SZOLJON

A túrkevei csoport — hangzott el az ügy kipattanásakor a nyomozóktól —, a különböző cégein keresztül, több mint ezer embert helyezett ki kölcsönszerződéssel, elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megyei cégekhez, de adót, járulékot nem fizetett utánuk. A kölcsönző cégeket a fővárosban és Pest megyében, strómanok nevére alapították, néhány hónapig működtették, majd a felhalmozott adó- és járuléktartozásokkal együtt a sorsukra hagyták mindegyiket. Helyükre újabb és újabb cégeket jegyeztettek be, a folytonosság biztosítására. Szintén a vámnyomozóktól tudta meg a sajtó, hogy a letartóztatottak, miközben óránként akár két-háromezer forintokat is számláztak munkaóránként a kölcsönvevőknek, a melósokat öt-hatszáz forintos bruttó órabérekért alkalmazták — s ennek is csak a felét fizették ki nekik.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Valamit tudhatott ez a csoport, ha ilyen árakon tudott embereket kikölcsönözni — vélekedik az ország legnagyobb és legtekintélyesebb kölcsönző cégének, neve elhallgatását kérő munkatársa. Ők ugyanis, teszi hozzá, maximum 1200-1500 forintos árat tudnak elérni, az alkalmazás egyéb feltételeitől függően. Amelyik munkáltató tehát — teszi hozzá a szakember — két-háromezer forintot fizet óránként egy hatszáz forintos emberért, azt vagy becsapták, vagy pedig személyesen is érdekeltté tették a kölcsönvételben...

A túrkeveiek lebukása — érthetően — a munkaerő-kölcsönző szakmára irányította a közfigyelmet. Különös tekintettel a szakmában tapasztalható anomáliákra. 

A munkaerő kölcsönzését eredetileg azzal iktatták törvénybe Magyarországon is az ezredforduló táján, hogy rendkívüli helyzetekben, átmeneti időszakokra, rugalmas keretek között tegye lehetővé a munkaerő foglalkoztatását. Elsősorban olyan gazdasági területeken, amelyeken szakaszos a munkával való ellátás, dömpingszerű a munkaerő-szükséglet. A lehetőséget azonban gyorsan afféle munkáltatói kiskapuvá avatta a magyaros lelemény. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) egy tavalyi elemzése szerint ugyanis a kölcsönzött munkavállalók általában kedvezőtlenebb körülmények között dolgoznak, mint a munkaszerződéses társaik: alacsonyabb a jövedelmük, és nem vonatkoznak rájuk a kollektív szerződések szabályai sem. Jellemző emellett az is, hogy a meghatározott időre szóló, a szakaszos kölcsönzési gyakorlat helyett a folyamatosság és az állandóság vált megfigyelhetővé. 

A bérbe vevők és a bérbe adók számára egyértelműen előnyös és jól jövedelmező a kölcsönzés. A munkavállalóknak már ritkábban. A 25 éves, rákóczifalvi Zsíros Zsolt ismerősöktől hallotta tavaly év elején, hogy asztalosokat keresnek a egy cég szolnoki telephelyére. Miután akkor már hónapok óta munka után járt, műbútorasztalos lévén, azonnal rámozdult a hírre. Érdeklődésére azt közölték vele, hogy a céghez a T. Kft.-n keresztül vezet az út. Nosza, irány a T. nevű, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég szolnoki irodája. És innen már mesélje tovább Zsolt a történetét.

— A T.-nél kitöltettek velem egy regisztrációs lapot, majd aláírtunk egy három oldalú, határozatlan idejű munkaszerződést, ami szerint engem a T. vesz munkaviszonyba, de a munkát a szolnoki cégnél fogom végezni. Bruttó hétszáz forintos órabért adtak, ami az ottani bérviszonyokat tekintve, megfelelő volt. Egyetlen lényeges különbséget tapasztaltam csak az ott dolgozókhoz képest: nekik, ha nem volt munka, nyolcvan százalékos állásidőt fizetett a cégük, míg nekünk fizetett szabadságot rendeltek el ezekre a napokra. Ha pedig a fizetett elfogyott, akkor fizetés nélkülit.

Nyár végén aztán megtörtént Zsolttal az, ami a kölcsön munkaerővel előbb-utóbb rendre bekövetkezik: a szolnoki cégnél a főnök szólt, hogy holnaptól már egyáltalán nem kell jönnie! A T. Kft. villámgyorsan intézte az adminisztrációt. Zsoltnak egyvalami tűnt csak fel az elébe rakott papírokon: a munkaviszony megszűnésének okaként „közös megegyezést” írtak, holott erről szó sem volt; neki bizony klasszikusan felmondtak. Ma már ő is tudja: azért volt a papíron a közös megegyezés, hogy ne kelljen felmondási időt fizetni a számára.   

Ha valaki hétköznap kora reggel kiáll a Szolnok—Tiszaföldvár vonalon egy buszmegállóba, különjáratú autóbuszokat is láthat nagy számban, amelyek afféle üzemi körjáratként szedik fel a kölcsönben dolgozó, naponta ingázó melósokat. A Jászságba hordják őket, cégekhez. Mondják, a lebukott csoport is több autóbusznyi embert hordott arra felé.
De hogyan válik egy cég a munkaerő-kölcsönzési piac legitim szereplőjévé?

— Engedélyt kell rá kérnie, és az engedélyhez meg kell felelni néhány alapvető feltételnek — tájékoztat Nagy János, az OMMF Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Felügyelőségének igazgatóhelyettese. — Csak káefték, szövetkezetek és részvénytársaságok végezhetnek ilyen munkát, rendelkezniük kell irodával, megfelelő ügyintézővel, és kétmillió forint vagyoni biztosítékot kell letétben elhelyezniük. Ez utóbbi szolgál fedezetül arra az esetre, ha a kölcsönző cég nem fizetne bért, vagy adót, s járulékokat.

Jász-Nagykun-Szolnok megyében jelenleg tizenegy helyben regisztrált vállalkozás foglalkozik munkaerő-kölcsönzéssel — tudtuk meg regionális munkaügyi központban dr. Pusztai Gyulától, a terület gazdájától. Volt ez a szám sokkal nagyobb is. 2002 és 2004 között 115 regisztrált közvetítő dolgozott ezen a piacon, abban a reményben, hogy megcsinálja majd a szerencséjét a kölcsönzéssel. 2008-ra ez a szám ötvenötre csökkent, s tavaly, amikor egyről kétmillió forintra emelkedett a vagyoni biztosíték összege, csak tizenegyen maradtak a terepen — legálisan. Rajtuk kívül, jelentős szeletet kanyarít ki a megye kölcsönzői piacából néhány nagy, multinacionális cég.

A kölcsönzött munkaerőt alkalmazó cégeknek elemi érdekük lenne ellenőrizni a nekik kölcsönző vállalkozást, hogy az betart-e minden szabályt, bejelentette-e az embereket, és fizeti-e utánuk a járulékot. Amennyiben ugyanis nem, úgy a következmények visszaáramlanak rájuk: fekete foglalkoztatásért őket bírságolja a munkaügyi felügyelőség.  
A fentebb már idézett — Magyarországon piacvezetőnek számító — cég név nélkül idézett munkatársát szembesítjük persze a szakmát eluraló anomáliákkal is. Azt mondja: náluk betartanak minden szabályt.

Törvényes munkaszerződéseket kötnek, igyekszenek ugyanazt a bért fizetni embereiknek, amit a mellettük dolgozó munkaviszonyosok kapnak, s rendesen fizetik a bérek után a járulékokat. Hosszú távon, teszi hozzá, csak így lehet a placcon maradni. Nem véletlen, állítja, hogy az egyszer kikölcsönzött ügyfeleik rendre visszajárnak hozzájuk munkáért.
Az Európai Unió tagállamaiban jelentős különbségek vannak a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó nemzeti jogszabályok között, ezért nagy előrelépést hozhat az egységes közösségi szabályok megalkotása. A munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, tavaly ősszel elfogadott uniós irányelvet 2011 decemberéig át kell ültetni a magyar munkajogi szabályozásba is.

A legfontosabb változás az, hogy a kölcsönzés csak határozott időre szólhat majd, és szigorodnak a kölcsönzött és a munkaviszonyban alkalmazott munkaerőre vonatkozó, egyenlő bánásmód követelményei is. Kérdés persze, hogy a magyar munkajog mennyire lesz majd alkalmas a szabályok átültetésére, miként az is, hogy mennyire fogadja be azokat a magyar munkaerő-piaci „valóság”...

Szaporodnak a kihasználható kiskapuk

Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) tavaly összesen 31 munkáltatóval szemben járt el az országban, a munkaerő-kölcsönzés szabályainak megszegése miatt. A feltárt szabálytalanságok összesen 1459 munkavállaló alkalmazását érintik. Az eljárás leggyakoribb oka a kölcsönző felek közötti megállapodásra és együttműködési kötelezettségre vonatkozó előírások megszegése volt.

Nyilvántartásba vétel nélkül folytatott munkaerő-kölcsönzés miatt 39 munkáltatónál intézkedtek a munkaügyi felügyelők, és ez 1166 munkavállalót érintett. 27 munkáltatónál találtak a felügyelők színlelt polgárjogi szerződés alapján végzett munkaerő-kölcsönzést, amik összesen 447 munkavállalóról szóltak. Általános tapasztalat, hogy a munkaerő-kölcsönzés szabályainak ismerete még mindig nagyon gyenge a munkáltatók részéről — mondta el lapunknak Gedeon András, a főfelügyelőség sajtószóvivője.

A bizonytalanság a legnagyobb baj

Bizonytalanság — ezt érzi a legnagyobb gondnak a kölcsönzött munkavállalóként dolgozó O. P. A szolnoki fiatalember szívesen osztotta meg tapasztalatait, de azt kérte nevét ne írjuk le, hiszen ehhez a munkához is nehezen jutott, nem szeretné elveszíteni. Jelenleg egy pesti székhelyű munkaerő-kölcsönző cég révén dolgozik a Jászságban egy vállalatnál. A munkaideje 12 óra, három napon át, melyet három nap pihenés követ. A fizetésben nincs hátrányban, hiszen a kölcsönzött munkavállalók is megkapták ugyanazt, mint a kölcsönvevő cég dolgozói. Ami más, az az állásidő. A termelés időleges leállásakor ugyanis az anyacég dolgozói bérük 80 százalékát kapják, nekik azonban szabadságot kell kivenniük azokra a napokra. O. P. úgy tudja, azért, mert a kölcsönző cégnek sem fizetik azt az időt. Ha elfogy a fizetett szabadsága, akkor marad a fizetés nélküli. Ennél is nagyobb gondnak érzi azonban, hogy a három hónapos próbaidő eltelte után sem véglegesítették. Szerződését a többi kölcsönzött munkáshoz hasonlóan hónapról hónapra hosszabbítják. Márpedig így hosszú távra nem igen mer tervezni.