SZOLJON

Varga Attila, 27 éves kunszentmártoni lakos, 2010. július 16-án este tíz óra tájban ért haza. Belépett a konyhájukba, és ott összeesett. Orrából, arcából ömlött a vér, és a teste is nagyon össze volt törve.

Édesanyja, Varga Gáspárné, először a közeli ismerőst, Patkó Melindát riasztotta telefonon, s a mentőt már együtt hívták, miután a fiatalember állapota egyre súlyosabbra fordult. Nem csillapult a vérzés, és emiatt Attila egyre kevesebb levegőhöz jutott. A szentesi kórházból másnap hazaengedték a sérültet. A röntgenvizsgálati eredmény szerint két bordája eltört, az arc- és orrcsontja, valamint a mellkasa súlyosan zúzódott — „a testi sértés következtében”.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Eszerint tehát testi sértés volt! Ezt maga Varga Attila is megerősíti nekünk, aki rögzítőkötéssel a bordáin, sárgán-lilán virító arccal gyógyulgat otthon.

— Ilyen sérüléseket csak valamilyen kemény eszközzel lehet okozni, puszta kézzel nem, ezt mondta az egyik rendőr nekünk, aki kihallgatott bennünket — mondja az anya, miközben a fián látható nyomokat fényképezzük. — A rendőrök nemcsak itt, a konyhánkban találtak rengeteg vért, hanem a helyszínen is!

— Azon a csütörtök délutánon Kalderáséknál voltam — meséli Attila. — Két ott lakó csicska egymásnak ment, én meg szétszedtem őket. Eközben az egyiküket ellöktem a másiktól. Nem sokkal később N. Jánossal, egy helybeli ismerőssel, kocsmába mentünk, ahonnan kilenc óra tájban értünk vissza Kalderásékhoz. Ahogy beléptem a kapujukon, Keoma, vagyis a fiatalabb Kalderás, se szó, se beszéd, leütött. Aztán jött az apja, és alaposan összerugdosott a földön. Megszédültem, de az eszméletemet nem veszítettem el.

— És mindezt miért kapta?

— Nem tudom. Nem mondtak semmit, csak ütöttek, rúgtak...

— Ezt akarom tudni én is, hogy miért bántották! — veszi át a szót az anya. — Merthogy eddig sülve-főve ott volt náluk a fiam, és nagy barátságban volt a Pistával. Rendszeresen dolgoztatták, és egy időben ők is rendszeresen idejártak, itt voltak gyakran.

— Biztos abban, hogy ez valóban barátság...?

— Nem persze, hogy nem! Most már én is tudom! A teljes igazsághoz tartozik, hogy a fiam egy befolyásolható, gyenge akaratú ember, aki ráadásul kábítószerhez is nyúlt már. Nem titkolom azt sem, hogy legutóbb éppen a kábítószer miatt volt börtönben. Amikor kijött, Kalderásék újra megkeresték, és újra magukhoz édesgették. Dolgozott nekik, de nem fizettek érte. Éppen ezért nem értem, miért bántották most. Hisz’ néhány éve arra is majdnem rávették, hogy adja el nekik a családi házunkban lévő egynegyed tulajdonrészét. Teljesen a befolyásuk alá vonták Attilát. Szerencsére sikerült megakadályoznom az eladást, különben lehet, hogy azóta mi már nem laknánk itt...

Az okot nem tudják Vargáék, legfeljebb csak sejtik. A július 16-ai események közvetlen előzménye volt ugyanis, hogy Varga Attilát Kalderásék megbízták a házuk kifestésével.

— Kérdezték, hogy mennyiért csinálnám meg — emlékezik Attila. — Én szóltam egyik barátomnak, hogy jöjjön, mondjon ő árat nekik.

— Harmincezerért vállaltuk, és abban maradtunk, hogy közben, részletenként fizetnek majd — folytatja a történetet a festőtárs, Dézsi Attila. — Csinálni kezdtük, de pár nap után abbahagytuk, mert az asszony úgy csepülte a munkánkat, hogy abból láttam: itt már nem fognak kifizetni minket. Összesen háromezer forintot kaptunk meg fejenként a nekünk járó pénzből.

Hogy aztán a július 16-ai eseményeknek valóban volt-e valami közük a félbeszakadt munkához és a kifizetetlen pénzekhez, vagy véletlen egybeesésről van szó, azt nemigen tudni már. Kunszentmártonban mindenesetre általános a vélekedés, hogy közvetlen az összefüggés a két dolog között.  

— Higgyék el, nem bántottuk mi! Éppen hogy szeretjük Attilát, enni adunk neki, amikor itt van nálunk! —  bizonygatták Kalderásék egybehangzóan az ügyben való ártatlanságukat, amikor Vargánéval közösen megkerestük őket. — Részegen elesett az udvaron, és megütötte magát! Ez történt, ezt szemtanúkkal bizonyítani is tudjuk!

— Valamelyik itt lakó csicska látta az esetet?

— Nálunk nincsenek csicskák! — kérte ki a minősítést idősebb Kalderás Istvánné. — Nálunk családtagok vannak, meg lehet kérdezni őket! Itt senki nem éhezik, és aki akar, az szabadon elmehet. Ezt mondták múltkor a kommandósoknak is, amikor azok betörtek ide hozzánk!
És mintha csak megerősíteni akarná a háziasszonyt, jött az ember, a „családtag”, és elmesélte, hogy mit látott. Aztán ifjabb Kalderásné kalauzolt végig többször is azon az útvonalon, amelyet a vérző Varga Attila bejárt egy héttel korábban.  

— Én még munkát is adok Attilának — mondta ifjabb Kalderás. — A múltkor is, elsőként neki szóltam, hogy jöjjön az iskolához bontani, hogy keressen egy kis pénzt...

— Az iskolához? Ahol feketén dolgoztak az embereik? A kivitelező legalábbis ezt állítja...
Ám erre nem érkezett válasz.

— Így volt, Keoma szólt, hogy munka lenne az iskolán — meséli megint Attila. — Négy napot, szombattól keddig dolgoztunk ott, a Keomáéknál lakó csicskákkal együtt, de aztán befejeződött a munka. Pénzt azért sem fizetett, néhány ócskaságot tudtam csak elhozni, fizetségként.
A történet tulajdonképpen ennyi. A rendőrség majd kideríti — mert tanúk sora bizonygatja —, hogy nem történt bűncselekmény. Varga Attila azt nem érti, hogy miért kapott, Kalderásék viszont azt: miért vádolja őket mindezzel a fiatalember.

A Varga Attilák számára azonban mindenképpen van egy nagy tanulsága az ügynek: ne járjunk olyan udvarokra, ahol ilyen nagyokat lehet esni!

Feketemunka és engedély nélkül elhordott anyag

Riportalanyaink a mostanában teljes felújításra kerülő kunszentmártoni Deák Ferenc úti iskola bontásáról beszéltek. A beruházás fővállalkozó kivitelezőjétől megtudtuk: a munkák megkezdésekor valóban megkereste őket egy Lászlai József nevű vállalkozó, és ajánlatot tett a bontásra, pusztán az anyagért. Hétvége következett, és a bontásra jelentkező vállalkozó hétfőre ígért szerződéskötést a fővállalkozónak. Egyben kérte, hogy már a hétvégén elkezdhessék a bontást — hadd haladjanak.
— Hétfőn nem hozták a szerződést, keddre ígérték, de miután a művezetőnk már a legelső nap jelezte, hogy félrészeg, bizonytalan egzisztenciák dolgoznak a bontáson, kedden elzavartuk őket — tájékoztatott a fővállalkozó, a Bau-Vertikál Kft. képviseletében ifjú Szikszai Tibor. — Bontott anyagot is vittek el a területről, aminek visszaszerzésére lépéseket fogunk tenni.

A rendőrség nyomozást indított az ügyben. Ha kíváncsi, milyen eredménnyel járt az ügy felderítése elolvashatja az Új Néplap pénteki számában!