SZOLJON

A másik fő sérelem az, hogy „fűt-fát ígértek a kampányban a jelöltek, aztán semmi sem lett belőle”. A várossá válás melletti agitációban két fő érvet hallhattak a helyiek két éve a kampányolóktól: egyfelől azt, hogy városként majd kedvezőbb feltételekkel pályázhat fejlesztési forrásokra Rákóczifalva, és a költségvetési finanszírozása is kedvezőbbé válik.

— Sokan hitték azt, hogy ha város lesz Rákóczifalva, akkor majd dől a pénz hozzánk — reagál a közhangulattal való szembesítésre Krizsán József, akit tavaly októberben választottak polgármesterré a helyiek. — Aki csak kicsit is ismeri az önkormányzati finanszírozási rendszert, az pontosan tudhatta már akkor is: egy ilyen kisváros esetében ezek az előnyök nemigen lesznek érzékelhetőek. Én akkor is a szkeptikusok közé tartoztam, és most is elmondhatom: ez idáig még nem találkoztam a városi címből eredő konkrét és kézzelfogható előnyökkel! Más kérdés persze, hogy a városi rang olyan morális érték, aminek örülni kell; elismerés, amit azért nem osztogatnak könnyen. Az úthálózat állapota sajnos nem megfelelő, de pénz hiányában, egy-két évig, a pályázati lehetőségektől függően, ez még így marad.

A polgármester elmondta, borotvaélen táncolnak, de az elmúlt tíz hónapban, nagy nehézségek árán, de hitelfelvétel nélkül, sikerült rendezniük a legsürgősebb számlákat, szállítói kifizetéseket.
— Drasztikusabb lépésre, például adósságrendezési eljárásra, így nem kényszerültünk eddig. A tavaly októberi váltáskor több mint száznegyvenmillió forint tartozást örököltünk. Ennek nagyjából a fele volt kifizetetlen szállítói számla, közöttük másfél-két éves is, több mint tízmilliós értékben. A tartozás másik fele úgynevezett áthúzódó kötelezettségvállalásokból fakadt, amik azonban szintén bennünket terheltek. Az elmúlt tíz hónapban a tartozásainkat sikerült lecsökkentenünk ötvenhétmillió forintra.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ehhez meg kellett lépnünk intézménymegszüntetést is, ami nyilván fájdalmas azoknak, akiknek a munkahelye áldozatul esett. Átalakítottuk, szűkítettük a segélyezési rendszerünket, és minden egyéb elképzelhető módon takarékoskodni kezdtünk, de ezzel még nincs vége. További fájó, radikális intézkedések következnek, amik hatásai már január elsejétől érezhetők lesznek. Megértem, hogy rosszkedvűek, csalódottak az emberek, de ha nem tesszük meg ezeket a lépéseket, azóta már fizetésképtelenné váltunk volna. Ilyen körülmények között érthető, hogy jelentősebb fejlesztésre egyelőre nem is gondolhatunk. Különösen, hogy nemcsak ennyi tartozása van sajnos a városnak. 2007-ben kétmillió euró értékű kötvényt bocsátott ki Rákóczifalva, ami az árfolyamváltozás következtében jelenleg 573 millió forint hiteltartozást jelent az önkormányzat számára.

Ennek eddig csak a kamatait kellett fizetnünk, ám a jövő évtől már a tőkét is törlesztenünk kell. A kamat- és a tőketörlesztés el fogja vinni az éves költségvetésünk közel tíz százalékát, amit ki kell gazdálkodnunk.
Krizsán József elmondta, a kötvényeladásból befolyt összegnek csaknem a felét korábbi bankhitelek kiváltására fordította a városvezetés, a fennmaradó összeg egy részéből néhány ingatlant vásárolt, valamint ebből biztosította a pályázatokhoz szükséges önerőt.

— Igaz, ezekből a pályázatokból az önkormányzat nem profitált, bevételekhez nem jutott, inkább csak kiadásai keletkeztek. A többit egyszerűen felélte az önkormányzat. A tavaly októberi választás után már egy fillért sem találtunk belőle a kasszában — fogalmazott Krizsán József.
Nehéz tehát ugyan a helyzet Rákóczifalván, de közvetlen „csődveszély” — egyelőre legalábbis — nincs. A kérdésre, hogy mit sajnál leginkább az elmaradt fejlesztésekből a polgármester, megtudhatja a hétfői Új Néplapból.