Abonyi út

2024.04.10. 11:24

Kátyúmező borítja a szolnoki utat, az önkormányzat segítségét várják a lakosok

Mindössze néhány kőhajítás választja el Szolnok térségének legjobb útját a legrosszabbtól, ráadásul az előbbi idézte elő az utóbbit.

Rózsa Róbert

Intettünk, és Bagi Róbert készségesen kijött a Szolnok külterületén álló portájának háza mögül. Birtoka annak a tanyaközpontnak a szomszédságában fekszik, amelyet a térképek Abonyi úti vasúti megállóhelyként jelölnek.

kátyú
Kátyúmezőn át vezet az út a szolnoki külterületi tanyákhoz
Fotó: Rózsa Róbert

Bár azt Róbert leszögezte, sok ideje nincs társalogni, várják a teendői a baromfikkal, néhány kérdésünkre készségesen válaszolt:

– Mikor költöztek ide? – kérdeztük.

– 2000-ben. Előtte bent laktunk a városban. De ott nem volt jó. Itt a magam ura vagyok.

– Miből élnek?

– Állattenyésztésből. Most van 900 csirkém és tartunk disznót is. Rendelésre áruljuk.

– És jól meg lehet élni belőle?

– Hát, nem igazán. Mi bevisszük az árut Szolnokra, de ide már csak nagyon kevesen jönnek ki az út miatt. Nézze meg. Ha napi kétszer-háromszor áthajtunk rajta, az teljesen tönkreteszi az autót. Amikor csinálták az M4-es autópályát, itt haladtak a teherautók. Azt ígérték, majd megcsinálják…

Kétségtelen. A puszta kíváncsiság vezetett bennünket a verőfényes áprilisi napon a 26 családnak otthont adó tanyaközpont felé, de arra, ami az úton várt, nem számítottunk. A 32-es főúttól a házakig tartó 2,6 kilométeres szakaszt 15-20 perces araszolással tettük meg, végig rimánkodva az autó épségéért.

Bagi Róbert fiával, Bagi Márkkal tanyájukon. A fiatalember is szeret kint élni, tervei szerint kitanulja Szolnokon a burkolómesterséget, de utána is édesapja segítségére lesz a ház körüli teendőkben
Fotó: Rózsa Róbert

Bent Polónyi Zoltán Sági Dáviddal társalgott a kerítés mellett. Előbbi fiatalon, Fokorú-pusztáról került Szolnokra, majd a Csokonai utcai lakásából költözött ki gazdálkodni, amely foglalatosságában 25 éves húsipari munkatapasztalatát is jól tudja kamatoztatni. Mindezt 1985 óta teszi. Ezzel kilenc évvel „előzte meg” Dávidot, aki viszont „ide született” ’94-ben, földje egy részén gazdálkodik és gyümölcsöse is van.

Bár mindketten szeretik a jó levegőjű helyet, az utat viszont kérdés nélkül is szóba hozták.

Az ígéret maradt csupán

– összegeztek.

Olenyik András és párja, Olenyik Andrásné Ilona udvara pompás a korai tavaszban. Ilona kétéves tulipánjai már a kertben vöröslenek, a cseresznyefa hófehér virágkoronát öltött, elültették már a borsót, hagymát, céklát is, és erre várva sorakoznak a paradicsompalánták, amelyek hamarosan felkapaszkodnak karóikra, és édes harapnivalók teremnek a nyugdíjas házaspár portáján. Jó dolguk volt a csirkéknek is: a ház komondora műtét utáni kényszerpihenőjét tölti, a szárnyasok ezért az udvaron szaladgálhattak a napos, enyhe időben. Sőt, Ilona büszkén mutatta meg a tojáshéjat előző napon feltörő csibéit is.

Olenyik Andrásné egynapos csibéit mutatja. Van élet a portájukon
Fotó: Rózsa Róbert

2002 óta laknak a kinti idillben, miután ’98-ban visszavásárolták Ilonáék gyerekkori házát. András tán’ a legmesszebbről érkezett lakója a tanyaközpontnak, Borsodból, Mádról származik, és Budapesten, a Magyar Selyemipari Vállalatnál hozta össze a sors Ilonával. 47 éve élnek együtt, a kültelki létben pedig csöndre, nyugalomra leltek.

Csak az út... Na, azzal vannak gondjaik.

Csak az utat csinálnák már meg. Semmi mást nem kérünk. Nem kell nekünk aszfaltos út sem, csak a kátyúkat végre töltsék fel

– mondták.

Hogy mennyire rossz állapotú az út, véleményük szerint jól példázza, hogy néha a kombájnokkal is inkább a földeken mennek az út helyett. Esős időben pedig végképp használhatatlan a szakasz. Jó megoldás lehetne szerintük a vasút is, de az első járat csak reggel hétkor fut be, ami sokaknak már késő. Emellett többeknek is munkaeszköze az autó, amelyek sorra mennek tönkre.

Vonat halad át az Abonyi úti megállóhelynél. Jár, de nem elégszer
Fotó: Rózsa Róbert

Amikor 2014-ben elkezdték építeni az M4-est – emlékeztek – nyomban megcsinálták a szolgálati utat az építkezéshez. Azon 2022-ig zúgtak a tehergépek, a környéken élők nyolc éven át nyelték annak porát, zaját.

A sztrádaépítést Olenyikék emlékei szerint is megsínylette a portákhoz vezető út. Ráadásul amikor levonultak, senki nem ellenőrizte, hogy valóban helyreállították-e a szakaszt.

– Régebben a 32-esig ki kellett menni a postai küldeményekért, és fontos előrelépés volt, amikor már bejárt ide a posta. De legutóbb már azt mondták, nem jönnek be többet, inkább leteszik a csomagokat a főút mentén – magyarázták. Holott – tették hozzá – nemcsak a posta, de a többi közszolgáltató is együttműködik a helyiekkel, rendszeresen járnak ki a mentők, rendőrök – mind jól ismerik az utat...

Kérésükkel egyébként keresték az önkormányzatot is, ott viszont azt a választ kapták, hogy nincs pénz a felújításra. Ezért most azon tanakodnak, hogy társulást hoznak létre, és úgy próbálnak valamilyen pályázati forrást találni.

Pedig mi is adófizető állampolgárok vagyunk

– hangsúlyozták.

Távozóban még megkérdeztük, a másik irányban el lehet-e hagyni a portákat. A válasz: nem. Szóval nincs mese, indulhatott újra a zötykölődés vissza, a város irányába...

„Rajta van” az ügyön az önkormányzat

Az M4-es építésekor sikerült az oda vezető utat egy elfogadható és jól járható kavicsos burkolattal lefedni, az azóta eltelt időszakban azonban kigödrösödött az út – közölte ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre a szolnoki polgármesteri hivatal. Azt írták, a 2,5 kilométeres rész állapotának pontos felmérését, és lehetséges javítását Menkó Gyula önkormányzati képviselő a közelmúltban kérte a hivataltól.

„Ahhoz, hogy pontos képet kaphassunk, látnunk kell a javítás költségvonzatát, várjuk a szakemberek jelzését ezt illetően. A kivitelezés az önkormányzat anyagi lehetőségeinek függvényében valósulhat meg” fogalmaztak.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában