SZOLJON

Margittal a második koponyaműtétje előtt találkoztam. A huszonnégy éves fiatal lány beszélgetésünk közben végig mosolygott, viccelődött, mintha nem is a kórházba, azaz a „fehér házba” készülne. Margit 2010. november 26-ig élte a fiatalok pörgős életét. Kiadványszerkesztőnek tanult, a munka mellett egy fővárosi moziban dolgozott, barátaival szórakozott és tervezte a jövőt.
Azon a bizonyos novemberi napon a barátnőjével elment moziba, majd hazament, elvégezte a házimunkát és lepihent. Akkor nem sejtette, hogy az átlagos nap rémálommá válhat, éjszaka ugyanis epilepsziás roham jött rá. A párja hívta a mentőket, kórházba szállították, ahol újabb rohamok jöttek. Margit elmondása szerint az egészből semmit nem érzett, körülbelül három nap után tért magához.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— A kórházban vizsgálatok sora következett és kiderült, hogy ritka betegségem van, amit édesapámtól örököltem. A diagnózis familiaris multiplex cavernoma. Az orvosok tanakodtak, hogy mit lehetne tenni. Kaptam gyógyszert, nehogy újabb rohamok érjenek. A kezelőorvosom elmondta, hogy két műtéttel el tudná távolítani az agyamban kitágult két eret. Az egyik eret szeptember 7-én távolították el Budapesten, az amerikai úti idegsebészeten — meséli Margit.

Másodszor november 23-án műtötték. A beavatkozás után egy héttel beszéltem Margittal. Elmondta, hogy a műtét során felnyitották a koponyáját, de az eret nem tudták eltávolítani, mert megsérült volna a beszédközpontja. A továbbiakban gammasugár-kezelésekre kell járnia. Miközben Margit a történteket mesélte, érződött óriási akaratereje, vidám természete. Pozitívan áll hozzá betegséghez.

— Először próbáltam komolyan felfogni a dolgot, két napig csak bőgtem, depressziós hangulatba kerültem. Majd azt mondtam, hogy ez így nem fog menni. Elkezdtem humorosan hozzáállni a dolgokhoz. Így jobban fel lehet dolgozni a betegséget. Mindenki ki van készülve körülöttem, aggódnak értem. Talán a humorommal, mosolyommal erőt adok környezetemnek is — mondja Margit.

A fiatal lánynak nagy tervei vannak a lábadozást követően. Lehetőségei szerint — amennyire egészsége megengedi — szeretne utazni, nyelveket tanulni, új embereket megismerni és ahol tud, segítő kezet nyújtani.
Már korábban részt vett különböző önkéntes akciókban, például Budapesten hajléktalanoknak osztott ételt. Nemrég megismerkedett egy ikerpárral, akik külföldre járnak hátrányos helyzetű embertársainkon segíteni. Margit bízik benne, hogy élete útján akaratával, kitartásával megvalósíthatja álmait.

Vérhiány miatt halasztották a műtétet

A tervek szerint Margitnak nyár elejére meg kellett volna gyógyulnia mind a két műtétből. Csakhogy, mivel nem volt vér a vérbankban, nem kerülhetett előre a várólistán.
— Szeretném felhívni a figyelmet a véradás fontosságára. Sokan talán fel sem fogják, hogy vérükkel életeket menthetnek meg. A műtét előtt közösségi oldalon kértem segítséget ismerőseimtől, hogy ha tudnak, menjenek el vért adni. Voltak persze, akik azt hitték, hogy átverés, de a visszajelzések alapján sokan elmentek. Ők természetesen nem csak rajtam segítettek, hanem más sorstársaimon is — mondja Margit.