SZOLJON

Amikor valaki belép Blum Endréék otthonába, kisebb múzeumba érkezik. Évtizedek óta gyűlnek itt a régiségek. Blum Endre édesapja szakmáját követte, cipész lett. A nyolcadik befejezése után Kozma Jánosnál lett cipészinas, akkorra már ismerte a cipőjavítás és -készítés alapjait. Amikor 1947-ben felszabadult, Fehérvári Andráshoz ment, ott megtanulta a varrott munkát. Ma is emlékszik vizsgamunkájára, egy magas szárú bordó női cipőt kellett elkészítenie goizer, azaz háromsoros varrással. Ma ennek a cipőnek az ára 100 ezer forint lenne.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Blum Endre több évtizedet dolgozott a helyi Cipész Ktsz-ben, sokáig műszaki vezetőként. Második feleségével, Icával itt ismerkedett meg. Ő Martfűn végzett cipőfelsőrész-készítőként és 1975-ben költözött Kisújra. Bandi bácsinak öt évi kitartó udvarlást követően mondott igen, így házasodtak össze 1980-ban. Egy évvel később a férj önálló kisiparos lett, csizmákat, cipőket, bőrtükröket készített és cipőt javította 2008-ig. Felesége a 625-ös Ipari Iskolában bőrdíszműveseket tanított.

Mivel mindketten gyűjtötték a régi dolgokat, amikor Ica Kisújszállásra érkezett, hozta mezőkövesdi tányér- és kerámiagyűjteményét. Ma már lakásukban több száz régi tárgy, szenes vasaló, szép bokály, korsó, faragott pipa látható. Amikor Ica a Phonix kórussal külföldön járt, mindig hozott emléktárgyat és az ismerősöktől is gyakran kapnak régi holmikat.
— Én nem szégyelltem hazavinni a megrendelőnek a megjavított cipőt, a jó kuncsaft megért annyit — mondja Bandi bácsi, aki sokszor ilyen alkalmakkor gyarapította gyűjteményét az udvarra kirakott korsóval vagy más, a padról előkerült régiséggel. A gyűjteményre a hat unoka is vigyáz, soha nem törtek el semmit.

A régi tárgyak mellett vannak különlegességet gyűjtők is Kisújszálláson. Mészárovics Imre ásványokat gyűjt. Feleségével, Irénkével 46 éve házasok, ám mint mondják, megismerkedésük elég cifra volt.

— Ez még 1963-ban történt — idézi Imre. Fát gallyaztam édesanyám háza előtt, amikor eldőlt alattam a létra. Irénkéék két házzal laktak arrébb, s pont ekkor jött a kútra vízért. Amikor meglátta, mi történt, gyorsan szaladt, s kiabált, hogy jaj le ne essen fiatalember, s feltámasztotta az eldőlt létrát. Első látásra megszerettem a fiatal csinos leányt, akiért még a fővárost is otthagytam és Kisújon telepedtem le. Egy évvel később összeházasodtunk, azóta elválaszthatatlanok vagyunk — mondja a családfő. Irénke szerint a sors akarata volt, hogy pont akkor menjen vízért a kútra, s 47 év óta örül ennek a pillanatnak.

Tibor fiuk traktorosként dolgozik, menyük a gondozási központ munkatársa, nagyon büszkék két gyönyörű unokájukra Rékára és Olgára. Irénke mindenben támogatta férjét, még akkor sem tiltakozott, amikor különböző dolgokat, így ásványokat kezdett el gyűjteni.