SZOLJON

A cikk a hirdetés után folytatódik

Amikor tizenöt évvel ezelőtt összeállt Szolnoki Péter énekes és Török Tamás basszusgitáros, hogy létrehozzák a Bon-Bon duót, talán maguk sem gondolták, hogy ilyen messze fog érni a történetük. De szerencsére örülhetünk annak, hogy immár 15 éves jubileumot ünnepelnek, hátuk mögött sok lemezzel és még több sikerdallal, melyek egy része filmekhez kapcsolódik. A Bon-Bon mindig is híres volt a vidám, popos, fúvósokkal is tarkított rockzenéjéről. Sok dalban tartottak elénk görbe tükröt, kifigurázva jelenségeket, személyeket is ha kellett, persze finoman, stílusosan, de a odaillő iróniával is. Nyerőek a dalszövegeik, nyerő az előadásdmódjuk, amely ha nagy változatosságot nem is mutatott az évek során, ám ez esetben éppen ez a jó: tudjuk, hogy a Bon-Bontól milyen zenét kapunk. Olyat, ami feldob, és olyat is, ami elgondolkodtat vagy éppen líraiságával a szívre hat.

Nincs ez másként legújabb munkájukon sem. A Mindig úton című CD-jük (azért is kapta ezt a címet a lemez, mert rengeteget koncerteztek amellett, hogy készültek az új anyaggal is) a tizenöt évhez igazítva 15 számot tartalmaz. Első hallgatásra is rögtön tetten érhető a Bon-Bon-feeling: a bulizós, oda se neki hozzáállás, amelyet a nyitónóta Ez legyen a mi napunk! közvetít. Jó megoldás, szerintem méltán helye van a többi Bon-Bon-sláger mellett. A vidámabb felfogású dalokból van persze több ezen a lemezen is, de kapunk nagyon szép lírai dalokat is, olyanokat, amelyek nem hagyják érintetlenül a lelket. Emellett olyan számok is szerepelnek ezen az albumon, amelyek egyfajta útkeresést, újdonságot is jelentenek a bulizenék mellett, mint például a Bújj hozzám, melybe elektronikát is belecsempésztek a gitárhangzás mellé. Nem rossz, nagyon jól fogyasztható! No és nem maradhatott le a lemez végéről Szőke András Bakkerman című filmőrületének címdala sem, amelyet a Bon-Bon szolgáltatott, és amellyel kimondottan vidáman — hogy ne mondjam, röhögve — tudjuk zárni a jubileumi CD-t.

Itt jegyzem meg: Szolnoki Péter nagyon jól tud fuvolázni, a Bon-Bon-dalokban mindig is kitűnő aláfestő ez a hangszer. Sajnos azonban kevésszer alkalmazzák, pedig nyugodtan elférne több dalban is. Most is igazából két-három dalba került be, de a fuvolahanggal remekül színezik a hangzást. Bátrabban kellene vele élni! Török Tamástól a már elvárható minőségű basszusalap most is jelen van (a dalszövegek egy részét egyébként ő, Rönky Fruzsina és Kincses Zoltán, nagyobbik részüket Duba Gábor írta). A Bon-Bon-lemezek elkészítésében az utóbbi időben megszokott zenészek most is tiszteletüket tették, így Sipeki Zoltán gitáros, Závodi Gábor billentyűs, Gyenes Béla szaxofonos, Szentmihályi Gábor dobos, hogy csak néhányat említsünk. És ne feledkezzünk meg Szolnoki Boglárkáról sem, Péter leányáról, aki a vokálban vállalt szerepet, az apuka nagy örömére és büszkeségére.

A Bon-Bon tizenöt év után sem csak rutinból dolgozik. Erre jó példák az újabb hangzású dalok is erről a lemezről, ahogy a többiről is elmondható: odafigyeléssel, jó kedvvel születtek. Nekünk csak hallgatni kell őket...

(Bon-Bon: Mindig úton. Kiadó: Universal Music)

Számlista:
1. Ez legyen a mi napunk!
2. Bújj hozzám
3. Most lett elég!
4. Valaki mást vártál
5. Fej, vagy írás
6. A szív útjai
7. Ki ez a nő?
8. Dú, dú, dú
9. Jó és rossz
10. Altató
11. Elviszlek
12. Otthon maradok
13. Mindig úton
14. Bárhol jársz
15. Bakkerman

Kapcsolódó cikk:

Bon-Bon: Swing

Bon-Bon: Régi dalok, új köntösben

Bon-Bon: All In