SZOLJON

— Manapság a magyar—szlovák vitáktól hangos a sajtó. Ugyanakkor szinte semmi nem tudunk északi szomszédainkról. Miben sikerült újat mutatnia e téren a Nagy Magyarország című lapnak?

— A szlovákok története valóban fehér foltnak számít, miközben vezetőinek mentalitása, gondolkodása, politikája sok bosszúságot okoz hazánknak. Több folyóirat foglalkozott már a környező népek történelmének egy-egy korszakával, ám ez az első olyan tematikus lapszám, amely arra vállalkozik, hogy egy szomszédos nemzet egész történetéről átfogó képet nyújtson. A hazai és felvidéki történészek közreműködésével készült cikkek kronologikusan mutatják be a Felvidék és a szlovákok történelmének jelentősebb fejezeteit. Bepillantást nyerhetünk abba is, hogy miként látják a szlovákok a magyarokat a mai történelemkönyvekben. A magazin bemutatja azokat a mítoszokat is, amelyek hamisítással a szlovák történelem szerves részévé váltak.
  
— Segíthet-e ez bármit a két ország közötti feszültségek enyhítésében?

— Nem törekedtünk arra, hogy a szlovák—magyar megbékélés jegyében készítsük el a jelenlegi kiadványt. Azért sem volt szempont a kényszeredett kompromisszumkeresés, mert tapasztalataink szerint az nem áll másból, mint sűrű bocsánatkérésekből olyasmikért, amiket a szlovákokkal szemben az elmúlt ezer évben elkövettünk, pontosabban nem követtünk el. Fel kell ismerni, hogy a szlovák történelem jelentős része feltevéseken, megalapozatlan következtetéseken alapul, bizonyos esetekben nem több gyermekmesénél. Igyekeztünk a témában publikáló legjelentősebb szerzőket felkérni, munkatársaink szakmai felkészültsége garancia arra, hogy elfogulatlan, indulatmentes, de tényszerű kiadvány született. 

— Ennek az új, történelmi magazinnak már a neve is provokatív: Nagy Magyarország. Honnan jött az ötlet az elindításához?

— Kisebb szerepem volt a Trianoni Szemle létrejöttében. A rövid időn belül népszerűvé vált magazin jelezte, hogy további igény van egy szélesebb nézőpontú konzervatív történelmi lap létrehozására, az elhallgatott magyar történelem újraértelmezésre és felfedezésére.  

— Jelenthet-e ez áttörést a hazai történetszemléletben?

— Ezt majd az idő eldönti. A történelemoktatás nemzetstratégiai kérdés. Történelmünk számos kérdését nem lehet már elhallgatni, sok minden kitört a szubkultúra szintjéről. Ilyen a magyar őstörténet több kérdése, a Rongyos Gárda honvédő harcai, a balassagyarmati országvédő hőstett stb. A marxista-internacionalista történelemszemlélet máig tartó hatása, hogy különféle történelmi időszakokat idegen, magyarellenes nézőpontból ismertetnek. Gondoljunk csak arra, hogy sok történész mindmáig megérti, elfogadja és szükségszerűnek tartja a trianoni diktátumot. Ők mindmáig a román, szlovák, szerb álláspontot propagálják. Évtizedeken át a Rongyos Gárda is bűnözők gyülekezeteként jelent meg a magyar történelemben. A nemrégiben kitüntetett híres akadémikusunk csak úgy írt róluk, hogy ők bandák és banditák voltak. Kiderítettük, hogy az ilyen minősítések a korabeli bécsi jelentésekben szerepeltek, ő ezeket a kifejezéseket akarta meghonosítani a magyar köztudatban.
  
— Nem tart attól, hogy a Nagy Magyarország név miatt eleve szélsőségesnek bélyegzettként kezdi a pályafutását a történelmi magazin, emiatt egyből kiszorítják a tudományos körökből?

— Biztos voltam abban, hogy ha bizonyos témákat felvetünk, akkor mindegy, hogy mi a magazin neve, szélsőségesnek tarthatják. Minket ez különösen nem érdekel. Azt javaslom mindenkinek, hogy ha teheti, olvasson bele a lapba, és döntse el saját maga, hogy érdemes-e az újság a bizalomra. Az egyik számunkban Raffay Ernővel készítettünk interjút, aki elmondta, hogy szerinte 1990 óta milyen lehetőségei voltak Magyarországnak arra, hogy orvosolja a trianoni problémát. A véleménye miatt a baloldali sajtó és olvasótábora alpári hangnemben, becsületsértő módon rágalmazta a történészt. A Nagy Magyarország tudományos szakmai értelemben a legmagasabb kihívásoknak is megfelel. Ugyanakkor nincsenek illúzióim azt illetően, hogy a jelenleg uralkodó történelmi tudományos körökhöz mi hozzá tudunk tartozni bármilyen értelemben. A körön kívüliekkel szemben ugyanolyan kirekesztés zajlik, mint 30 évvel ezelőtt.
  
— Kik szerkesztik, kik írnak a magazinba?

— Olyan rangos egyetemi tanárok, tudósok publikálnak, akiknek a neve garancia a szakmai hitelességre. Ilyen például Gergely Jenő, az ELTE tanszékvezetője, Popélyi Gyula egyetemi tanár, Gulyás László neves szegedi történész, de publikált náluk Bogár László közgazdász és Szűcs Géza, az egyik legjelesebb kortárs erdélyi magyar író-költő is. A szerzőgárda egyre tekintélyesebb része viszont fiatal történészek közül kerül ki. A kiadó kifejezetten előnyben részesíti a pályakezdőket. Eddig is több kimagasló tehetséggel találkoztunk, akiket szeretnénk helyzetbe hozni. A célunk az egykori, történelmi Magyarország, vagyis a Kárpát-medence múltjának feltárása. A fiatalok számára is élvezhető stílusban megírt cikkek jól kiegészítik az iskolai tananyagot. A lap olyan háttérismereteket nyújt, amelyek nemcsak a laikusok számára teszik érdekessé a történelem egy-egy fejezetét, hanem a szakpályára készülőknek is megfelelő háttéranyagot szolgáltathat. A látványtervezés során ügyeltünk arra, hogy azoknak is felkeltsük az érdeklődését és megnyerjünk olvasónak, akik minimálisan ugyan, de érdeklődnek a történelem iránt. Ebben a formában népszerűsíteni szeretnénk a történelmet, így a kiadó célja, hogy a Nagy Magyarország két éven belül a történelmi lappiac legolvasottabb magazinja legyen. Ugyanezt várjuk a tortenelemportal.hu internetes oldaltól, amely a Nagy Magyarország honlapja, de némileg elválik a magazintól, saját tartalommal, saját főszerkesztővel rendelkezik. 

— Milyen a fogadtatása az első két számnak?

— Minden várakozást felülmúltak az eddigi eredmények, az első két számot szó szerint elkapkodták az olvasóink, mindkét szám újranyomás előtt áll.
  
— Tervezik-e a továbbiakban, hogy bizonyos kérdéseknél a szlovák vagy román véleményeket is ütköztetik a hazai történészek bizonyos állításaival?

— A szomszédos országok történelmének nagy része mítosz és mese szintjén mozog. Ez a hivatalosan elismert történelem. Az ilyen áltudomány képviselőivel mi nem akarunk és nem is tudunk vitatkozni. Gondoljunk arra, hogy a szlovákoknál a magyar Csák Máté az egyik legnagyobb szlovák király. Ilyesmiről vitát sem érdemes nyitni, mert nevetséges. Ugyanilyennek tartjuk a készülő szlovák—magyar történelemkönyvet, amelyben szerepel az ősszlovák kifejezés. Innen már csak fél lépés a dákó-román elmélet elfogadása.