SZOLJON

Ekkora mennyiséghez már komoly polcrendszer szükséges, ami ebben a házban adott. Ez az ő esetükben az úgynevezett alsó konyha, amely akár garázs is lehetne, és azt körben, a földtől majdnem a mennyezetig polcrendszer színesíti. De nem ám üres, hanem üvegekkel teljesen megtelt állapotban, ahol jobbnál jobb, finomabbnál finomabb savanyúságok, lekvárok, sajátos ízű befőttek sorjáznak egymás mellett. A tettes Újfalusi Jánosné Marika, aki nem véletlenül lett igazi konyhaművész.
— Végigdolgoztam az életem a Középtiszai Állami Gazdaság konyháján, miközben minden, ehhez szükséges iskolát elvégeztem. 1966-ban mentem férjhez, előtte a párom két évig tette a szépet. Nem döntöttem rosszul, mert nem csak engem szeret, a hasát is. Éppen ezért, hogy egyikünknek se kelljen diétázni, a második műszakomban mindig sok jószágot: tyúkot, kacsát, libát, hízót gondoztunk. A kert pedig megadta a gyümölcsöt, sőt annyit termett a sok fa, hogy tudtam elrakni belőle. A befőzési szezon mindig, minden évben a piszkével vagy pöszmétével, köszmétével kezdődik, aztán jön az uborka, meggy, cseresznye, és így tovább... — sorolja a háziasszony.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Hogy mi kell a jó befőzéshez? Elsősorban is temérdek üveg, és olyan helyiség, amelyik száraz, szellőzik is, és a polcokon akár 700 üveg is elfér egymás mellett, alatt, felett. Ennyi befőtthöz jó néhány kiló cukor is szükséges. A celofánborítás már kiment a divatból, Marika is csavaros tetővel zárja le az üveg tartalmát. Szükségeltetik még néhány zacskó szalicil vagy nátrium benzoát, valamennyi ecet, só, néhány fűszerféle stb. Aztán ahhoz, hogy ennyi befőttet jó étvággyal bevágjon a család meg a rokonság, ahhoz enni is kell. Hála Istennek, akad mit. A baromfiudvar még nem is olyan régen tele volt kosztossal, és azóta a 180 kilós hízó is beköltözött a kamrába, füstölt kolbász, oldalas, szalonna zsír, húsfélék formájában. Ebből is kitetszik: ez a család szereti a jószágot: az udvarban is meg a tepsiben, tálban is.
Bár ketten együtt 82 évet dolgoztak, összesen a nyugdíjuk mégis csak annyi, hogy éppen meghaladja a 110-ezret. Azért nem panaszkodnak, elég kell, hogy legyen. Mert arról még nem is beszéltem, hogy van két gyerekük, két unokájuk, sőt már egy dédunoka is. Ráadásul decemberben nagy öröm érte őket: felnőtt fiuk, aki két és fél éve jár rendszeresen vese dialízisre, Szegeden új vesét kapott, ami a jelek szerint bevált.
Szóval, Marikának van kire sütnie, főznie, befőznie, és mindezt nagy örömmel végzi napról-napra. Láttuk rajta, nem fújja át egykönnyen az északi szentimrei szél. János, a párja is mindenevő, meg a rokonság, a család, illetve ő is, bár azért a töltött káposztát meg a csirkepörköltet nokedlivel mindenek elé rakja. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg: töltött káposztából egy szuszra ötvenet készít el, főz meg, hogy mindenkinek jusson is, maradjon is. Mert aki Újfalusiéknál megfogja a ház ajtajának a kilincsét, a vizitet ritkán ússza meg úgy, hogy a ház asszonya a betérőt meg ne kínálja valamivel. Sütivel, fő étellel, befőttel. Így nem csoda, mire elérkezik az újabb piszkebefőzés, akkorra a hétszáz üveg tartalmának a döntő többsége valakinek, valakiknek a gyomrába vándorol.

Baracklekvár Marika-módra
Az igaz, házi baracklekvárhoz szükséges mintegy húsz kiló sárgabarack. Ezt előbb meg kell mosni, kimagozni, majd ledarálni. Minden kiló barackmasszához fél kiló cukrot adni. Ezt kavargatva jól össze kell főzni, hogy a víz kifolyjon, elpárologjon belőle. A kifőzött lekvárt hét decis, egyliteres üvegekbe legcélszerűbb rakni. A tetejébe elég egy késhegynyi szalicil, majd egynapos száraz dunszt következik. Az elkészült, kihált baracklekvár nem csak süteménybe finom, de egy karéj kenyérre kenve is remek eledel.