SZOLJON

— Gyerekkoromban vadász édesapámmal sokat jártam ki területre. Ám a ragadozó madarak szépsége, büszkesége nagyon lekötötte a figyelmemet, így számomra a puskás vadászat háttérbe szorult a későbbiekben — mondja Rimóczi József a kezdetekről. — Már akkor elhatároztam, hogy szeretnék solymászattal foglalkozni. A rendszerváltás előtt azonban a solymászatot nem nagyon lehetett „reklámozni”, és csak egy maréknyi ember űzte.

A cikk a hirdetés után folytatódik

S hogy milyen a véletlen?! József sorkatonai szolgálata alatt egyik katonatársa kölcsönadott neki a solymászatról egy könyvet. Ez a civilben vadőr katonatárs kapcsolatban állt a fegyverneki Lelovich Györggyel, a világhírű solymásszal is.
— Amikor 1982-ben leszereltem, felkerestem Lelovich Gyuri bácsit, aki akkor 69 éves volt. Ahhoz képest, hogy nemesi származású, művelt, sokoldalú és világviszonylatban elismert volt, hatalmas tudásanyaggal és tapasztalattal, úgy fogadott, mintha már régóta ismernénk egymást — sorolja József. — Ezután szinte heti rendszerességgel eljártam hozzá, és közel tíz éven keresztül tartottam vele a kapcsolatot. Gyuri bácsi segített abban, hogy bekerüljek az országos solymászegyesületbe. Nagyszerű élményekben volt részem, neki köszönhetően egy csodálatos világ tárult ki előttem. Hivatalosan én voltam az utolsó tanítványa.

Tagjelöltként még vércsét engedélyeztek számára, a későbbiekben aztán volt héjája, karvalya és vándorsólyma is. Jelenleg egy gyönyörű, fiatal héját tart, akit József csak Okoskának hív. Nevéhez méltóan okos is, hiszen betanított madár, ám még tapasztalatot kell szereznie. A solymászok évadnyitó vadászatát általában Fegyverneken tartják, ahol a solymászmiséken megemlékeznek Gyuri bácsiról is.

— Ugyanúgy vadászjeggyel kell rendelkeznünk, mint a puskás vadászoknak. A solymászegyesületnek nincs önálló vadászterülete, bérvadászatokat vásárolunk. Szerződést kötünk vadásztársaságokkal, amelyek hajlandóak fogadni bennünket, és az elejtett vadat megvásároljuk — mondja József, hozzátéve: egy vadászmadár sohasem ejt el annyi vadat, mint egy puskás vadász. A szépség az, ami lenyűgözi az embert, ahogy a madár gyönyörűen repül, megüldözi a zsákmányt, és így páratlan élménnyel gazdagodik az ember.

— A solymászat olyan szenvedély, ami rengeteg időt igényel. A vadászat mellett a madarat etetni, gondozni és ápolni kell. Okoska naponta kap galambokat enni — hangsúlyozza József, miközben a héja a karján egyensúlyoz a fotó kedvéért. S hogy mi is váltja ki az emberből, hogy solymász legyen? Nos, erre nincs határozott válasz. Biztos, hogy benne van a ragadozó madarak iránti nagy tisztelet és szeretet, no és a szenvedély. Ami József minden egyes mondatában, mozdulatában valóban ott is rejtőzik...