SZOLJON

— A levéltárakban jelenleg zajlik az iratanyagok digitalizálásának munkája. Kataszteri térképek, pártanyagok kerülnek számítógépre a jobb kutathatóság okán. A vidéki intézmények eszközei, illetve munkatársi állománya vajon elegendő-e ehhez az óriási munkához?

— A digitalizálás folyamata a levéltári területen körülbelül egy évtizedes múltra tekint vissza. Az adatbázisainkat még a kilencvenes évek végén kezdtük el építeni. Ez általában csak az adatok felvitelét és nem a levéltári anyag képként történő megjelenítését jelentette. Azután jelentősen megnőtt a „termelékenységünk”, de ehhez az kellett, hogy a levéltári szervezet valahonnan forrást kapjon. Ennek a feladatnak a pénzügyi alapjai a Nemzeti Kulturális Alapban találhatóak, gyakorlatilag célzott támogatásokat írnak ki a digitalizálásra. Mindent összevetve a levéltáraknak nincs forrásuk a mennyiségi digitalizálásra. Elő tudjuk készíteni akár nagy tömegben is az anyagot, viszont nem tudunk olyan nagysebességű, jó minőségű gépeket vásárolni, amelyekkel ezt a munkát el lehetne végezni. Ezért aztán javarészt külső vállalkozókkal dolgozunk együtt. Ami a számítógépre vitt iratokat illeti, első körben középkori okleveleket, kéziratos térképeket digitalizálunk, illetve a harmadik nagy csoport az úgynevezett testületi jegyzőkönyvek, ide értve a Minisztertanács, az MSZMP országos, megyei szintű testületi anyagait.

- A digitalizálással kapcsolatban azt is tudni kell, hogy a levéltárakban őrzött iratanyag kétharmada veszélyeztetett. 1850 után, amikor már nem készítik, hanem csinálják a papírt, s az nem rongy, hanem faalapú, nos ez a technológiaváltás egy értéktelenebb és kevésbé időtálló terméket eredményezett. Ez azt jelenti, hogy ha hozzá sem nyúlunk az iratokhoz, három lapból kettő szétporlad. A kérdés tehát az, hogy a rajta lévő információt miként lehet megmenteni. A gyakorlat eddig az volt, hogy mikrofilmre vettük az anyagot, de ez amellett, hogy időtálló megoldás, nem igazán felhasználóbarát. A digitalizálás viszont az, hiszen egyrészt ezt az anyagot off-line módon, CD-n, DVD-n is közzé lehet tenni, de legújabban már az internetre tesszük fel. Ezért aztán a digitalizálás az új aranyborjú.

—A pártanyagok interneten való közzététele, kutathatósága felvet személyiségi jogi, adatvédelmi kérdéseket. Például azt, hogy hogyan lehet az anonimitást biztosítani.

— A levéltári még az adatvédelmi törvénynél is szigorúbb. Míg az utóbbi az élő személy adatait védi, addig ha egy elhunyt személyiségi jogairól beszélünk a levéltári törvény szigorúbb szabályozása lép életbe. Ez annyit tesz, hogy egy iratanyag csak 30 évvel a benne szereplő személy halálát követően kutatható. Ha ez a dátum nem ismert, akkor 90 évvel a születése után, s ha ezt sem lehet tudni, az irat keletkezésének idejétől számított 60 év után lehet kutatni. Ezen kívül arra is oda kell figyelni, hogy ma a párthovatartozás különleges adatnak számít, éppen ezért problémás az MSZMP anyagainak internetes közzététele. Vannak tehát olyan irategyüttesek, amelyeket digitalizálunk, de csak a kutatóteremben hozzáférhetőek.

— A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban az utóbbi években megfigyelhető hogy az intézmény nem csupán egy elefántcsonttoronyként működő műhely kíván lenni, hanem erőteljesen nyit a társadalom, a nagyközönség felé. Mennyire jellemző ez más levéltárakra?

— Szokás paradigmaváltásról beszélni a levéltári területen. Ha ennek valahol értelme van, az az, hogy nemcsak az akadémikus közeget és a szakdolgozó egyetemistákat kell a levéltáraknak kiszolgálniuk, hanem az is feladatuk, hogy mindenki számára elmondják: az ő életük, múltjuk  van itt, és ez hozzáférhető. Senki nem születik kutatónak, ezért meg kell tanítani, hogyan kell a forrásokat faggatni, bátorságot kell adni az embereknek, hogy bejöjjenek, ne féljenek a levéltártól. Ennek legkézenfekvőbb módja a közművelődési tevékenység, kiállítások, nyílt napok rendezése. Ebben a szolnoki levéltár példaértékű tevékenységet végez, ami egyelőre még nem egyformán jellemző az ország többi intézményére. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom az itteniek közművelődési munkáját, mert ha egy úttörő egyenruhán keresztül jobban megragadható egy korszak, akkor azt kell kiállítani, és lehet, hogy egy hónap múlva már a látogató az iratanyagra is kíváncsi lesz.