SZOLJON

Egy tiszaföldvári ifjú az angolok országában. Ezzel a mondattal indul Bedekovics Péter blogja, ahol arról ír, hogyan éli mindennapjait egy angliai kisfaluban, az ifjúság szolgálatában. Péter most arról is mesélt, hogyan került közel az egyházhoz, és mik a tervei...

— Tisztán emlékszem hat év távlatából is arra a júliusi délutánra: szombat volt, ragyogó napfényes idő! A belterületi templom gyönyörű virágos kertjében a frissen nyírt gyepen a fűzfa alatt vártam a nálam is fiatalabb gyerekeket. Jöttek a gyerekek, és két órás foglalkozást tartottam. Megtanultuk a cserkészek alapvető dolgait, a cserkészindulót, meg persze játszottunk. Utólag nevetek magamon, mert nagyon ideges voltam, mégis szép emlék ez — így mesél az akkor tizenöt esztendős Bedekovics Péter arról, hogyan alapított cserkészcsapatot Tiszaföldváron. A fiatalember akkor már elkötelezett tagja volt a Tiszaföldvár-Belterületi Református Egyházközségnek.

— Mi van most a cserkészcsapattal?
— Jelenleg is működik huszonegynéhány fővel. A tiszaföldvári református egyház, a Magyar Cserkészszövetség, az önkormányzat és a polgármester úr elismerésével és támogatásával.

— Szavaidból úgy tűnik, fontos szerepet kap életedben az egyház.
— Igen! A családom mellett ez a gyülekezet adott nekem tartást és rengeteg szeretetet! Emellett ők ismertettek meg engem a keresztény hittel és így Jézus Krisztus szeretetével. Hálás vagyok ezért, különösen Nagy Sándor és Nagyné Katona Katalin lelkipásztoroknak, akik 11 éves korom óta keresztszüleim is.

— Tanulmányaidat is meghatározta a vallás és az egyház?
— Tizennyolc évesen elvetettem addigi terveimet (történelem-német szakos tanár) és úgy döntöttem, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre jelentkezem református lelkipásztor szakra. Végül mindkettőre beadtam (németre, teológiára), s fel is vettek, Debrecenbe. A teológiai tanulmányok fontossága miatt a német szakot egy évvel elhalasztottam, így a lelkipásztori tanulmányokra koncentráltam. Óriási dolog volt, hogy a teológia a Debreceni Református Kollégium épületében van. Azokon a lépcsőkön és folyosókon sétáltam, ahol Arany János, Ady Endre. Ott vettem részt istentisztelen, ahol Kossuth-ék 1848-ban országgyűlést tartottak, majd a Nagytemplomban kimondták a Habsburg ház trónfosztását. Hatalmas élmény volt!

— De még nincsen vége, ugye?
— Még nem fejeztem be az egyetemet, csak halasztással éltem, hogy kijöhessek Angliába diakónai évre.

— Ez mi pontosan?
— A Magyarországi Református Egyháznak vagy egy szervezete, az Önkéntes Diakóniai Év, mely minden évben több tucat magyar fiatalt küld ki európai országokba (néhányat az USA-ba) egy éves önkéntes szolgálatra. A szolgálat letölthető idősek otthonában, fogyatékos gyermekek között, óvodában, alkohol és drogrehailitációs központokban, ifjúsági kávéházakban, hajléktalanok vagy menekültek között, cigányok között, ifjúsági központban vagy akár gyülekezetben is. Minden jelentkező megjelöli a célországokat prioritás szerint, illetve azt is, mivel szeretne foglalkozni. Én Angliát jelöltem meg, szolgálati területként kettőt választottam: alkohol és drogrehabilitáció vagy ifjúsági munka. Volt egy válogató, ahol a külföldi szervezetek beszélgettek velünk, egy hónap múlva kaptam egy e-mailt, hogy egy angliai gyülekezet szívesen fogadna. A St. Mary’s Fetcham anglikán gyülekezet egy hétvégére kihívott, hogy megismerjenek, és utána döntsek én is, ők is. A hétvége fantasztikus volt, végül tőlem is és a gyülekezettől is pozitív válasz érkezett, megvettem a repülőjegyem, és szeptember másodikán repültem, hogy egy évet töltsek kint. Az egy évet meghosszabbítottuk, júliusban csak nyári szabadságra megyek haza, augusztusban visszajövök, s még egy évig itt leszek.

— Mivel foglalkozol, mik a feladataid?
— A titulusom neve: gyülekezeti gyermek- és ifjúsági munkás. Minden közösségi programért, foglalkozásért, ami a gyülekezetben folyik, 8-18 éves korosztályban én vagyok a felelős. Vannak játékos, éneklős, bibliai történetes prezentációk, ifjúsági klubok, melyeken játéklehetőséget, programokat nyújtunk fiataloknak, valamint keresztény tanítást, bibliai történeteket magába foglaló foglalkozások. Itt a tanítás mellett fontos a közösségteremtés, a szabadidő hasznos és kellemes eltöltése.

— A sok teendő mellett van szabadidőd?
— Egy olyan faluban vagyok (Fetcham), ahol gyakorlatilag nincsenek velem egykorú fiatalok, s hiába vagyok közel Londonhoz, munka után ritkán tudok bemenni a városba, egyrészt idő nincs rá, másrészt drága is. Azért van elfoglaltságom. Sokat olvasok, elkezdtem taekwondo-zni, alkalomszerűen focizom is, illetve Londonba is be szoktam menni, ha időm engedi.

— Szereztél már kinn barátokat?
— Hetente egy napra járok egy képzésre, ahol korombeli fiatalok is vannak, velük barátkozom elsősorban. Emellett a taekwondo klubban ismertem meg jónéhány embert, illetve Londonban néhány magyar és nem magyar önkéntessel is jó barátságba kerültem. Azonban ezek nem mérhetőek az otthoniakhoz, az egyetemen nagyon mély barátságokat kötöttem.

— Barátnő..?
— Jelenleg nincs, azt hiszem, nem is tudtam volna úgy kijönni, hogy otthon hagyom a „másik felem”. Mivel nem szeretnék hosszú távon idekint maradni, a nem magyar lányok szóba sem jöhetnek, így a kinti ismerkedésnek sincs túl nagy esélye (igaz, London környékén sok magyar van). Ennél többet nem árulok el...

— Hogyan tovább..?
— Ősztől a londoni King’s College-ben tanulok teológiát, s az önkéntes munkát is folytatom. Miután hazatérek, szeretném befejezni az egyetemet — ami még négy év —, majd lelkipásztor szeretnék lenni. A jövő még képlékeny, nem tudom, pontosan mit fogok csinálni, de az biztos, hogy lelkipásztor leszek.

Negyedik gyermek, az egyetlen fiú

Péter 1989-ben született Szolnokon, ötgyermekes családban negyedikként, és egyetlen fiúként. Szülővárosának Tiszaföldvárt tekinti, mivel a kórházból hazakerüléstől kezdve egészen az egyetemi tanulmányok kezdetéig ott élt (fél év kivételével). Három nővéréhez (majd később húgához) hasonlóan ő is az Ószőlői Általános Iskolában kezdte tanulmányait (az iskola azóta nevet változtatott: Papp Bertalan Ószőlői Ált. Isk.), majd a Hajnóczy gimibe ment. 2007 szeptemberében Debrecenben lett egyetemista, s most halasztással élt, hogy kimehessen Angliába diakónai évre.

Névjegy
Név: Bedekovics Péter Pál
Születési hely, idő: Szolnok, 1989.
Tanulmányok
1995-2003: Ószőlői Általános Iskola, Tiszaföldvár
2003-2007: Hajnóczy József Gimnázium, Tiszaföldvár, angol-német emeltszintű osztály
2007-től: Debreceni Református Hittudományi Egyetem, teológus-lelkész szak