SZOLJON

Muzsnyai Katalin történetét tavaly nyáron ismerhették meg olvasóink, amikor végső kétségbeesésében már szerkesztőségünket is felkereste a huszonéves hölgy. Akkor már nemcsak telefonhívásokkal, SMS-ekkel, e-mailekkel zaklatta a 27 éves, tiszaföldvári K. László, hanem a nyílt utcán meg is ütötte.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Jókora monokli keletkezett a szeme alatt, mely nemcsak fizikai, de alapos lelki fájdalmat is okozott elszenvedőjének. A család több tucat feljelentést tett a rendőrségen, ám mind ez idáig csupán egyszer ítélték el a férfit: 2009. május 25-én, 240 nap elzárásra, illetve azt kiváltva, 72 ezer forint megfizetésére kötelezte a Szolnok Városi Bíróság.

Alig néhány napja látott napvilágot, hogy az április 2-án eltűnt taktaharkányi S. Gabriella holttestét megtalálták a rendőrök. Rövid úton kiderült, hogy gyilkosság áldozata lett a 23 éves hölgy. A nyomozás ezt követően villámgyorsan eredményre vezetett: a lányt egy olyan helybéli férfi ölte meg, aki 2004 óta folyamatosan zaklatta! A bűncselekményt az elkövető már be is ismerte. 

A Muzsnyai család most ismét a segítségünket kérte.
— Úgy látszik, ennek a férfinak teljesen mindegy, hogy hány éves a nő, csak Muzsnyainak hívják — fogadott Katalin édesanyja. — A lányom jelenleg Angliában dolgozik, s csak négyhavonta jön haza, így most a nagymamát és engem zaklat K. László ordenáré hívásaival, SMS-eivel, hiszen drága a külföldi telefon. A trágárabbnál trágárabb e-mailekből viszont mindannyiunknak jut szép számmal.

Szinte mindennapi vendégek vagyunk a tiszaföldvári rendőrőrsön, ahol ugyan nagyon kedvesen végighallgatnak, rögzítik a feljelentésünket, ám elmondásuk szerint sokat nem tehetnek. Sőt arra is felhívták a figyelmünket, hogy nehogy mi álljunk bosszút, mert önbíráskodás miatt még mi járhatunk pórul. Egyszerűen hihetetlen, hogy nem lehet mit tenni ezzel a férfival szemben.

Beszélgetésünk ekkor rövid időre megszakadt, ugyanis megcsörrent az édesanya telefonja. Katalin, rápillantva a készülékre, nyomban megismerte a számot: K. László hívta. Mint ahogy az előtte lévő tíz beérkezett hívást is a tiszaföldvári férfi készülékéről kezdeményezték. Miután kinyomta a mobilt, folytatta történetét.
— Akadt egyébként olyan esetünk a rendőrségen, mikor a jegyzőkönyv felvétele közben annyiszor hívott K. László, hogy az előadó kikapcsoltatta velem a mobilt, mert már ő sem bírta elviselni az állandó zaklatást. A rendőrség többször is továbbadta az ügyészségre az ügyet, sőt a bírósági tárgyalásig is eljutottunk néhányszor, ám a férfi legtöbbször el sem jött az idézésre. Családunk már többször lecserélte a mobil- és vonalas telefonszámokat, ami nem kevés pénzünkbe került, ám K. László néhány nap alatt kinyomozta az újakat, s minden ott folytatódott, ahol néhány nappal korábban befejeződött.

— Honnan eredhet K. László mániája?
— Három esztendeje vezettünk egy sörözőt, ahol Kati lányom is besegített. K. László ott volt törzsvendég. Egyszer ittas állapotban belekötött a lányomba, aki rendre utasította, azóta nem tudunk megszabadulni tőle — felelte a hölgy.

Ezek után érthető, mi is kíváncsiak lettünk, ki is az a K. László. Néhány telefonhívás erejéig mi is „zaklatóvá” léptünk elő.
— Jó napot kívánok, K. Lászlót keresem — hívtuk a számát.
— Tessék, én vagyok az! — jött a válasz.
— Muzsnyaiéktól kaptam meg a számot, az iránt érdeklődnék, miért hívogatja állandóan a családot?
— Nehogy azt higgye, hogy magának megmondom, semmi köze hozzá. Hagyjon békén, ne hívogasson! — és ezzel letette a kagylót. Ezt követően hiába próbáltuk meg újra elérni a férfit, már nem vette fel készülékét.
A rendőrségnél komolyan veszik az ilyen jellegű bejelentéseket (is): azonnal megteszik a megfelelő és szükséges lépéseket az elkövetővel szemben. A többi viszont már az ügyészségre, illetve a bíróságra tartozik.

Hogy a jogász szerint ez a zaklatás klasszikus esete-e vagy sem, megtudhatja a szerdai Új Néplapból.