SZOLJON

— Játsszak még nektek valamit? Chopint, Handlt, Bachot...? — sorolta kedvesen Laura, amikor meglátogattuk a szolnoki Laurus zeneiskola zongoraóráján hétfőn. — Ha tehetem, zongorázom. És persze énekelek. Imádom a szolfézsórákat is. Igaz, hogy eleinte kicsit feszengtem, de félévkor Jacsó Attila tanár úrtól ötöst kaptam. Szeretnék tanulni minél többet. Szeretném, ha valóra válna az álmom, és bárzongorista lehetnék — árulta el a tizennégy esztendős kislány.

— Laura, annak ellenére, hogy súlyos látássérüléssel született és szinte semmit nem lát, kiválóan zongorázik, abszolút hallása  van — mondta a szőke leányka anyukája, Erősné Szalai Gyöngyi. — Pici baba kora óta kiemelt figyelmet fordítottunk arra,  hogy minél több információ jusson el gyermekünkhöz a világról. Igyekeztünk nem a látását, hanem a többi érzékszervét fejleszteni. Egy szilveszter éjszaka derült ki, hogy az akkor öt éves Laurának rendkívül jó a hallása. Szólt a karácsonyi CD és arra lettünk figyelmesek a vendégeinkkel együtt, hogy szól az Örömóda.

Bennem egy pillanat alatt átfutott a gondolat, hogy a lemezen, ami éppen szólt, nincs rajta a Beethoven IX. szimfóniájából ismert részlet. Ebben a pillanatban a kislány bejött és a szemünk láttára, egy ujjal, hibátlanul lepötyögte az Örömódát — emlékezett vissza az édesanya.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A szülők ezt követően alig várták az új évet, hogy elvigyék Laurát egy zeneiskolába és megkérdezzék: vállalnák-e a tanítását. A szolnoki Ádám Jenő Zeneiskolában kezdtek, ahol nagy szeretettel fogadták a kislányt.
— Laura Nick Andrea tanítónőhöz került, akivel a mai napig, rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, mély barátság szövődött köztünk — árulta el az anyuka. — Talán nem véletlen, hogy épp egy olyan tanítónő „kezei alá került” a  lányunk, akinek mestere egy vak zongoraművész volt — mondta.

Laura rendkívül gyorsan elsajátítja a zongoradarabokat, fellépett több rendezvényen, játszott a szolnoki református templomban, de kísért már esküvőt is. Több, mint két esztendővel ezelőtt második helyezést ért el a látássérültek országos zongoraversenyén. Nyárra pedig meghívást kapott egy művésztől közös fellépésre. Bár Laura a nótától az operettig mindent kedvel, legszívesebben improvizatív jazz-darabokat  játszik.

Hogy kitől örökölte a kislány a tehetségét?
— A nagypapája, az édesapám trombitás volt a bányászzenekarban — árulta el Erős Mihály, a kislány apukája, aki maga is kórusban énekel. — Talán véletlen egybeesés csupán, hogy a nagypapát is vak művész tanította zenélni, ugyanúgy, mint Laura tanárnőjét. Az öcsém jelenleg az Opera zenekarában oboista. Laura valószínűleg erről az ágról örökölhette tehetségét — mondta.

— Nincsenek sztárallűrjeink, csupán lehetőségeket keresünk a kislányunk számára — vette át a szót Gyöngyi. — Szeretnénk komolyan taníttatni Laurát. Talán lesz olyan zenekar, amely stabil embert keres, aki fantáziát lát benne — fejezte ki reményét az anyuka.
Laura pedig búcsúzóul eljátszotta nekünk Chopin Keringőjét...

A kotta csak a tanárnőknek nyújt segítséget

— Laura eleinte úgy tanulta meg a zongoradarabokat, hogy miközben a tanárnő lejátszott egy darabot, a kezeire tette a kezeit — tudtuk meg Abonyi Katalin zenetanártőtől, aki épp Laura tanárnőjét, Egleszné Jakab Enikőt helyettesítette. — Ma már elég csak a hangokat mondani neki, megtalálja a megfelelő billentyűt a zongorán. Részletenként tanulja meg az egyes darabokat, a kotta csak az oktatóknak van segítségként a zongorán. Laurának rendkívül jó a hallása, hihetetlenül jó a memóriája is. Valóban nagyon tehetséges kislány — jegyezte meg a tanárnő.