SZOLJON

No, nem fegyveres konfliktus alakult ki, csupán így népszerűsítették az idén már negyedik alkalommal megrendezett Cserke Vitéz Napokat.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Ilyenkor naponta kétszer, délben és négy órakor lövök az ágyúval, ez már hagyománynak számít — mondta el a vitézi öltözékbe bújt Torkos György. — Az ágyúba tett durranópatron fény és hanghatással távozik a csőből, ráadásként füstöl is rendesen. Igazi közönségszórakoztató látványosság. Jómagam csak szúró-vágó fegyvereket gyűjtök, ám amikor kínálkozott a lehetőség beszereztem ezt az ágyút, aminek külön története van. A 1970-es években 17 ágyút öntöttek Gyulán egy arab megrendelőnek, amiből kettő kicsit hibás darab 1991-ig a gyár egy elhagyatott részében porosodott gazdátlanul. Tudomást szerezve róla, mindkét csövet megvásároltam. A kevésbé hibás csőből tíz év alatt építettük fel a most díszlövésre használt tüzérségi szerszámot. Az ágyú kerekeinek az agyrésze szilfából, a küllők akácból, a talp pedig tölgyből készült.

Mint azt Torkos György elmondta az ágyú nemcsak Cserkeszőlőn bizonyított. Múlt tavasszal a szolnoki Damjanich János Múzeumban állították ki, majd Békéscsabán és Kiskőrösön is közszemlére bocsátották.
— Azt szerettem volna, hogy az ágyú ne csak a kertünk dísze legyen, hanem hasznát is tudjuk venni — folytatta a fürdőigazgató. — Büszke voltam, amikor Tiszakürtön a hősök emlékművének avatásakor is lőttem vele, no meg, ha családi születésnapokon elsütöm különleges hangulatot ad az ünnepléshez. Egyébként szilveszterkor is be szoktam vetni. Ilyenkor egy pillanatra döbbent csend szokott a környékre ülni, gondolom sokan meglepődnek a brutális hanghatáson, de kisvártatva mindig folytatódik az össznépi durrogtatás.