SZOLJON

Itt is belvizes a terület, amott is, a csatornák pedig megteltek. Van olyan föld, ahol a kultúrnövény helyett csak a vadrepce tenyészik, mert be sem lehetett vetni — mutat körbe a gátról Petróczki Imre, aki a martfűi határban gazdálkodik. Bőven van helyismerete, hiszen 26 éve dolgozok itt, a térségben: annak idején a Héki Állami Gazdaságban kezdte, majd dolgozott a kengyeli téeszben, és 1992-től pedig  magángazdálkodó. Nagyokat döccen velünk a terepjáró a gáton a saras-vizes nyomvájúkban, melyet egyik oldalról a Tisza II. csatorna (Nagykunsági-főcsatorna), másik oldalról, a mezőgazdasági táblák felől a szivárgócsatorna övez. Mindkettő magasan tele van vízzel.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Az elmúlt tíz évben ez a hatodik belvizes évünk. A legnagyobb gondunk egyike pedig éppen a víz. Amikor nincs, akkor is nagy gond, de sokkal nagyobb baj az, amikor ilyen mennyiségben jön az égi áldás. Márpedig inkább öntözzünk, mint hogy közel annyi pénzt kelljen rákölteni a víz leszivattyúzására a földekről, hiszen az ablakon kidobott milliós nagyságrendű tétel — mondja az agrármérnök. — Tavaly óriási volt az aszály, most pedig már október közepe óta durván egy év csapadékmennyisége lehullott itt a téli területekre. Májusban pedig mintegy 125 milliméter eső érkezett. A gazdaságnak a 70 százalékát érintette a belvíz, 350 hektárnyi az a terület, amin több-kevesebb belvíz volt, illetve van. És bizony most ezzel küzd minden gazdálkodó az Alföldön.

Bár a gazdaságban vannak olyan táblák, amelyeken időben tudtak vetni, de az áprilisi-májusi csapadék miatt már megállt rajtuk a víz, nem lehetett elvezetni, leszivattyúzni, így károsodtak, kipusztultak a növények. Az elvetett területnek 15-20 százaléka lett oda. A naponta visszatérő esőzések miatt lehetetlen volt rámenni a munkagépekkel a földekre, pedig az elvetett növényt ápolni, gyomirtózni és kultivátorozni is kellene, hogy az eső után levegőzzön a talaj.  

Miközben elhaladunk a hibridkukoricával bevetett földek mellett, az öntözésre terelődik a szó. Hiszen a gazdaságnak lehetősége van az öntözésre a kiépített csatorna és öntözőtelepek miatt. Éppen ezért olyan növényeket termelnek, amelyek jobban meghálálják anyagilag az öntözést. Márpedig a hibridkukorica pont ilyen, ráadásul van rá kereslet is, éppen ezért  meghatározó növény a vetésszerkezetben. De termelnék még őszi búzát, vetőmag-sörárpát, petrezselymet, kapott és vöröshagymát is.

— Ősszel még örültünk, mert időben el tudtuk végezni a munkákat a földeken, csapadék is volt. Januárban már kevésbé volt virágos a kedvünk, mert látszott, hogy belvízre számíthatunk. Ám azt álmunkban nem gondoltuk, hogy ilyen iszonyatos belvizes évünk lesz. Már január közepén elkezdtük azokon a helyeken, ahol lehetett, leereszteni a vizet. A pár évvel ezelőtt kiásott üzemi belvízcsatornát megkotortuk, kimélyítettük, készültünk arra, hogy legyen vízelvezetésre lehetőség. Jött is a víz, mondhatnánk, menetrendszerűen, iszonyatos mennyiségben.
Petróczki Imre szerint azonban újabb problémát jelent, miszerint nem egyszerű kiigazodni azon, hogy melyik csatornát ki is kezeli vagy inkább kezelné. Márpedig azok partján és bennük is igencsak „nekiindultak” a növények, ellepi, beborítja azokat a gaz, a vízi növény.

— A csatornák sajnos olyan állapotban vannak, hogy teljesen alkalmatlanok ekkora mennyiségű belvíz elvezetésére. Márpedig nagyon fontos, sőt most már életbevágó, hogy mennyi idő alatt tudom eltüntetni a földről a vizet, mennyi ideig marad ott a pangóvíz. Hiszen ha nem tudom elvezetni, mert erre a befogadócsatornák nem képesek, akkor az ott lévő növények egy az egyben elpusztulnak — magyarázta a gazdálkodó.
Határjáró utunk során több olyan földet is látunk, ahol a külön az erre a munkára megvásárolt kézi benzinmotoros szivattyúk küzdenek rendületlenül a vízzel.

— Itt még el tudtuk vetni a kukoricát, elvégeztük a talajmunkát, mert elbírta akkor még a traktort a talaj. Ám most már harmadjára szivattyúzzuk le a vizet, és ezeken a részeken ki is pusztult a növény — mutatja a gazdálkodó. Eközben tisztes távolból szemléljük a kis szivattyút, mert a hatalmas víz és sár miatt nem tudunk a közelébe jutni.
— Egyébként nem értem, miért kell a Tisza II. öntözőcsatornában olyan magas vízszintet tartani akkor, amikor szerintem itt egy hónapon belül senki sem fog öntözni. Az a szivárgócsatorna pedig, ami hivatott lenne elvezetni a főcsatornába a talajból elszivárgó vizet, az arra kevés, hogy ezt elvégezze. Plusz ebbe kellene még belevezetni azokat a belvizeket, amit le tudunk „hozni” a területről. Ezzel pedig már végképp nem tud megbirkózni. Ahol márciusban még gyönyörűen folyt le a tábláról a víz ugyanebbe a csatornába, most, mivel a töredéke a csatorna áteresztőképessége, stagnál a víz. Sőt volt olyan idő, hogy még vissza is jött 25-30 centimétert.

Az ablaküvegig sárosan érkezünk vissza a terepjáróval a kft. központjába. A látottak nem sok bizakodásra adnak okot. Belvíz mindenhol, csak itt-ott akad olyan tábla, amely jónak mondható. Ahogy a megyében nagyon sok helyen. Eközben a meteorológia újabb esőket jósol...