöttek hozzánk, hogy kellene szék, majd pad. Ezeknek utána kellett nézni, hogy hogyan. Apukám keresett fonókat a környéken, Vezsenyen, Túrkevén és Békésen. Egymástól tanultak, és hozott egy mintát, ha valami újdonság bejött. Onnan már könnyebb volt dolgozni, csinált egy sablont, és kezdte is – számolt be édesapja leleményességéről.
A nagyáruházak megnyitása miatt jelentősen csökkent a forgalom, kevésbé keresik a vessző termékeket, így János édesapja elment egy vállalathoz dolgozni, csak mellékállásban fonta a vesszőtermékeket.
Amikor apa elhunyt, elgondolkoztam a hogyan továbbon. Aztán elhatároztam: folytatom! Volt némi árukészlet, ott volt előttem a minta, így hozzáfogtam
– mesélte az saját munkájának kezdetét.
János már gyerekként is sok időt töltött a műhelyben.
– Emlékszem, volt egy nagy fatuskó, azon forgatta apám a kosarat. Mi meg azzal szórakoztunk az öcsémmel, hogy telekalapáltuk kis szöggel, ha megvan még valahol, biztos most is tele van – tekintett vissza gyermekkora meghatározó pillanatára.
Apránként jött bele a munkába. Manapság legtöbb a bevásárlókosárból fogy, illetve idény szinten változik, hogy a biciklikosarakat vagy a tüzelő hordásához szükséges kasokat keresik jobban.
– Egy tíz literes üveg befonása körülbelül egy nap alatt készül el, persze ez jócskán kedvfüggő is. Délutánonként beülök a műhelybe, bekapcsolom a rádiót, és csak csinálom. Azért, ha a vessző elpattan, akkor az felmérgeli az embert – emelte ki a nehézségeket. Hozzátette: azt szereti a legjobban, ha valamiből több kell egyszerre, mert akkor nem szakad meg a munkafolyamat.
A vesszőfonás nemrég a helyi értéktárba is bekerült.
Jól esett, hogy gondoltak ránk. Az idősebbek tudták már korábban is, hogy van ilyen fonás Földváron, így most talán a fiatalok is jobban megismernek minket
– emelte ki Bárándi János.
A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.
Maguk termelik az alapanyagot
Közel egy hektáros területen termesztik a fonáshoz szükséges vesszőt, téli időben szedik a szálakat, amikor nincs rajta levél.
– Nagyobb gyerekként is kivettük az öcsémmel részünket a munkából. Pár hónap alatt le kell takarítani a földet. Beletanultunk, csináltuk, de nem is igazán találtunk rá embert. Mai napig magasság szerint osztályozzuk, főzzük, meghúzzuk, így készítjük elő az alapanyagot – magyarázta a folyamatot Bárándi János.
Szoljon podcast
- Meglepő részletekre bukkant a szolnoki levéltár vezetője a „kékcédulás választásokkal” kapcsolatban
- Rejtélyes ostrom helyszíne lehetett Mesterszállás a szolnoki régész szerint
- Űrkabin mesél a szolnoki RepTárban Farkas Bertalan földöntúli kalandjáról
- Csillagok titkait fürkészhetjük Szolnokon a csillagászat világnapján
- Ezek lehetnek egy lagzi buktatói a szolnoki ceremóniamester szerint
