SZOLJON

— A mai fiatalok jó része nemigen főz otthon, így nem kell a zsír, a szalonna, a csont, csak a kolbász — fogalmazott Kiss Sándor, aki évtizedek óta tart disznókat, manapság azonban már csak saját részre. — Hízót nem nevelnek már a falvakban sem, inkább elmennek a boltba, és megvásárolják, ami kell. Emellett drága a takarmány, és jobban megéri eladni a terményt, mint feletetni a sertéssel. A sertéstartás nagy szakértelmet, odafigyelést, mindennapi etetést igényel, az ólat takarítani kell. Régen a tudás, a jószág szeretete apáról fiúra szállt, ez a folytonosság azonban már megszakadt — mondta.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Mindezt megerősítette Szpisják Imre, aki gyerekkora óta foglalkozik jószágokkal, s nem egy óriási sertést nevelt fel. Köztük a leghíresebb Béla, a rekorder 580 kilós disznó. Húsz évig felvásárlóként is tevékenykedett, így ismeri az ágazat minden kínját-baját. — Nem is olyan nagyon régen még tízezer hízót neveltek Kenderesen, ma pedig csak pár százat. Ott pedig, ahol megszűnt az állattartás, nagyon nehéz újraindítani — tette hozzá.

— Támogatom az elképzelést, de a piaci feltételeket is biztosítani kell hozzá — kezdte Szűcs Zsigmond kisújszállási családi gazdálkodó. — A sertéságazatban kialakult helyzetre a saját példámat említem: míg 2004-ben 35 anyakocánk volt, most öt van. Addig, míg a felvásárlás biztonsága nem javul, a gazdák nem fognak tömegével sertést tartani, hiszen rajtunk kívül sok kisújinak tartozik évek óta egy cég az átvett hízók árával. Nem tudom, hogy a tartási körülményeket az állam hogyan fogja szabályozni, mert a helyi állattartási rendelet szerint most is van olyan terület a városban, ahol tilos sertést tartani.

Az állománycsökkenés egyik, talán leglényegesebb oka, hogy folyamatosan csökken az ágazat jövedelmezősége — állítja Székely László. A megyei agrárkamara titkára hozzáfűzte: az állattenyésztést hosszú ideje nyomja az a teher, hogy a mezőgazdasági ágazatok támogatottsága és termelése között felborult az egyensúly.

— A sertéságazat termelési és piacra jutási struktúrái nem alkalmazkodnak az igényekhez és a lehetőségekhez. A múlt év első felében még veszteséget termelt a sertéságazat. A harmadik negyedévben a kereslet növekedésével és a forint gyengülésének segítségével már közel nullszaldós volt, ehhez hozzájárultak az állatjóléti támogatások. A negyedik negyedév nyereséges volt, részben ellensúlyozva a korábbi mínuszokat. A sertéshús-előállítás megnövekedett költségeinek fedezetére folyamatosan legalább kilónként 380-400 forintos felvásárlási árra lenne szükség. Ez az ár a múlt év első nyolc hónapjában átlag 320 forint volt.

A szakember szerint nemcsak a hosszú távú elképzelések hiánya, hanem elsősorban a magas áfakulcs miatt a feketegazdaság is probléma az ágazatban.
— Éppen ezért szükséges lenne, hogy 5 százalékos áfa legyen az élő sertésen és a takarmányon. A feketegazdaság elleni harcban jelentős eredmény lenne a hazai szervezett termelés kiépítése is.
A kamara titkára fontosnak nevezte a hazai piac védelmét, ennek az egységes uniós piacon többféle eszköze lehetséges, valamint az állat-egészségügyi státuszt. Mint elmondta, a magyar állat-egészségügyi helyzet európai mércével mérve is jó. Ha erre még nagyobb hangsúlyt fektetünk, az olyan eszköz lehet, amivel piacot tudunk védeni. Ide tartozik, hogy elkészült a PRRS-mentesítési program, amelynek eredményeként a tavalyi év nyarára befejeződtek az országos fertőzöttséget felmérő vérvizsgálatok. A konkrét mentesítési programot kidolgozták és elküldték az Európai Bizottságnak. A pozitív válasz azt jelenti, hogy a magyar mentesítési programot elfogadták, de ez nem egyenlő a „mentes” státusszal.

— A versenyképességhez természetesen technológiai fejlesztésre is szükség van, amit az állat-egészségügyi státusszal párhuzamosan kell elvégezni, mert a kettő szorosan összekapcsolódik. Ami a takarmányozást illeti: árcsökkenés nem várható. A mostani árviszonyok között kell gondolkodni, s az lenne jó, ha az egész évre szükséges takarmánymennyiségben nem állna a termelő pénze, s nem kellene attól félni, hogy ha adott időpontban nem veszi meg az árut, később 30 százalékkal, sőt, akár 100 százalékkal drágábban kénytelen vásárolni. Ma már látszik, hogy a takarmányozás kérdése kulcsfontosságú; ésszerűen és takarékosan kell etetni, annál is inkább, mert a búza és a kukorica ára megugrott, és a magas árszint tartósnak ígérkezik — magyarázta a szakember.

Jelezte, hogy Nyugat-Európában az összes takarmányköltség sokkal alacsonyabb, mint Magyarországon. Ez pedig abból adódik, hogy az egyéb költségek magasak ugyan, de az egykilónyi súlygyarapodás előállításához felhasznált takarmánymennyiség sokkal kevesebb, mint nálunk.

Megyei sertésállomány alakulása (ezer darab)
Év    Összesen  Ebből koca
2006     260         20,9
2007     256         19,0
2008     233         18,0
2009     223         16,0
2010     200         16,0
(Forrás: KSH, agrárkamara)