SZOLJON

Virágok, gondos kezek nyoma a síron, a rákóczifalvi temetőben. A város határában 1944. augusztus 20-án lezuhant amerikai B-24-es Liberator vadászbombázóra és annak személyzetére emlékeztetnek. A tíz amerikai katonából négyen már nem tudták időben elhagyni a lángolva zuhanó gépet, és nem élték túl az esetet.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A rákóczifalvi sír Elvin D. Rodgers bombázótiszt, Charles E. McClellan törzslövész, John F. Scarborough gömbtoronylövész és Frank J. Schoen farlövész testét rejthette — valamikor. A temető kezelőjének könyveiben „ismeretlen katona sírja” bejegyzés szerepel erre a helyre, az egyházi könyvekben pedig csak a katonák idetemetésének tényét jelzik, az exhumálást már nem.

A négy elhunyt amerikai repülős azonban manapság már egészen biztos, hogy nem ott nyugszik. Ez a véleménye az ügyet jól ismerő, önmagát amatőr történésznek nevező Mohos Nándor mérnöknek, aki az ezredforduló táján sokat kutatott a Rákóczifalván lezuhant gép túlélői után is.

— A háború után az amerikaiak módszeresen felkutatták minden elhunyt katonájuk földi maradványait, és vagy haza Amerikába, vagy pedig valamelyik nagy nyugat-európai temetőbe szállították mindegyiket — állítja az amatőr kutató. — A Rákóczifalván eltemetett négy amerikai holttestét még közvetlenül a háború után kihantolták, és Budapestre hozták. A Budaörsi úton volt egy amerikai katonai temető, és mind a négyen oda kerültek. Név szerint szerepeltek az oda temetettek listáján. Később, 1948-ban onnan is tovább szállították őket. Hármuk maradványai jelenleg is Franciaországban, a St. Avold Lorraine nevű amerikai katonai temetőjében nyugszanak. Rodgers hadnagyot a családja hazavitette Amerikába.

Mohos Nándor 2002-ben — egy szerzőtársával — már publikálta a lezuhant gép és személyzetének történetéről beszerzett információkat. Eszerint a gép annak a 484. számú amerikai bombázócsoportnak a tagja volt, amelyik az olaszországi, cerignolai bázisáról a szolnoki repülőtér bombázására indult a tragikus napon. A Szolnokon állomásozó német vadászgépek ugyanis veszélyt jelentettek a Románia felé támadó szövetséges kötelékeknek. Az amerikai gépek rendben elérték a célt, és megkezdték a bombák kioldását, amikor bekövetkezett a baj. Az egyik motoron repeszbomba robbant, és a motor azonnal kigyulladt. Utólag csak valószínűsítik, hogy a hófehér Liberator egyszerűen belerepült egy fölöttük kioldott bombarakományba, az okozta a végzetét.

A két pilóta képtelen volt eloltani az egyre terjedő tüzet, így a parancsnok kiadta a parancsot a fedélzet elhagyására. A bombázótisztnek és a három lövésznek azonban már nem sikerült időben kiugrania, így ők a lángolva lezuhanó gépben vesztették életüket. 

— Engem minden Magyarországon lezuhant világháborús gép személyzetének sorsa érdekelt, így a Rákóczifalván fogságba esetteké is — mesélte tovább a történet későbbi folytatását. Sűrűn böngészgettem az amerikai veteránújságokat, és 1998-ban ráakadtam Harris őrmester nevére, illetve történetére. Harris abban az időben a volt amerikai hadifoglyok szövetségében dolgozott, és összehozott a repülőgép személyzetének további két tagjával is: Jackson hadnaggyal és Palmer őrmesterrel. Harris őrmester azóta sajnos már meghalt, és a másik két partner válaszai is elmaradoztak. Ismervén a születési idejüket, valószínűleg ők is követték a legénység többi tagját...  

Kapcsolódó cikkünk:

Hetven éve forgalmas Szolnok légtere