SZOLJON

Az elmúlt időszak csapadékos, nedves időjárása miatt csak döcögve haladunk a vízzel telt gödrök lyuggatta úton Szolnok-Ugarban. Egymást érik a tanyák az út során, de kémény csak kevés helyen bocsát ki füstöt a környéken. Olenyik Andrásné Ilonkának és férjének a tanyájához érve azonban próbát teszünk. A már nyugdíjas asszony éppen kocsonyát készített szilveszterre, de a csendet felverő gépkocsi hangjára kiment a verandára, hogy megnézze, ki jár a portája előtt.

Fotós kollégámmal a tágas konyhában foglalunk helyet, ahol beszélgetésünk során kiderül, a telek egykoron a háziasszony szüleié volt. Ő maga is ott nőtt fel. Később az élet Pestre sodorta, de párjával történő házasságkötése után Szolnokra költözött. A 2000-es évek elején aztán megvásárolták az ősök földjét, és új házat építettek rá.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Azért szeretek itt élni, mert csönd és nyugalom van. A környékünkön nem csak idősek élnek. Egyre több fiatal költözik ki ide — magyarázza Ilonka.
A külvilágtól ugyan nincsenek elzárva, hiszen a közelben van a vasúti megálló, van televízió, áram és folyóvíz, valamint mobilon tudnak telefonálni, de élelmiszerért be kell menni Szolnokra.
— Annak idején volt itt egy kis bolt, az édesanyám volt az eladó. A hetvenes években azonban megszűnt — mondja a nyugdíjas asszony. A boltról az internetre terelődött a szó, mert a háziasszony keresztfiát várja, hogy segítsen neki beüzemelni a számítógépen a világhálót. A szomszédoknál ugyanis működik az internet, de náluk valami miatt nehézkes kapcsolatot teremteni a világhálóval.
— Nagyon várom már, hogy működjön az internetünk, mert akkor sok mindent könnyebben el tudok intézni.
Ilonka férje még aktív, így ő dolgozni naponta bejár a megyeszékhelyre. Lakatos, és reggel negyed hétkor már indul a munkába. Jószágokra nincsen gondja, mert csak tyúkokat, illetve kutyát és macskát tartanak. Ennek az az oka, hogy nagyon sokba kerül a takarmány.
A házaspár otthonában a nappali közepén hatalmas, szépen feldíszített fenyőfa áll. Mikor a háziasszony látja, hogy megakad rajta a szemünk, mosolyogva mondja, hogy tanyasi fa, a közelben nevelték. Karácsonykor össze is gyűlt a család a fa körül. Ilonka édesanyja, férje, két fiuk és unokájuk. A házaspárnak egy három és fél és egy kilencéves lányunokája van a két gyermeküktől. A szilvesztert náluk töltik majd, hogy szüleik el tudjanak menni szórakozni. Az időt társasjátékkal és egy kis televíziózással múlatják az esztendő utolsó napján. A menü kocsonya, töltött káposzta és tatárbifsztek lesz, ezek közül választhat majd mindenki kedvére.

Keret!
A hajnali vonattal utazik Ugarra
A hetvenes éveit taposó Gál Imre Szolnokról jár ki, tanyája a vasút másik oldalán található.
— Naponta kijövök több órára a birtokra, hiszen a kutyákon kívül birkák, gyöngyik, csirkék keresik a porciót. A tüzelés megoldott, itt ez a jó öreg kályha — meséli az idős férfi, aki hétköznaponként a hajnali vonattal utazik tanyájára. Tizennyolc esztendeje, nyugdíjba vonulása után vette meg Imre bácsi a tanyát, hogy legyen valami hasznos elfoglaltsága. A sok jószágot pedig a családnak neveli, mert nagyon szereti mindenki a tanyasi csirkét, gyöngyöst.