SZOLJON

A hatéves lurkó kérését a Csodalámpa Alapítvány juttatta el a honvédelmi miniszterhez. Hende Csaba közbenjárására Henrich Patrik nagy álma vált valóra. Tegnap a 25. Klapka György lövészdandárnál díszsorfal fogadta a legénykét. A tárca vezetője, Benkő Tibor, a honvédvezérkar főnöke, valamint Sándor Zsolt, a dandár parancsnoka ráztak kezet Patrikkal. Aki csak eleinte tűnt elfogódottnak, a sok egyenruha láttán.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A laktanya épületében kicsit elbeszélgettek a kislegénnyel és szüleivel a „katona bácsik”, majd kezdődhetett a bemutató. Ám ekkor Patrik kobakján már a 11. harckocsizó zászlóalj jelvényével díszített fekete barret „feszült”. Közben, az alakuló téren már ott sorakoztak a harcjárművel. A T-72-es harckocsi, a BTR páncélozott gyalogsági harcjármű, a D-30-as löveg és egy önjáró páncéltörő rakéta. A pontos elnevezések azért fontosak, mert Patrik mindenről mindent tudni akart. Persze a tank volt a középpontban. Amikor az egyik honvédtiszt ölbe kapta a tiszafüredi fiúcskát, és felemelte a harckocsi „bejáratához” alaposan megoldódott Patrik nyelve.

— Én is katona szeretnék lenni! — mondta. — Miért van három féle gránát a tankban? — Nekem is van olyan tankom, amivel helikopterre is lehet lőni... Itt nem is olyan feltűnő, hogy nincs hajam, sok bácsi kopasz a laktanyában... — mondta a kissrác.
— Teljesen váratlanul jött Patriknál a betegség — válaszolt érdeklődésünkre Csilla, a beteg kislegény édesanyja. — Sokáig nem is tudtuk, mi a probléma. Aztán elkezdődött a kemoterápiás kezelés. Ez mindig egy kicsit elgyengíti a kisfiam, de azért tud ő hisztis is lenni.

Közben Patrikot kézről kézre adták a marcona katonák. Akiknek férfias markában szinte elveszett a törékeny fiúcska.
— Kedden voltunk éppen vérképvizsgálaton — folytatta az anyuka. — Úgy tűnik, közel vagyunk már a záró kezeléshez. A mostani eredmények ugyanis kielégítők, és már előjegyeztek bennünket csontvelő-transzplantációra is. Láthatóan boldog a gyermekünk. Ez fantasztikus élmény neki. Hiszen mindene a harckocsi, és az egyéb harci járművek.

Patrik kedvéért már az alakuló téren beindították a harckocsit, csak úgy a hangja miatt. Amit literes gázfröccs tett teljessé. Aztán irány a tankpálya. Patrikot ismét stafétabotszerűen, kéz a kézbe juttatták el a kerekes székéig. Egyszer csak, porfelhőbe burkolódzva, óriási dübörgés kíséretében feltűnt négy harckocsi ék-, azaz támadó alakzatban. A bemutató végén, a lövegek leengedésével tisztelegtek a kisfiú előtt. Majd az egyik 43 tonnás acélszörny lelassított a kislegény előtt. Ismét felnyalábolták Patrikot, és a parancsnoki toronyban üldögélve, vitték egy tankkört... Ez lehetett volna a nap fénypontja a kisfiú életében. Ám amikor a katonáktól körül vett kislegény megpillantotta a távirányítós Tigris tankot, amely megállt a lába előtt, az öröm, az izgulás, izgatottság a tetőfokára hágott.

— Ez az enyém? — hitetlenkedett Patrik.
És igazából csak akkor jött rá, hogy: igen, amikor Hende Csaba átadta neki a joystick-ot. Majd pár pillanattal később a játék harckocsit is ölbe vehette. Teljes volt a boldogsága. A külvilág megszűnt a számára, ott és akkor megállt az idő.