SZOLJON

— Nagyon nehéz szavakba foglalni érzéseinket. A mai nap egy olyan pillanat az ember életében, aminek van egy külön üzenete is, a nemzeti összetartozásé. Az egyre fogyó magyar nemzetnek össze kell tartania, éljenek tagjai bárhol is a világban, s az ilyen alkalmak erre nagyon jó lehetőségek — mondták meghatottan Andrásék, akiknek mindennapi küzdelmeikben erős hitük ad erőt.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A mozgássérült férj mindenben felesége segítségére szorul. A házaspár Kolozsvárról költözött Kenderesre, s mára házukat teljesen akadálymentesítették, ahol volt ajtó, ott befalazták, ahol fal volt, oda széles ajtó került, hogy a férj biztonságosan tudjon közlekedni kerekes székével a lakásban.

— Kolozsváron, mielőtt megismertem a feleségemet, már mozgássérültekkel foglalkoztam. Van egy barátom, akivel nyári üdüléseket rendeztünk számukra. Majd az erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesületben dolgoztam, ott is táborszervezéssel foglalkoztam. Mindeközben misszionárius iskolát végeztem Kárpátalján. Magyarországon is tartok bibliaórákat a környező gyülekezetekben. 

Mint megtudtuk, a pár a kolozsvári gyülekezetben találkozott. Az orvosasszisztensi végzettségű Rozika Andrásban találta meg azt a lelki-szellemi társát, akivel le szeretné élni életét. Idén már tízéves házasok. Sok küzdelmes év van mögöttük, erős hitük segítette át őket a nehézségeken, hiszen Rozika a nap huszonnégy órájában segíti Andrást, akit etetni, itatni kell.

A házaspár Kenderesen is missziós feladatokat vállal fel. Nyáron Berekfürdőn egy mozgássérültekből álló erdélyi csoportot már üdültettek, s András rendszeresen tart gyülekezetekben bibliaórákat is. Kedden épp Tiszaszentimrén voltak, de lakásuk ajtaja nyitva áll a kenderesiek előtt is. Bárkit szívesen meghallgatnak, s ha tudnak segítenek is problémájuk megoldásában. Van aki csak egy kis beszélgetésre jön át hozzájuk. Andrásék ennek is nagyon örülnek, szeretnék ha minél többen megismernék őket Kenderesen.