SZOLJON

— Kilenc éves voltam, amikor a Dirty Dancing című filmet vetítették és abban kiszúrtam egy statiszta gyerektáncpárost — kezdte Markó Ágnes. — Ekkor mondtam anyukámnak, szeretnék én is táncolni. Mivel akkor indult épp egy kezdő társastánctanfolyam az általános iskolámban, így ennek semmi akadálya nem volt. Az elején, bármilyen furcsán hangzik is, nem volt párom. Persze ez az állapot hamar megszűnt, hisz két hónapra rá találtak mellém egy fiút. Mivel az edző bátorított minket, hogy tehetségesek vagyunk, így beneveztünk egy versenyre 1999-ben, ahol egyből döntős negyedik helyet értünk el. Ez megerősítést adott, hogy folytassuk. Végül ezzel a partneremmel eljutottunk az „A” osztályig, ami szinte a legmagasabb, hisz csak egy van fölötte, az „S”.
Táncpartnerével azután később különváltak útjaik.

— Mivel én hódmezővásárhelyi vagyok, így beiratkoztam Szentesre egy TáncSport egyesületbe, ahova le is igazoltam — folytatta Ági. — Igazából nehéz megtalálni a megfelelő párt, akivel összhangban vagy a színpadon és a magánéletben is. Ez nekem is nehezen ment, hisz az első partnerem nem vált be Szentesen. A második hat évvel ezelőtt Püspöki Dávid — a jelenlegi táncpartnerem — lett, de komoly nézeteltéréseink voltak és úgy döntöttünk szétválunk — szögezte le.

A fiatal táncosnőnek ezután jöttek élete legnagyobb sikerélményei. Kétszer is kijutott a Világkupára.
— Egy csongrádi fiúval kezdtem táncolni, akivel egy év után a Magyar Bajnoki döntőig jutottunk. Gyorsan fejlődtünk, következő évben Tíztáncból a magyar bajnoki második helyezést szereztük meg, amit két éven át tartottunk is — mesélte büszkén Ági.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Mivel az első két helyezettet delegálhatja a TáncSport Szövetség a külföldi világrendezvényekre, így kétszer is kijutottak a Világkupára.
— Először Dél-Afrikában voltunk 2009-ben, ami egyben a legnagyobb sikerem is, hisz hetedik helyezettek lettünk és csak egy hellyel maradtunk le attól, hogy döntősök legyünk — büszkélkedett. — Rá egy évre pedig Dél-Koreába tudtunk kimenni, ahol a középdöntőbe kerültünk.
De a történet nem ért ilyen szépen véget, sajnos külön útra tért a páros. Ahogy Ági hangsúlyozta, nem egyezett a személyiségük, ami ebben a szakmában pedig elengedhetetlen.

— Valójában a személyiségünk sem egyezett, illetve több energiát fordítottam a tanulóimra, mint magamra. Ugyanis én, ahogy leérettségiztem, munkát kaptam a művészeti iskolában és elkezdtem táncot tanítani.

Végül az élet ismét összesodorta Püspöki Dávidot ás Markó Ágnest. Így öt év kihagyás után újra együtt folytatták.
— Dávid 2010 végén felhívott: mi lenne, ha megpróbálnánk együtt ismét. 2011 januárjában újra egy párt alkottunk. De ekkor már nem csak a táncparketten, hanem a magánéletben is — fűzte hozzá mosolyogva Ági. — Így beköltöztem Szolnokra Dávidhoz. Rájöttünk, nem tudunk meglenni egymás nélkül.

A fiatal páros együtt is szép eredményeket ért már el.
— Latinból sosem voltam annyira elöl, mint Dáviddal. Nekem a Tíztánc és a sztenderd volt a fő vonal. De mióta egy párt alkotunk, latinból azóta már fixen középdöntősek vagyunk. Legutóbb hetedikek voltunk a ranglistán. És már mindketten „S” osztályosak vagyunk.

Legalább a második helyezés a cél

— Szeretnénk megszerezni a Magyar Tíztánc ranglistán belül legalább a második helyet. Ezen kívül pedig az oktatásra szeretnénk koncentrálni. Nyáron edzőtáborokat szervezünk. Majd ősztől szeretnék felnőtt tanfolyamot indítani, ami nem a versenytáncra épül, hanem arra, hogy ha valaki elmegy egy szórakozóhelyre, akkor meg tudjon mozdulni.