SZOLJON

A régi közfürdő épületében két éve kialakított néprajzi gyűjtemény tárgyainak 98 százaléka az ő tulajdona. A dunaharaszti agrár- és mélyépítő végzettségű férfi jelenleg műszaki vezetőként dolgozik Bánhalmán.

— Jólesett számomra a várostól kapott elismerés. Úgy érzem, az elmúlt két évtizedben sokat tettem a település idegenforgalmának fellendítéséért - mondja Király László, akinek ma is megvan első kerámiája amit egy apácától kapott Kerekegyházán. Akkor még csak az apróbb dolgokat gyűjtötte és családi házuk padlásán tárolta. Kenderesen 1983 óta él, akkor nősült ide. Felesége a helyi általános iskola pedagógusa, egy felnőtt fiuk és egy lányuk van.

A cikk a hirdetés után folytatódik

László, így az ötödik iksz környékén sem tud ellenállni a régiségeknek, ha meglát egy kidobásra ítélt régi bútort, szódásüveget, kerámiát, vaskályhát vagy vasalót, igyekszik azt megszerezni.

Felesége már sokszor nehezen fogadja, ha újabb szerzeménnyel tér haza, hiszen így is száz darabos a szódásüveg gyűjteménye, hetven szenes vasalója, több tucat mozsara, kétszáz régi sörösüvege, harminc vaskályhája és tucatnyi lámpája van. Ma már lakásuk minden zugában, sőt az udvaron is van valamilyen régiség. A régi mezőgazdasági eszközöket, szekereket pedig munkahelyén, egy bánhalmai raktárban tárolja László.

— A néprajzi kiállítóteremben helyhiány miatt csak a gyűjteményem harmada látható. Bízom benne, hogy sikerül a kiállítóterem udvarán egy fedett színt is kialakíttatni, ahol a malomköveket, a szekereket, régi mezőgazdasági eszközöket mutathatnám be. Az udvaron most takarították ki az egykori jégvermet, oda is újabb kiállítást szeretnék. A régi közfürdő pincéjében az egykori kazán mellett szintén szeretnék néhány tárgyat vinni.