SZOLJON

Lassan befejeződik az aratás a túrkevei határban, ahol a földterület nagysága megközelíti a 22 ezer hektárt. Sebestyén Sándor egyéni gazdálkodó eddig 800 hektárról takarította be a búzát, az elsődleges adatok igen gyenge termést mutattak.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Sajnos a tavaszi esőzések komoly pusztítást végeztek a búzaállományban — mondja a gazdálkodó. — A földterületek nagy részén megtalálható az egykori folyómedrek maradványa, amely még most is tele van vízzel. Ezeket a részeket megművelni sem lehet, az aratásban is csak a gond van vele, hiszen idő- és költségigényes körbevágni. A termést emellett még további belvizek is tizedelték, akadt rész, amelyen le sem vágtuk a gabonát, mert nem érte volna meg. Az idei termés 25-35 mázsát adott hektáronként, sőt akadt belvizes tábla, amelyről hektáronkénti átlagban alig tíz mázsa búzát tudtunk learatni. Ez messze elmarad a tavalyi 4-4,5 t/ha mennyiségtől. Ahogy most látszik, az idei év termése nem fedezi a ráfordítás költségeit, főleg ha a háromszáz forint feletti gázolajárakra gondolunk — mondta Sebestyén Sándor családi gazdálkodó.

Mint elmondta, a repce sem termett idén a kevi földeken, azt teljesen kipusztította a hosszú ideig rajta lévő belvíz. Megoldás talán az egykori medrek és kubikok feltörése lehetne, de ez anyagilag szinte elképzelhetetlen.

A városból kivezető utakról még ma is jól láthatók a hajdani erek és folyók náddal és sással sűrűn benőtt nyomai, amelyek ugyan ma már betemetődtek, de a felszín alatt tovább csörgedeznek. E régi folyómedrek folyamatosan problémát okoznak a földet megművelő gazdáknak.
— Sok gazda földjét érintik a hajdan kialakult vízi világ maradványai — közölte Szász Csaba falugazdász. — Ezek a területek valamikor öntéstalajként jöttek létre, kialakulásukban nagy szerepe volt a medrüket oly gyakran változtató ereknek és folyóknak. A múlt századi nagy folyamszabályozások hatására ezek a vízfolyások megszűntek, lecsapolódtak, medrük nagy része feltöltődött. Ennek ellenére a lejtés irányában tovább szállítják a talajban a vizet, mint egy láthatatlan folyóként működve. Sajnos már akkor is pusztító munkát tud végezni a növényi kultúrákban, amikor még belvízként nem látszik, de elérte a gyökérzónát. Egyedüli megoldás talán az lenne, hogy ezeket a medreket utakkal, műtárgyakkal elszakítsák egymástól, és levezető csatornákkal elvezessék a szántóföldön felgyülemlett vizet. Ezt több gazda meg is próbálta, de óriási energiába és pénzbe került, s csak a folyómedrek egy részét érintette. Sajnos ezek a láthatatlan folyók mind aszályos, mind csapadékos időben csak gondot és problémát jelentenek a gazdálkodóknak. Száraz időben, úgy tűnik, hogy megművelhetők és bevethetők kultúrnövényekkel, de már kis csapadék esetén is megjelenik bennük a víz, elpusztítva az oda vetett növényállományt, mutatott rá a falugazdász.    

Tóth László túrkevei egyéni gazdálkodó egyszer csak azt vette észre, hogy több kísértetfolyó is szegélyezi a földjét. Ő azonban úgy döntött, szembeszáll velük. Hogy mit talált ki, hogy a maga javára fordítsa őket, megtudhatja az Új Néplap keddi számából.