SZOLJON

Mehetünk egy metropoliszba, ahol sok a látnivaló, de azt csak megnézzük, megtudunk róla valamit, és annyi. De akár mehetünk egy elszigetelt kis faluba is, ahová viszünk labdát, kártyát, társasjátékot, s akár szalonnát meg krumplit is süthetünk a tűznél. Minden rajtunk múlik — s rajtunk múlt, még a nyáron. Fekhettünk volna az árnyékban, miközben nyögünk az unalomtól az osztállyal, de ehelyett fociztunk, tollasoztunk, pókereztünk, beszélgettünk, mindenki sütött valamit, s néhányan elmentünk fürdeni a patakban. Állatokat találtunk, békát, vízisiklót, macskát.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Szerintem ez volt eddig az egyik legjobb kirándulásunk. Tehát nem kell arra várni, hogy mindenhol legyen valami, amihez csak odamegyünk, és ad valami élményt — tegyünk magunk arról, hogy jól szórakozzunk. Valami kiindulópont minden helyen van, amiből aztán kellő mennyiségű fantáziával, és egyszerűbb eszközökkel jó programot lehet csinálni. Van egy tisztás a helyszínen? Hozz labdát, és játssz! Van egy erdő? Fogj egy túrabotot, és járd be? Van egy patak vagy egy tó? Lógass benne lábat, persze csak a sajátodat! Van egy szoba, benne tévével? Ne érdekeljen, ne húzzon a szíved a távkapcsoló felé, keress inkább valamit az előbbiek közül! Ilyen egyszerű. Egy kirándulásnak a sport, a játék és a beszélgetés az elengedhetetlen kellékei. Ezt összedobva egy olyan napot kaphatunk, ami egy életre beleég a memóriánkba.