SZOLJON

Nem lehetett elég korán érkezni a koncertre, mert az óra alig mutatott negyed hatot, a Tiszaligetbe vezető úton már kocsisor kígyózott. Aki parkolni szeretett volna, annak bizony keresgélnie kellett, hiszen már ekkor zsúfolásig voltak a parkolók autókkal, buszokkal. A csarnok főbejáratán át folyamatosan érkeztek az emberek. Megpillantottunk egy hölgyet, aki a jegypénztár mellett ácsorgott, rögtön meg is kérdeztük, miért látogatott ki a ma esti koncertre?

- Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek, és ez duplán is igaz. A belépőt ugyanis az Új Néplap játékán nyertük – mondja Pabar Gyuláné. A férjem régi előfizetője a lapnak, és boldog vagyok, hogy egy ilyen remek ajándékot kaptunk. Én a negyvenes korosztályba tartozok, és ezen az estén olyan előadók lépnek fel, akiket szeretek, és szerintem remek kikapcsolódásban lesz részük.

Az emberek közben egyre többen lesznek, mindenki izgatott, mindenki nosztalgiázik. Akad, hogy kis csoportok érkeznek, és közben megbeszélik egy-egy zeneszámhoz kapcsolódó élményüket. Az idősebb generáció képviselői mellett feltűnik sok fiatal is. Egy pár éppen felénk tart - néhány kérdés után kiderül Pappék már házasok, és az ifjú feleség ajándékba kapta a ma esti belépőket.

- Ez egy nagyon boldog nap számomra, mert ma volt a diplomaosztóm, ebből az alkalomból kaptam a férjemtől ezt a két belépőt. Örülök az ajándéknak, mert szerettem volna eljönni. Kedvelem ezeket a zenéket, nagyon jó a hangulatuk, és szerintem nagy élmény lesz az énekeseket élőben látni.

A csarnokba belépve nem a szokásos látvány fogad bennünket. A pályát hatalmas nézőtérré alakították - sokszáz szék sorakozik egymás mellett és mögött, szemben a színpaddal. Fél órával a kezdés előtt szinte már mindegyik helyen ülnek, de ennek ellenére folyamatosan érkeznek a nézők. Az érkezők között felfedezek egy ismerős arcot - odamegyünk hozzá.

- Hogy miért jöttünk el? Mert szeretem ezt a zenét – kezdi mondandóját Nagyistván László. Nagy kedvencem Koós János, szeretem a dalait, és szerintem jó hangja van - de mindezek mellett az összes előadót kedvelem.
- Rendszeresen hallgatod ezeket a dalokat, vagy csak bulik alkalmával?
- Bulik alkalmával mindenképpen felcsendülnek ezek a zenék, mert nagyon jó hangulatot tudnak teremteni, ezekkel meg lehet alapozni az egész estét. A koncert után mi is továbbmegyünk, és bevetjük magunkat az éjszakába.

Megköszönjük az interjút, és továbbhaladunk a széksorok között. Az emberek egyre izgatottabbak, hiszen pár perc és kezdetét veszi az időutazás. A ruhatár felől egy házaspár érkezik. Őket is megkérdezzük, miért jöttek el ma este?
- Imádjuk az előadókat, másodszor szórakozni szeretnénk egy jót. Annyira jó nosztalgiázni egy kicsit – mondja Csapó Sándorné.
- Ki az, az előadó, vagy melyik az a dal, akit látni, hallani szeretnének ma este?
- Zalatnay Sarolta, őt nagyon szeretem, és nagyon örülnék, ha elénekelné, a Tölcsért csinálok a kezemből - című dalát. Természetesen a többi előadót is nagyon szeretjük a férjemmel.

Jó szórakozást kívánunk és a művészbejáró felé vesszük az irányt. Mindezek előtt azonban a ruhatárba betesszük a kabátjainkat. Egy kedves fiatal hölgy vesz át a holmikat, szóba is elegyedünk vele.
- Ismered az előadókat, akik ma fellépnek?
- Persze – kezdi a mondandóját Földes Alexandra. Én nem rajongok kifejezetten ezért a zenei stílusért, de azért meghallgatom őket. Ha a szüleimmel megyünk valahová bulizni, rendszeresen ezek a dalok szólnak - egyébként ők kint ülnek a nézőtéren.

- Azért így élőben más hallgatni őket, mint a tévében, vagy a rádióban – csatlakozik be a beszélgetésünkbe Nagy Istvánné, Alexandra munkatársa.
- Ki az ön kedvence a ma esti fellépők közül?
- Jó kérdés, de nem tudnék dönteni. Mindegyikőjüket egyformán szeretem. Számomra az este lényege abban rejlik, hogy élőben láthatom őket a színpadon. Évek óta hallgatom a dalaikat, de még nem találkoztam velük. Igaz a tévében lehet őket látni, de amikor ott állnak néhány méterre tőlünk, azért az, nagy élmény.

Pár pillanat, és kezdődik a műsor. A szervezőktől megtudtuk, már mindenki megérkezett, és az öltözőjükben készülődnek. Az első fellépő Poór Péter lesz. A művész öltözőjének ajtaját nyitva találjuk, de azért kopogtatunk. Meglepetésünkre Aradszky Lászlót pillantjuk meg elsőként, Poór Péter a felesége társaságában végzi az utolsó igazításokat az énekes nyakkendőjén. Ezután megindul a színpad felé. Poór Péter kilép a színpadra, és már is hatalmas taps fogadja, felcsendülnek az első dallamok, az időutazás elkezdődik.

Aradszky László a harmadik fellépő lesz ezen az estén, így nyugodtan tud válaszolni a kérdéseinkre.

- Nemsoká ön következik. Milyen érzésekkel lép ki ma este a színpadra?
- Határtalan, nagyon nagy élmény, hogy a kollégákkal együtt ma este felidézzük azokat az esztendőket 66-, 67-. 68-, 69-, amelyek semmihez sem foghatóak. Akkoriban, amikor ezek a fesztiválok voltak elnéptelenedtek az utcák, és mindenki csak a bennünket hallgatott. Ez egy fantasztikus dolog volt, és most ezt a hangulatot, ennek az estének a keretében újra átélhetjük a közönséggel együtt. Most, ahogy a Poór Petit hallgatom teljesen libabőrös lettem.
- Máig nagyon sikeresek az önök által előadott dalok, sőt a fiatalok körében is nagyon népszerűek. Ön minden látja ezeknek a slágereknek a töretlen népszerűségét?
- Amikor ezek a dalok születtek, szinte minden előadó úttörő volt, és olyan fantasztikus szerzőkkel dolgozhattunk együtt, mint Szenes Iván, S. Nagy István, Fényes Szabolcs és a többiek. A politikai hatalom ugyan sok mindent korlátozott, de megpróbáltuk kihozni a lehetőségekből a maximumot. És ezt mi, átmentettük. Akkoriban csak az kapott lehetőségek a lemezkészítésre, akinek sikere volt. Sajnos ez napjainkban már nem így működik.
- Milyen érzés teltház előtt fellépni, hiszen ma is zsúfolásig megtelt a csarnok?
- Nagyszerű érzés. Így negyven év után is, ha kimegyek majd a színpadra boldogan mondhatom el, hogy miattam is jött el ennyi ember.
- Ennyi év után a pályán, van még lámpaláza?
- Szerintem ez természetes, a fellépésekkel együtt jár. Mindenkinek van egy pici – talán csak a Koósnak nincs – teszi hozzá nevetve Aradszky László.

Poór Péterrel, miután vastaps kíséretében lejött a színpadról, az öltözőben készítettünk egy rövid riportot, mert sietett tovább egy másik fellépésre.

- Ön szerint hogyan sikerült a mai este, itt Szolnokon?
- Nagyon jó érzés volt ismét a szolnoki közösségnek énekelni. Sok szép emlékem van Szolnokról, hiszen nagyon sokat jártam ide fellépni. Az is széppé teszi ezt az estét, hogy ennyi kedves kollégával énekelhetek egy színpadon. A dalokat, előadókat szereti a közönség, talán ehhez a sikerhez az is hozzájárul, hogy a szerzők olyan dalokat írtak akkoriban, amiket könnyű volt dúdolni, könnyű volt megjegyezni. Az új dalaimban is erre törekedtem.

Az interjút Koós János érkezése szakította félbe, aki kollégáját jött üdvözölni. Néhány perc múlva már Koós Jánosnak szegeztem a kérdéseimet.

- Milyen emlékei vannak Szolnokról?
- Hát, nincs annyi időnk, hogy azt mindet elmeséljem. Régen nagyon sokat jártunk ide fellépni, a művelődési házba, színházba, a két sportcsarnokban, rendezvényekre. Amikor még nem voltak meg az autópályák, akkor átutazóban is sokszor megálltunk itt, néha több estét is eltöltöttünk itt. Tehát van emlék bőven.
- Akkor gondolom nincs is lámpaláza, hiszen ismerős közönség előtt lép fel?
- Nincs. Soha sem is volt, és ezt nem nagyképűségből mondom. Én ilyen típus vagyok. Vannak, akik évtizedeket eltöltenek a pályán, és még is izgulnak. Én, ha esetlegesen észreveszek valamit, ami zavar, azt elütöm valami jó kis humorral – teszi hozzá nevetve.
- Milyen dalok szerepelnek a ma esti repertoárjában?
- Szinte mindegyik slágerem el fogom énekelni. Többek között az Én, aki nála jártam, az egyik legsikeresebbet a Kislány a zongoránál-t, és a személye kedvencemet a Nem vagyok teljesen őrült-et.
Ezután az énekes elnézést kért, de indulnia kellett átöltözni. Ezután a harangozó Teri és Zalatnay Sarolta öltözője felé vettük az irányt. A színpadon ekkor végzett Mary Zsuzsi, akit Aradszky László követett. A két művésznő közül elsőként Harangozó Teri vállalkozott egy rövid interjúra.

- Ez a mai este a múltidézés jegyében telik. Milyen érzésekkel lép majd ki a színpadra?
- Nagyon jólesik ismét Szolnokon fellépni. Nekem Szolnokon mindig nagy sikerem volt. Gyakran vendégeskedtem ebben a városban, és bízom benne, még sokszor fogok itt énekelni.
- Milyen dalokat hallhatunk majd ma Öntől?
- A ma este elhangzó dalaimat a régi fesztiválok jegyében állítottam össze, így az egyik legkedveltebb slágerem, a Mindenkinek van egy álma, nem fog elhangozni – mivel az nem fesztiváldal volt. De el fogom énekelni a Sose fájjon a fejed-et, a Szeretném bejárni a Földet, és sok San Remo-i dallal is készültem.

Az idő sürgetett, így a művésznőnek sietnie kellet, hiszen Aradszky Lászlót ő követte a színpadon. Idő közben Zalatnay Sarolta is magára öltötte a fellépőruháját, és egy rövid kérdés erejéig megszakította a készülődét.

- A szervezők megpróbálták a ma estével felidézni a régi táncdalfesztiválok hangulatát. Ön szerint ez sikerült?
- Nagyon örülök, hogy ilyen sok kedves kollégával léphetek fel ma este. Amikor kipillantottam a közönségre, láttam teltház van. Ez azt jelenti számomra, hogy az emberek örülnek nekünk, és a vastaps, amit az eddig fellépők kaptak azt mutatja sikerünk van. Mindezek ellenére küzdök egy kis lámpalázzal. Véleményem szerint ez természetes, hiszen aki szívből énekel, annál ez mindig előfordul.

Mary Zsuzsit is az öltözőjében értük utol. Ő már volt kint a színpadon és osztatlan sikert aratott régi és új dalaival. A fellépés élményeiről kérdeztük.

- Amióta tudom, hogy jövünk hatalmas lámpalázam van. Ez egy annyira fantasztikus dolog, hogy negyven év után ismét összegyűlt a banda, és ismét egy színpadon léphetünk fel. És azért is szép volt ez az este, mert nemrég volt a 40 éves évfordulója a Mama című számomnak, amivel megnyertem a hatvannyolcas fesztivált. Természetesen ez a dal is elhangzott a sok népszerű dalom mellett. Nagyon nagy siker volt még az Almát eszem, illetve a Se veled, se nélküled is.
- Ha jól hallottam a ma este folyamán új dalok is elhangoztak?
- Igen, van pár új dalom is. Ezek, már az új kor jegyében születtek, a mulatós műfaj stílusjegyeit viselik magukon. A fellépéseim során a régiek mellé becsempészem az újakat is, de a hangzásviláguk, nem tér el sokban a régi slágereimtől. Erre nagyon odafigyeltem.
- Miben látja a dalok máig töretlen sikerét?
- Akkoriban olyan dalok készültek, amelyek fülbemászóak, könnyen megjegyezhetőek voltak - a szerzők csak ilyen dalokat készítettek. Megszólították az emberek lelkét – ebben rejlik szerintem ezeknek a daloknak a lényege.