SZOLJON

Amióta elkezdtük a lányok futtatásából, uzsorából, csicskáztatásból, különféle ingatlanügyletekből meggazdagodott „családok” ügyeinek felderítését, tucatszámra kapjuk az olvasói telefonokat, leveleket, amelyek a rendőrség, az APEH, a munkaügyi felügyelőség, az ÁNTSZ vagy éppen a gyámhivatal felelősségét firtatják.

Heteken át kerestünk olyan „hivatalos” személyeket, akik elmondanák, miért tehetetlenek a szolgálatunkra rendelt szervezetek, miért érezhetik úgy az átlagpolgárok, hogy senki nem védi meg őket az egyre erősödő, bűnöző „családok” uralmától. Ledönthetetlennek tűnő falakba ütköztünk, mígnem a szerencse végre mellénk szegődött. Olyasvalakit sikerült találnunk, aki az átlagnál jobban ismeri a rendőrség működését, ráadásul nem akart az ismeretlenség homályában maradni, hanem nyíltan felvállalta véleményét.

Schilli Zoltán exrendőr, alezredes, 2009 júliusától nyugdíjas. Aktív korában a belső elhárításnál, majd a kiemelt ügyek osztályán dolgozott a Baranya megyei főkapitányságon. Jelenleg a Szevasz, azaz a Személy és Vagyonvédelmi Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöke.

— A magyar rendőrség rendkívül nehezen mozduló szervezet, s akkora nyomás alatt kénytelen dolgozni, amit nehezen tud elviselni — kezdte válaszait a 43 éves alezredes. — Ez a „nyomás” pedig nem más, mint a statisztika. Valamennyi kapitányság munkáját az alapján ítélik meg a szervezeten belül, hogy milyenek a felderítési mutatói. És ez nem jó! Az eltűnések, a kisebb jelentőségű ügyek, amilyenek az uzsora és a hozzá kapcsolódó cselekmények is, igazából nem sok sikerrel kecsegtetnek, inkább csak munkát, mintsem eredményt jelentenek.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ronthatják a statisztikát! A rendőröknek tehát nem érdekük, hogy kibogozhatatlannak tűnő, apró-cseprő ügyekre fecséreljék energiáikat. Ráadásul rendkívül leterheltek és kiszolgáltatottak. Gondoljunk csak bele: egy-egy körzeti megbízotthoz általában több település tartozik. Ha minden egyes alkalommal, mikor riasztást kap, legyen az kocsmai verekedés vagy éppen csekély értékű lopás, jegyzőkönyvet vesz fel, azzal fokozatosan rontja a saját statisztikai (felderítési) eredményeit, amivel előbb-utóbb kivívja parancsnokai nemtetszését.

Arról már nem is beszélve, hogy egyedül képtelen bármit is bizonyítani. Ha ugyanis arra van szükség, az érintett családok tagjai egy emberként, eskü alatt vallanak bármit. Akár olyasmit is, hogy az eljáró rendőr erőszakoskodott valamelyik családtaggal. Emberileg tökéletesen érthető, ha ezt nem vállalja fel a rendőr, s inkább szemet huny bizonyos dolgok felett.

— Ezek szerint nem lehet mit tenni, egyszerűen tudomásul kell venni, hogy vannak törvény felett állók, akik büntetlenül bármit megtehetnek?
— Nem ezt mondtam. Természetesen a rendőrségnek igenis fel kell lépnie ezekkel a parazitákkal szemben, s vannak olyan lehetőségei, hogy rács mögé juttassa a bűnözőket. Az uzsorajellegű bűnelkövetés bizonyítása rendkívül bonyolult, de nem megoldhatatlan feladat. A nyomozás lefolytatása, a tanúk meghallgatása heteket, hónapokat vesz igénybe. Ha azonban nem vonják ki azonnal a „forgalomból” az elkövetőt, szinte lehetetlen a bizonyítás. Az áldozatokat megfélemlítik, és azok inkább nem vállalják a tanúskodást.

Én a saját esetemet tudom elmondani, hogy hogyan fogtunk el itt Baranyában egy emberek tucatjait kizsákmányoló uzsorást. Csapdát állítottunk! Tudtuk, mikor jelentkezik a pénzért áldozatánál, és személyvédelmi technikával, lehallgató készülékkel szereltük fel emberünket. Amikor mindent rögzítettünk, berontottunk a házba, és azonnal őrizetbe vettük az uzsorást. A megtalált jegyzetfüzete alapján még aznap begyűjtöttük összes áldozatát, elmondtuk, hogy megnyugodhatnak, lecsuktuk megfélemlítőjüket, s lássanak csodát, egyszerre harmincan tettek rá terhelő vallomást. Minden a gyorsaságon múlott.

Egy tanú állítása alapján még nem biztos, hogy a vád megáll a lábán a bíróság előtt, na de harminc tanú esetén...! Egyébként a rendőrségi kihallgatási taktika is rendkívül sokat számít. Ha a tanú azt érzi, hogy a rendőrség képes megvédeni, kinyílik, ha viszont azt sulykolják bele, hogy van félnivalója, mert a hatóság nem lehet minden percben mellette, még azt sem mondja el, ami köztudott.

— Ön szerint mit kellene tenni azért, hogy fel lehessen számolni Magyarországon az ilyen jellegű bűncselekmények terjedését?
— Lássuk be, az uzsorások hálójába kerülő emberek nagy többsége maga is tehet a sorsáról. Amikor elfogadják a „jótevők” segítségét, igazából meg sem fordul a fejükben, hogy miből fogják visszafizetni az adósságot. Ha aztán szorul a hurok, egy részük bármire hajlandó, hogy kimásszon a slamasztikából. Az ilyeneket rábeszélik kisebb bűncselekmények elkövetésére, s amikor a kölcsönadott pénz sokszorosát visszavették tőlük, egyszerűen feldobják őket a rendőrségen.

Ettől kezdve az uzsorás egyben „tégla”, besúgó is, akinek a stiklijei felett a hatóság szemet huny, aki nyugodtan, mondhatni rendőri felügyelet mellett végezheti áldásos tevékenységét. Mi lehet a megoldás? A januárban életbe lépett uzsoratörvény úgy rossz, ahogy van. Éppen azokat a pontokat vették ki belőle, amelyek gátat jelenthetnének.

Szükség lenne annak jogszabályi megállapítására, hogy milyen kamattól uzsora az uzsora. A tervezet ezt eredetileg a jegybanki alapkamat kétszeresében javasolta megállapítani, ám ez a törvényből kimaradt. Több európai országban, többek között Angliában, vagy Lengyelországban is, meghatározták az úgynevezett kamatsapkát. Minél alacsonyabban van ez a szint, annál védettebbek az uzsora ellen az állampolgárok. És nemcsak az itt emlegetett bűnözők, hanem az úgynevezett gyorskölcsönt folyósító, legális cégek ellen is. Mert szerintem az általuk elvett két-háromszáz százalékos kamatok is elérik az uzsora szintjét.

Ezen kívül, drasztikusan meg kellene emelni a kiszabható büntetési tételeket is a Btk.-ban! Alapesetben öt év feletti büntetés lenne a minimum, így ugyanis már titkosszolgálati módszereket is bevethetne a rendőrség a nyomozás érdekében. Gondoljunk csak bele, hogy az arab országokban az uzsorajellegű bűncselekmények elkövetőit halállal büntetik! De fel kell gyorsítani az eljárások menetét is. Jelenleg ugyanis a nyomozás megkezdésétől az első bírósági ítéletek megszületéséig két-három év is eltelik, és annyi idő alatt a legkitartóbb tanút is meg lehet félemlíteni vagy le lehet fizetni. A bíróság így nagy eséllyel felmenti a gyanúsítottat, s a rendőrség feleslegesen dolgozott — fejtette ki Schilli Zoltán.

Sorozatunk előző részeiben már írtunk azokról a háttérfigurákról, akik ott állnak az ilyen cselekmények elkövetői mögött. Közöttük tán legnagyobb szerepük az ügyvédeknek van, akik segítik ezeket a gátlástalan bűnözőket. Emlegettük már a szarvasi „Putricsellit”, aki egyébként országos ismertségre is szert tett már az ilyen szerepvállalásaival. A megyén belül is találunk persze praktizáló ügyvédeket, akiknek neve visszatérően szerepel az ilyen iratokon, a különböző jogcímű ingatlan-átruházási szerződéseken. Mi több, a soha ki nem fizetett „vételárak” átadása is előttük, a jogi szerepvállalásukkal zajlik.
Ezek az ügyvédnevek nagy részben megegyeznek azokkal, amelyek néhány éve még a szociálpolitikai lakástámogatással kapcsolatos „szaftos”, úgynevezett szocpolos ügyek kapcsán is forogtak.

— Amikor az ügyvéd ilyen okirat megszerkesztését vállalja, mindkét fél érdekeit egyformán képviselnie kell — mondta el honlapunknak dr. Séllei Imre, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara elnöke. — Ez azt jelenti, hogy amennyiben valamelyik hozzá forduló ügyfél belátási képessége nyilvánvaló módon hiányzik, ha láthatóan fenyegetés hatása alatt áll, vagy részeg, bódult állapotban van, esetleg nyilvánvaló pszichés zavarok tapasztalhatók rajta, úgy vissza kell utasítania a megbízást. Az ügyvédi törvény és a hozzá kapcsolódó kötelező szabályzatok ezt előírják.
— Az utóbbi években több olyan polgári per is zajlott a megyében, amelyekben a bíróság évekkel az esemény után, visszamenőleg is megállapította egy-egy becsapott személy belátási képességének hiányát. Ezekben az esetekben az ítélkezők a formailag egyébként szabályos ingatlan-átruházási szerződések érvénytelenségét is megállapították. Hogyan értékelendő azoknak az ügyvédeknek a tevékenysége, akik visszatérő módon szerepelnek ilyen ügyekben, akiknek ilyen jellegű, ismételt „hibáit” jogerős bírói ítéletek mondják ki?

— Az ilyen bírói ítéletek alkalmasak arra, hogy felvessék az érintett kollégák felelősségét. Ha a kamara ilyen esetekről tudomást szerez, fegyelmi eljárást indít, és alaposan megvizsgálja az ügyvéd szóban forgó ügyekben viselt szerepét. Ha pedig bebizonyosodik, hogy vétett, ellene szigorúan eljárunk. Az ügyvédi szakma is észleli, hogy több kolléga erősen belekeveredett az ilyen ügyekbe, és ez árt a kar megítélésének. Készek vagyunk arra, hogy bizonyítható esetekben következetesen eljárjunk.

— Ugyanezek a megbízható „házi ügyvédek” intézik a szóban forgó ügyfeleik nagy értékű ingatlanvásárlásainak szerződéses ügyeit is.
— A pénzmosásról szóló törvény, a bankok és különböző hatóságok mellett, bejelentési kötelezettséget ír elő az ügyvédek számára is. Bejelentést vagyunk kötelesek tenni minden olyan esetben, amikor felvetődhet, hogy illegális jövedelem a vagyonszerzés alapja. Tehát, ha az ügyvéd azt tapasztalja, hogy egy megbízója az életkörülményeivel, a jövedelmi viszonyaival ellentétben álló ingatlanvásárlásba kezd, úgy a közreműködést megtagadhatja, s ha pénzmosásra utaló jeleket lát, bejelentési kötelezettség terheli.

Az előző részek tartalma itt találhatóak:
1. Kölcsönkért az uzsorástól,ma már csak alsóépületben él
2. Az uzsorások megtiltották, hogy behozzák a kapun a beteget
3. Tompa bicskával nyiszálta percekig a nyakát, mire meghalt
4. „Hamarosan koporsóban fogod látni az uradat”