SZOLJON

— Nagyon haragszom azokra, akiknek kedvence a házunk előtt rakja le kutyagumiját és otthagyja. Ugyan, ki szeret belelépni egy nagy rakásba? Ha kimegyek az utcára Fickóval, bizony, mindig viszem a kis zacskókat magammal. Igen, vannak olyanok, akik finoman szólva is értetlenül néznek rám, amikor belepakolom a tasakba a „produkciót”. Ami nekem természetes, az másnak nem biztos, hogy az — ingatja fejét a szolnoki Nagy István.
Martfűn két évvel ezelőtt egy lakossági fórumon merült fel e probléma megoldásának igénye. A helyiek arra kérték az önkormányzatot, helyezzenek el úgynevezett kutyatoaletteket a település több pontjára. Próbaképpen csak egy helyre, a városháza elé rakták ki a jegyautomatához hasonló szerkezetet, amelynek felső részéből zacskókat lehet kivenni, az alsó fakkjába pedig bele lehet tenni a „végterméket”.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— A kutyatartók az első időkben nem tudták, mit kezdjenek vele. Ki kellett tenni a gép mellé egy tájékoztató táblát, hogyan kell használni azt — mesél a kezdeti nehézségekről Tóth Ferenc, a martfűi Településellátó Szervezet Intézmény vezetőhelyettese. — Végül is remekül bevált e magyar gyártmány, hetente, két hetente kell újabb adag nylonnal feltölteni a szerkezetet. Amióta beállítottuk a kutya-toalettet, azóta tiszta és rendezett a hivatal előtti parkunk. Ezért újabb szerkezetek kihelyezését tervezzük a város más pontjaira is, sőt, az is megfordult a fejünkben, hogy nem a legegyszerűbb toalettet vásároljuk meg, hanem (amennyiben pénzügyi kereteink engedik) egy modernebb verziót — teszi hozzá Tóth Ferenc.

Léteznek ugyanis kézmosó berendezéssel felszerelt, sőt, kutya-csemegét adó szerkezetek is. Persze a vezető-helyettes szerint a magyaroknak még fel kellene nőniük főleg az utóbbi géphez, a kutyaeledel ugyanis valószínűleg egy óra alatt kifogyna a gépezetből. A martfűieknek tehát egyelőre várni kell e nyugat-európai színvonalú toalettre. Más településekre viszont még az alap-verziót sem tervezik.

— Bár remek ötletnek tartom a toaletteket, mégsem gondolom, hogy Karcagon ezt kipróbálnánk. Egyelőre nincsen rá szükségünk — mondja röviden Dobos László polgármester.

Berekfürdő első embere hasonlóképpen gondolkodik:
— Nem volt panasz az utóbbi években arra, hogy piszkosak lennének a közterületek fürdővárosunkban. A helyiek ugyanis nem viszik sétáltatni kutyájukat, azok kerítésen belül intézik el dolgukat. Az üdülők tulajdonosai és a campinglakók pedig fokozott gondot fordítanak arra, hogy tiszta maradjon környezetük, utcájuk — magyarázza dr. Hajdu Lajos.

Olyan város is akad, ahol viszont kudarcba fulladt a toalettek használata. Pontosabban nem-használata. Szolnokon pár évvel ezelőtt több zacskós-szerkezetet is felszereltek, de jelentős változást nem lehetett tapasztalni, azóta is kerülgetni kell az „aknákat”.

— Tudja, hogyan lehetne megváltoztatni a kutyasétáltatók gondolkodását? Nem, nem rábeszéléssel, hanem igen komoly bírsággal! Bécsben ezer eurót kell fizetni annak az ebtartónak, aki otthagyja a járdán a kutyagumit. Szét lehet nézni, milyen tisztaság van ott! — fűzi hozzá dr. Bóné László állatorvos, aki okként megemlíti a hazai ellenőrzések hiányosságát is. — A kutyát mindig a gazdájáról lehet megismerni! Pusztán véletlen, hogy mostanában rengeteg neveletlen négylábúval találkozom? — töpreng el végül a doktor.

Egyre fontosabb feladat

Már a gyógyszergyártók is rájöttek arra, a kutyatoalettek fejlesztése a városok terjedésével egyre fontosabb és életszerűbb feladat. Az egyik cég mobil toalettet dobott piacra, mely pár hónapja érkezett a szolnoki állatpatikákba. A könnyű, kicsi, csont alakú műanyag tartót az ebek nyakörvébe kel