SZOLJON

Talán ennek is köszönhető, hogy mára elmondhatja magáról, kigyógyult a rettegett kórból, annak is egyik legveszélyesebb formájából, a kissejtes tüdőrákból.

— Sohasem gondoltam volna, hogy ilyesmi történhet velem. Egészségesen, harmonikusan éltem, odafigyeltem rá, mit eszem, rendszeresen mozogtam, hetente háromszor 5-6 kilométert futottam — emlékszik vissza Topáné Illés Ildikó. — Így azután teljesen váratlanul ért, amikor egy egyszerű szűrővizsgálat kimutatta, hogy gyermekfej nagyságú daganat van a tüdőmön.

A matematika—rajz és magyar szakos tiszaroffi pedagógus azonban az első pillanattól kezdve teljes bizonyossággal tudta: meg fog gyógyulni.

— Évekkel ezelőtt elvégeztem egy agykontroll-tanfolyamot, ám sokáig nem hasznosítottam az ott tanultakat — meséli. —  Úgy éreztem, nincs különösebben szükségem rá, hiszen az életemben minden rendben van. Ebben a kétségbeejtő szituációban azonban eszembe villantak az előadó, Domján Gábor szavai: „A legtöbb ember tudja, hogy kétféle daganat létezik: jóindulatú és rosszindulatú. Mindkettőből meg lehet gyógyulni, csak az utóbbiból kicsit lassabban.” Ezek a mondatok hatalmas erőt és nyugalmat adtak. Ha másnak sikerült, nekem is sikerülhet! Sikerül, meggyógyulok! — határoztam el elszántan. — Amikor a doktornő közölte a szövetmintavétel eredményét, miszerint a daganat a tüdőrák legveszedelmesebb formája, amely mérete miatt nem műthető, már nyugodt és higgadt voltam. Mosolyogtam.

A cikk a hirdetés után folytatódik

És elkezdődött a küzdelem. Kemoterápiát és sugárkezelést kaptam, én pedig naponta 3-szor használtam az agykontrollon tanult technikákat. Rendszeresen relaxáltam. Ennek már önmagában immunerősítő hatása van. A tanult ellazulási technikát gyakran felhasználtam a sokszor kellemetlen vizsgálatok könnyebb elviseléséhez (pl. tüdőtükrözés) vagy a kezelések mellékhatásainak enyhítésére (émelygés, hányinger). A hosszú folyosói várakozások során rendszerint relaxáltam. Ilyenkor testem és lelkem teljesen felfrissült, megszűnt a külvilág.

Már az első kemoterápia után a felére zsugorodott a jobb tüdőm középső lebenyét kitöltő, gyermekfej nagyságú daganat, a májamról pedig teljesen eltűnt az elváltozás! Egy év után eljutottunk odáig, hogy a tumor egészen kicsi lett, műthetővé vált. Így sor kerülhetett a műtétre. Akkor voltam talán a legközelebb a halálhoz és remélem, ez még sokáig így is marad!
A gyógyuláshoz szükséges, hogy az ember tele legyen optimizmussal és erősen higgyen a felépülésben. De a hit nem csodavárást jelent, hanem, hogy lehet és érdemes tenni a rák ellen. Most naponta többször elismétlem magamnak: „Egészséges vagyok és az is maradok.” Látva azt, hogy milyen sokat tudok tenni a gyógyulásomért, akkor megfogadtam, hogy ha még egyszer talpra állok, mindenkinek megtanítom az agykontroll módszerét, és mivel mindig gyerekek között voltam, természetes volt számomra, hogy a gyerekeknek szeretném átadni ezeket az ismereteket. Nagyon sokat tanultam a betegségemből, sokkal jobban becsülöm az életet, a mindennapok apró örömeit. Felismertem a „most” hatalmát, teljesen a jelenben élek, életem minden egyes napjáért hálát adok — teszi hozzá Ildikó.

A nevetés gyógyít

Ildikó szándékosan nem nézett ebben az időszakban híreket a tévében. Csak vígjátékokat nézett, csak vidám dolgokkal vette magát körül, rengeteg viccet olvasott, és mindenkitől azt kérte, hogy csak mulatságos történetet mondjon neki. Szeretteivel megígértette, hogy semmilyen cikket nem olvasnak el betegségével kapcsolatban. Arra kérte őket, hogy higgyenek benne, és folyamatosan azt az üzenetet küldjék neki, hogy meggyógyul.