SZOLJON

Talán azért sem él ez a köztudatban, mert a római iskolának nevezett stílusirányzat, amiben fogant, nem illett különösebben a háború utáni idők szelleméhez.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A ma keveset emlegetett irányzat az antik hagyományokon alapuló két háború közötti olasz neoklasszicizmus, a Novecento, vagy más néven új század művészetének a magyar változata, melyet az akkoriban Rómába küldött magyar ösztöndíjasok plántáltak át hazai földre. Rájuk a régi Róma emelkedett légköre mellett a modern Róma frissessége és a modern olasz művészet lendületes újjászületése is nagy hatással volt, amivel elérkeztünk a probléma gyökeréhez is. Ez a modern Róma, nem más, mint a két háború között velünk politikai-kulturális együttműködést ápoló Mussolini fasiszta Olaszországa. E neoklasszicista ihletésű stílust a monumentalitás, a lényeges elemek kiemelése, a tömör plasztikai törekvés és egészséges formalátás jellemezte, ahol inkább a nemes formákkal és burkolatokkal adták meg az épület rangját mint a díszítettséggel. Mind szülőhazájában, mind nálunk kiválóan alkalmas volt a harmincas évek végétől megszaporodó középületek kivitelezése és egyházi megbízások mellett a történelmet a kor politikai tanai szerint átértékelő, történelmi tematikájú propagandisztikus művészet hordozására is. Ez is hozzájárult későbbi tudatos elfelejtéséhez.

Szolnoki emlékét, a mostani szakközépiskola 1911-ben alapított elődjének hajlékát a megyei levéltárban levő iratok alapján vitéz Kamarássy Jenő tervezte 1941-ben. Alkotója ugyan nem tartozott a hazai építészet legfelkapottabb alkotói közé, de ez a munkája akkor is különösen fontos számunkra, mert városunk egyetlen, ebben a stílusban emelt épülete. Igaz, más műfajban, a festészetben volt a római iskolának szolnoki követője Aba-Novák Vilmos személyében.

A szolnoki iskolaépület kivitelezése a hadiesemények miatt nem volt zökkenőmentes. Nem készült el a tervezett határidőre, csak a fegyverzaj elülte után fejezhették be, és igényes mészkőburkolatából is az eredetileg elképzelt teljes felülettel szemben csak a kör alakú homlokzati nyílással ékesített bejárati részre jutott. Többi falát a jóval olcsóbb vakolással fejezték be. Így vált a Hatvanas mellett ez az épület is egy kettétört kornak a háború utánra árnyuló emlékévé, hogy sorsán még napjainkban is alakítson valamit egy sajátos épület-felújítási szemlélet. A közelmúltban történt renoválásával maradék mészkőburkolatát is eltüntették, visszatérve egy már túlhaladottnak remélt gyakorlathoz, amikor régi szép épületek sora veszítette el rá és korára jellemző díszítését, arculatát egy nehezen megmagyarázható szemlélet kárvallottjaként.   

Hasonló volt a Milánói Triennálé magyar pavilonja

A római iskola legjelesebb képviselője az építészetben Árkay Bertalan volt. Az ő tervei szerint valósult meg 1936-ban a Milánói Triennálé magyar pavilonja. Feleségének és munkatársának, Sztehlo Lilinek a családneve nem ismeretlen városunkban, Sztéhlo Ottónak, a szolnoki református templom építőjének jóvoltából.

A közgazdasági iskola névadója, Vásárhelyi Pál mérnök, Széchenyi István munkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Nevéhez fűződik az al-dunai hajózás körülményeinek javítása és a Tisza-szabályozás terveinek elkészítése, melynek munkálatai közben halt meg 51 éves korában.