SZOLJON

Sajnos az emberek továbbra sem megfelelően szeretik egymást (tisztelet a kivételnek), így hát nehéz dolgod lehet, hogy ünneppé tedd az ünnepet. Mivel többen is azt mondják, hogy neked minden lehetséges, ezért hát teljes bizalommal fordulok hozzád gondjaimmal és bajaimmal. Ha nem volna túl nagy kérés, el tudnád intézni, hogy a menzán legalább ilyenkor, karácsonyhoz közeledvén ne egy ételszerű, főzelék állagú és távolról is erősen tökillatot árasztó valami nézzen ki a tányéromból?

A cikk a hirdetés után folytatódik

Annak is nagyon örülnék, ha több zsebpénzem lenne ( azért nem húsz millát kérek, ne érts félre) és a problémáim számát nullára csökkentenéd( na jó, az egy is megfelelne, ha az volna, hogy melyik sütit dézsmáljam meg a száz közül). Persze még sok minden van, amit el szeretnék mondani, de kevés helyem van (add meg az e-mail címedet és megírom részletesebben). Őszintén szólva az sem volna egy utolsó dolog, ha húszezreseket szórhatnék egy luxuskocsiból és azt kiabálhatnám, hogy „Éljen a szabadság, ez az gyerekek, ezt már szeretem!” vagy mikulás jelmezbe, rózsaszín szakállal és rövid gatyába rohanhatnék be valahova. Természetesen mindenki megdöbbenésére, csak hogy már tördeljem a társadalmi korlátokat.

Mindezen ócska agyszüleményt félretéve minden kívánságom közül talán annak örülnék a legjobban, ha másokat boldognak látnék. Elvégre mások öröme engem is felvillanyoz. Tudom, hogy olyan vagyok, amilyen, de nézd el nekem. Az vagyok, ami, ezen nincs mit szépíteni, de túlzott mértékben ferdíteni sem. Számtalan dologról panaszkodhatnék, amikről amúgy is tudomásod van. Miért untassalak? Megtehetném. Lenne miért zúgolódni, de kihagyom. Inkább megköszönöm a barátaimat (bízom benne, hogy vannak igaziak), a családomat (még ha olykor nehézségek támadnak is), ha van sikerem, akkor azt (igen, lehetne több, meg olykor más téren is, de ez is valami, no meg ne legyünk telhetetlenek), a szeretet, amit kapok (azért ha figyel az ember, lehet ilyen élménye is ebben a sokszor embertelen világban), a jó szót, azt, hogy néha-néha én is segíthetek valakinek, hogy két lábam és két kezem van, tudok beszélni, látok és hallok. Hogy odamehetek a hajléktalanhoz, akit kitaszított és megbélyegzett a társadalom és adhatok neki egy kis pénzt (drága honfitársaim is besegíthetnének időnként, mert nekem se sok aprítanivaló van a tejbe, de ezt rájuk hagyom). Köszönök mindent Jézuska. Sok dolog van, amit nem köszönök és ami bánt. Az élet keserűbbnél keserűbb ( sokkal inkább tök ízű) percein át még annyi másig, de hallottam valamit, ami nagyon megragadt bennem: „Hiszek az álmomban az életen át.” Tudjátok mit? Higgyünk együtt. Gondoljuk azt megint( ha nyolcvan éves vagy is), hogy eljön a Jézuska. Igen, biztosan eljön.

Nem számít, hogy ki mit mond. Ugráljunk újra gyerekként a fotelben, hogy karácsony van és minden jobb lesz, bármilyen is legyen a tényállás. Kedves Jézuska. Lekésem a vonatot, így ha nem haragszol, megyek. Majd írj. Neked pedig, aki ezt olvasod, boldog, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok és egy olyan újévet, amit mindig is vártál. Sok hitet a holnaphoz (ha nincs, akkor rendelj egy kilót) és csak annyit mondanék: nem szeretni, mikor lehetőséged lenne rá, olyan, mint repetát kérni abból a bizonyosból (már nem emlegetem, tudod, a tökízű rémálom): fölösleges...