SZOLJON

A K.-val kezdődött cikksorozatunkkal, a jelek szerint, alaposan felbolygattuk az „állóvizet”. Tucatszámra kapjuk a telefonokat, hogy ebben vagy abban a térségben is régóta folyik az uzsora, a csicskáztatás, az ingatlanbiznisz; hogy X és Y család félelemben, rettegésben tartja lakhelye egész lakosságát. Sorozatunkat természetesen folytatjuk.
J.-ben is K.-hoz hasonlóan mennek a dolgok! Ottjártunkkor ez már az első beszélgetés alkalmával kiderült. Ez idáig volt már a beszélgetőpartnereink között áldozat és a rokona, kutakodtunk kórházakban, hivatalokban, s ezúttal egy, hasonló ügyekben jártas önkormányzati képviselőt szólaltatunk meg. Ugyan interjúalanyunk a nevével, nyíltan vállalta az általa elmondottakat, a védelme érdekében megváltoztattuk a monogramját.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Szeretném már az elején leszögezni, nem hiszem el, hogy a hatóságok csak a törvények gyengesége miatt gyámoltalanok — kezdte mondandóját K. G. — Nem nagy település a miénk, ennek ellenére négy „uralkodó” család is jól megfér egymás mellett. Bár azt hihetnénk, hogy a minél nagyobb „piac” megszerzése miatt riválisai egymásnak, ehelyett olyan öszszefonódás van közöttük, ami felér egy vérszerződéssel. Csak egy példát mondok ennek alátámasztására: mivel képviselőként eddig is nyíltan felvállaltam a véleményemet, több fenyegető telefont, üzenetet kaptam. A közelmúltban azonban taktikát változtattak, s már nem engem kerestek meg, hanem a feleségemet. Személyesen. Együtt, „kéz a kézben”, három családfő. Fényes nappal egyszerűen bejöttek a portámra, és gondolván, ha az asszonyt ijesztik meg, ő talán vissza tud fogni engem, annyit mondtak neki: „hamarosan koporsóban fogod látni az uradat”. Egyébként minden nap reggeltől estig a település központjában gyűjtik az áldozataikat. Szó szerint vadásznak a szerencsétlenekre. Nem tudom, hogy máshol mennyire divat a nálunk uralkodó módi, miként teszik csicskássá vagy adóssá kiszemeltjeiket, de tény, hogy még egyszer sem hallottam vissza az ő módszerüket. Egész egyszerűen kisebb bűncselekményekbe, például lopásokba keverik áldozataikat, majd megzsarolják őket.

— Ön szerint mi lehet a megoldás, mit kellene tenni, hogy sikerüljön visszaszorítani ezt a fajta iparágat? — kérdeztük.
— Hihetetlen, de amikor testületi ülésen szóba hoztam a témát, rövid úton lesöpörtek. A polgármester véleménye szerint nem az ő hatásköre ennek felszámolása, egyébként sem önkormányzati ügy. A jelenlévő rendőr azt állította, ők minden esetben a jogszabályoknak megfelelően jártak és járnak el. A képviselőtársaim pedig egyetlen árva szóval nem szóltak hozzá a témához. Pedig szerintem igenis kell valami megoldást találni, különben még jobban eldurvulnak a dolgok. Képzeljék csak el, milyen ember lehet az, aki a mások által tisztességesen megkeresett pénzt azoktól fenyegetés, zsarolás útján elveszi, majd a tíz- és húszezreseket a csupasz hasára rakva fényképezteti magát, és az egyik közösségi oldalra feltéve, dicsekszik a felvétellel. Mondja már meg nekem valaki, megfelelő támogatás(!) és védelem(!) nélkül, hogyan lehet az uzsoraügyleteket, az ingatlanbizniszt éveken keresztül csinálni! Senkinek nem tűnik fel, hogy ezek a személyek soha, sehol nem dolgoztak, mégis jó néhány házuk, új autóik vannak? Nem nagy település a mienk, mindenki ismer mindenkit. Nap mint nap láthatjuk, kik azok a szerencsétlenek, akik potenciális áldozatai lehetnek ezeknek a családoknak. És semmit nem teszünk értük! Pedig sok leendő áldozatot meg lehetne menteni, ha mondjuk egy falugyűlés keretében tájékoztatót tartana az önkormányzat és a rendőrség. Ezen elmondanák, hogy mire számíthat az, aki uzsorástól fogad el „segítséget”.

A településen mindenki által ismert személyek sorsán keresztül lehetne bemutatni a végeredményt, hova jutottak azok, akik szóba álltak a „családokkal”. Én egyedül csak a magam módján tudok harcolni az uzsorások ellen. Felhívást tettem közzé az alábbi szöveggel: „Ha bárki áldozattá vált uzsora-, lakásmaffia-ügyben, keressen meg személyesen vagy bármi más módon. Adatait tiszteletben tartva igyekszem segíteni, mert ha hagyjuk, hogy a farkas megegye a bárányt, az attól nem bárányabb lesz, hanem egyre farkasabb!”

A rendőrség gyakorta hivatkozik arra, hogy feljelentés, illetve bizonyítékok híján nem tudnak semmit tenni ezekben az ügyekben. A tiszaszentimrei Fűtő Tibor feljelentést tett, tanúskodott is, mégsem érte bántódás a gátlástalanokat. Honlapunkon ez év elején jelentettünk meg egy riportot, amelyben — Fűtő Tibor levele alapján — tiszaszentimrei uzsorások ügyei voltak terítéken. Idézzünk most néhány gondolatot a februári cikkből:

„... a felesége hónapokkal ezelőtt néhány ezer forintos uzsorakölcsönt vett fel két helyi uzsorástól, akik azóta pokollá teszik az életüket. Fűtőék ... azóta már többszörösen visszafizették a kölcsönt, de az uzsorások mindenféle indokkal újra és újra követelik tőlük a ... százszázalékos kamattal megállapított törlesztőrészleteket. ... nem volt más választásuk, bankoktól kényszerültek hitelre... A néhány ezer forintos uzsorakölcsönből mára négy és félmillió pénzintézeti adósságuk van.

— A házasságunk ebbe ment tönkre, ... van három lánygyerekem is, és most már őket fenyegetik — állítja Fűtő úr.”
Az elkeseredett tiszaszentimrei férfi februárban be- és feljelentéssel élt az összes szóba jöhető helyen: rendőrségen, adóhivatalnál, minisztériumban is. Cikkeinket olvasván most újra jelentkezett, hogy szívesen elmondaná, mi történt — illetve mi nem — a feljelentései nyomán.
Az uzsorások által tönkretett, kisemmizett tiszaszentimrei család házáról azóta lekapcsolta a villanyt a szolgáltató, és egyre nagyobb halomban gyűlnek náluk a banki felszólító, és most már végrehajtással is fenyegetőző levelek. A rajtuk követelt öszszeg mára ötmillió forint fölé emelkedett. Fűtetlen, őszi szürkületbe merült lakásban beszélgetünk Fűtő úrral.

— Amikor februárban megjelentek a cikkek az Új Néplapban és a Szoljon.hu-n, egy időre elcsendesedtek, viszszahúzódtak ezek— meséli a történteket. — Aztán kijöttek hozzám az abádszalóki rendőrök a lakásra, és megkérdezték: akarok-e feljelentést tenni? Mondtam hogy igen, s felvettek egy jegyzőkönyvet, de hozzám azóta sem szóltak egy szót se. Úgy tudom, a feleségemet meghallgatták, de nem tudom, milyen eredménnyel.

Kérdeznénk az asszonyt is, de ő mereven elzárkózik a beszélgetéstől.
— Mindezt leírtam én az adóhivatalnak is — mondja Fűtő Tibor. — Előbb a megyeinek, aztán az országos központnak, és leírtam, hogy nézzék már meg, miből van ezeknek ekkora vagyonuk. Honnan vannak olyan házaik, és miből járnak tizenhatmilliós autókkal? Egyik helyről sem válaszoltak. Írtam a gazdasági minisztériumba is, onnan kaptam egy pársoros, udvarias levelet: sajnálták, hogy nem tudnak beavatkozni, és javasolták, hogy forduljak az ügyészséghez. Magamra maradtam, az önkormányzat sem segít, de nem hagyom annyiban! Nézze meg, egész életemben tisztességesen dolgoztam, és mégis itt tartok: jön a tél, tüzelőt kellene vennem, de nincs miből, mert minden elmegy a törlesztésekre. Ők meg úgy élnek, akár a kiskirályok! És ráadásul lassan már én vagyok a rossz a falu színe előtt, amiért nem hagyom annyiban a történteket. De nem hagyom!

Fazekas Szabolcs, a szomszédos Tomajmonostora polgármestere, az év elején kimenekített egy családot Tiszaszentimréről, és meg is védte az uzsorások támadásától. A família azóta békességben él az új környezetében. A polgármester büszke arra, hogy a falujában nincsenek uzsorások, sem csicskáztatók.
— Ez hogyan lehetséges, elvégre Tiszaszentimre csak néhány kilométerre van innen...?

— Azok a rétegek, ahonnan ez az elkövetői kör kikerül, nincsenek jelen a falunkban, és mindent meg is teszünk a távoltartásuk érdekében.
Arról is kérdeztük, hogy egy önkormányzat és egy-egy önkormányzati vezető mit tehet a településén a modern kori rabszolgatartók ellen.
— A jelenlegi viszonyok között, önmagában, magára hagyva, semmit — válaszolta Fazekas polgármester. — Ellenben, ha egy-egy rendőrségi és adóhivatali ember együtt bekopogtatna az érintett települések polgármestereihez, és az együttműködését kérné, az feltétlenül előrelépést hozna. Valamirevaló polgármester ugyanis pontosan fel tudja sorolni azokat a családokat a településén, amelyek uzsorakölcsönzéssel foglalkoznak, s amelyek gyanús módon, gyorsan meggazdagodtak, miközben nincs legális jövedelmük.

Pontosan felsorolná a tulajdonukban lévő ingatlanokat és az általuk használt, nagy értékű autókat is, a többi pedig már a két látogató, illetve a mögöttük álló szervezetek dolga lehetne... Ők ugyanis kérdezhetnek, vizsgálhatnak, nyomozhatnak, megvannak ehhez a szükséges eszközeik. Összehangolt, kemény munkával eredményeket lehet ellenük elérni! De hol van itt az öszszehangolt, kemény, együttes munka?...

Az eljárást megszüntették

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságon Fűtő Tibor feljelentésével kapcsolatban az alábbiakat tudtuk meg: az eljárást a Tiszafüredi Rendőrkapitányság lefolytatta, és megállapította, hogy nem történt bűncselekmény. A cselekmény elkövetésének időpontjában a Btk.-ban még nem szerepelt az uzsora-bűncselekmény, így az eljárást önbíráskodás miatt indították. A nyomozást a rendőrség augusztus 3-án lezárta.
Ennek legfőbb oka az volt — tudtuk meg Szabó Zita sajtószóvivőtől —, hogy a sértett (Fűtő Tibor felesége) nem tett terhelő vallomást senkire sem az ügyben. A feljelentő tanúvallomása így bizonyítékokkal nem volt alátámasztható.

Folytatások következnek

Örömmel vettük, hogy olvasóink várják, és egyre jobban keresik sorozatunk folytatását. Az élet, sajnos, tálcán hordja nekünk a „nyersanyagot”, így további részek következnek. Terveink szerint még legalább három-négy rész, de lehet, hogy több is. Nem követik továbbra sem egymást feltétlenül naponta a folytatások, de amíg nem írjuk le, hogy vége, addig még jövünk!

Az előző részek tartalma itt találhatóak:
Kölcsönkért az uzsorástól,ma már csak alsóépületben él
Az uzsorások megtiltották, hogy behozzák a kapun a beteget
Tompa bicskával nyiszálta percekig a nyakát, mire meghalt