SZOLJON

— Melyek voltak a rektori pályázataik fő elemei?
Székely Péter: — Alapvetően a 2007-ben megkezdett munkát folytattam volna tovább, néhány szükségszerű változtatással. Egy ciklus nem elég ahhoz, hogy egy új rektor, az általa megfogalmazott cselekvési tervet maradéktalanul befejezze.

Még akkor sem, ha olyan nagy hagyományú intézmény lennénk, mint például az ELTE, vagy a Debreceni Egyetem, ahol nem arról kell gondolkodni, hogyan válhatunk elfogadottá a magyar felsőoktatásban. Fiatal, kis vidéki intézményként folyamatosan nyakunkon a kés. Így azon kell fáradoznunk, hogy ne szűnjünk meg, ne olvadjunk be nyom nélkül egy nagyobb egyetembe. A programom fő célkitűzése az önálló intézményként való megmaradás, a gazdasági és pénzügyi működőképesség biztosítása volt. Ehhez hozzátartozik a hallgatói létszám állandósítása, még ha a korábbinál alacsonyabb szinten is. Fontos elem volt az unión kívüli, elsősorban az ázsiai diákok fogadása, az angol nyelvű képzés fejlesztése. Az ázsiai diákok fogadása a környező országokban hatalmas üzlet, nálunk azonban nem tudott megerősödni. Nehezen kapnak ugyanis magyar vízumot, így nem érkezett elegendő hallgatói utánpótlás. A programot a jövőben sokkal inkább az államközi és intézményközi szerződésekre kell alapozni. Ez zajlik éppen Vietnammal. Csak oktatásból azonban nem tud megélni egy kisebb vidéki intézmény. Ezért olyan szolgáltatások kialakítására is törekedtünk, amelyek révén a térségfejlesztés egyik fontos eleme lehet a főiskola. Az Alföld fejlesztésében központi szerep elérését szolgálta volna a kisebb főiskolák összefogása, egy Alföldi Egyetem életre hívása is. A három évvel ezelőttihez képest új elem volt a mostani programomban a hallgatói létszám biztosításának a középiskolákra épülő, közvetlen beiskolázásos rendszere. A partner középiskolákban, az első két évfolyamon kiválasztjuk azokat a fiatalokat, akiknek főiskolai beiskolázása bizonytalan, aztán a rákövetkező két évben segítjük őket, a felkészülésüket az érettségire és a főiskolai tanulmányokra, és egyben magunkhoz is kötjük őket. Egy-egy szak beindításához szükséges létszámot így akár egyetlen középiskolából is össze lehet szedni. Az oktatás mellett egyéb olyan szolgáltatások bevezetésére is törekedtünk, amelyek révén a térségfejlesztés egyik fontos pillére lehet a főiskola.

Túróczi Imre: — A pályázatom elkészítésekor ismert tényekre támaszkodtam. Az első ilyen meghatározó tényező a jelentkezők létszámának csökkenése.

Erről az általános demográfiai folyamatok tehetnek elsősorban, de ez a tendencia kiszámítható, és valamilyen módon fel is kell készülnünk rá. Fokoznunk kell az intézményi propagandát, tovább erősítenünk az együttműködést a középiskolákkal. Szeretnénk kijutni a környező országokba is, a magyarok lakta területekre, ahol a Szolnoki Főiskolán, magyar nyelven való tanulás kedvező lehetőséget jelenthet az érettségiző diákoknak. A külföldi hallgatók önmagukban nem mentik ugyan meg a főiskolánkat, mert nem olyan tömegben jönnek, viszont nemzetközi nyitás nélkül felsőoktatási intézmény ma már elképzelhetetlen. A vietnami hallgatók érkezésére vonatkozó, rektor úr által elkezdett tárgyalásokat tovább fogjuk folytatni, így néhány éven át ötven-száz vietnami hallgató kerülhet Szolnokra. Természetesen ennek minden feltételét egyeztettük az érintettekkel.

— Hogyan alakultak az idei jelentkezések?
T. I.: — Folytatódott az utóbbi évek lassú fogyási folyamata. Mintegy háromszázzal kevesebben jelölték meg első helyen Szolnokot, mint tavaly. Szembe kell néznünk azzal, hogy a nagy egyetemek elszívó hatásával nagyon nehéz harcba szállni. Itt jelentkezik a mesterképzés hiánya.
Sz. P.: — Igen, más főiskolákon azért volt kisebb a visszaesés, mert azokon van mesterképzés. Az oda jelentkező, de az intézményben alapképzésben tanuló hallgatók ugyanis újra megjelennek a felvételi adatokban, megszépítve azokat. Ha ezt a létszámot levonjuk, akkor adott esetben erőteljesebb is lehet a jelentkezők számának csökkenése, mint nálunk.

— Sok munkáltató azt kérdezi először az elhelyezkedni szándékozóktól friss diplomásoktól, hogy hol végeztek. Milyen a Szolnoki Főiskola diplomájának az értéke a munkaerőpiacon?
Sz. P.: — Ki merem jelenteni, hogy jó! Végzett hallgatóink három-nyolc hónapon belül el tudnak helyezkedni. A munkáltatók rangsoraiban mindig az élen lévők között van a Szolnoki Főiskola. Külföldön, így még Ázsiában is számos helyen találkoztam egykori hallgatóinkkal.
T. I.: — Tapasztalatom szerint a munkáltatók jónak értékelik az itt szerzett diplomát, és ez a legfontosabb minden rangsor között.

— Milyen a főiskola pénzügyi helyzete?
T. I.: — Stabil! A hallgatói létszám csökkenése természetesen komoly pénzügyi, gazdálkodási kérdéseket vet fel. Egyik legfontosabb feladatom lesz a fizetőképesség fenntartása, mert ha ez megszűnne, akkor nagy bajban lennénk. Százmilliós nagyságrendű megtakarításunk van lekötve, tehát nemcsak a működésünk pénzügyi feltételeit tudjuk biztosítani, hanem a pályázatok önerejét is. Jelenleg is több százmillió forint értékű elnyert pályázatunk van.
Sz. P.: — A mezőtúri kar a 2006-os egyesülést követően csak az első évben tartotta el magát, utána évente százmilliós hiányt kellett finanszírozni. Most, ennek ellenére 270 millió forintunk van lekötve kincstárjegyben. Takarékoskodni tudtunk úgy, hogy még mindig finanszírozzuk a mezőtúri hiányt, és fizetjük az új, tiszaligeti főiskolai objektum építésének terheit is.

— Nagy viharok dúltak az utóbbi hónapokban a mezőtúri mezőgazdasági és műszaki fakultás körül. Mi lesz a mezőtúri képzéssel?
T. I.: — Célom a mezőtúri műszaki és a mezőgazdasági szak megmentése. Ma már a mezőtúri kollégák többsége is elfogadja, hogy ennek egyetlen reális útja van: az elméleti képzés Szolnokra telepítése. Nemrégiben végigjártuk Szolnok szakközépiskoláit, és azt követően számtalan telefonos érdeklődés jött: biztos-e, hogy Szolnokon lesz a műszaki szak elméleti képzése, mert ha nem, akkor inkább Kecskemétre jelentkeznek. Mezőtúr sajnos nem vonzó környezet a fiatalok számára. A tangazdaság gyakorlati képzési központtá válik, és jogilag is önálló gazdálkodási egységgé szeretném átalakítani. A felsőoktatásban vannak már erre példák. Nyilvánvaló, hogy oktatási feladatokat is ellát majd, ugyanakkor gazdálkodik a rá bízott eszközökkel. Önállóan meg kell tudnia élni! Ott épül fel a biomassza-erőmű, aminek szintén nyereségesnek kell lennie. A város területén hatalmas épületeink vannak, ezek nagy részét át kell adnunk másnak, mert naivitás lenne azt gondolni, hogy a teljes komplexumot hasznos tevékenységgel tudjuk megtölteni. Szeptemberben már mindenki Szolnokon kezdi meg a tanulást.
Sz. P.: — Már két éve arról tárgyalunk a várossal, hogy hogyan lehetne hasznosítani az ottani épületeket, az infrastruktúrát. Konkrét megoldásokkal álltunk elő, de lobbi- vagy más érdekek miatt a megállapodás eddig meghiúsult.

— Milyen más szakmai és szervezeti változások várhatók a jövőben?  
T. I.: — Erősítenünk kell a idegen nyelvi és az idegen nyelven történő képzést. Korszerű felsőoktatású intézmény ma már nem működhet úgy, hogy nincs idegen nyelvű képzése. Nem nyugodhatunk bele abba a jellemző mai magyar helyzetbe, hogy a végzett főiskolai hallgatóknak kevesebb, mint fele tudja csak átvenni a diplomáját, mert a többieknek nincs nyelvvizsgájuk. Szeptembertől úgy indulunk, hogy a nyelvi órák számát emelni fogjuk. További nagy kérdés az önállóság megőrzése. Ez alapvető célom, de aki a körülmények változásait figyelmen kívül akarja hagyni, az inkább árt az intézménynek, mint használ. Én mindent megteszek az önállóságért, de ha azt fogom látni, hogy ez a törekvés már irreális, akkor nem leszek az integráció ellen.

— Milyen folyamatok hozhatják el ezt a felismerést?
T. I.: — Elsősorban a hallgatói létszám további fogyása, illetve a szaklétesítési törekvések meghiúsulása. Ha nem lesz egyetemi szakunk, azaz mesterképzésünk, akkor hosszú távon nem tudjuk megőrizni az önállóságunkat. Ha nem tudunk nagyon rövid időn belül önállóan mesterszakot akkreditáltatni, akkor a jelentkezők száma várhatóan csökkenni fog, és akkor át kényszerülünk alakulni felsőfokú szakképzési intézménnyé. A mesterképzésben a gazdasági irányok jöhetnek szóba: vállalkozásmenedzsment és vidékfejlesztési agrármérnök szakok. Ezeket vagy létre kell hoznunk saját erővel, vagy máshonnan kell idetelepíteni. A telepítés persze veszélyes, mert mihelyst a telepítő intézmény érdekei változnak, azonnal visszavonhatja szándékát, és kész a baj. A főiskolánk szempontjából talán a legfontosabb kérdés, hogy hogyan tudjuk teljesíteni azokat a fő feltételeket, amiket a minisztériummal kötött hároméves szerződésünk tartalmaz: egy oktatóra jutó hallgatói létszám, tudományos diákköri tagok aránya, és így tovább, de a legfontosabb kritérium a kapacitás kihasználtsága. Ha ezeket ismétlődően nem tudnánk teljesíteni, akkor a fenntartónak jogában áll akár megszüntetni is az intézményt. Ilyen problémánk jelenleg még nincs, de a hallgatói létszám fogyását meg kell valahogy állítanunk.

 

NÉVJEGY
Dr. Székely Péter
Született: Szolnok, 1952. november 10.
Családi állapot: Nős. Gyermeke nincs.
Végzettség: Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia—kémia szak, ELTE filozófia—szociológia szak.
Szakmai pálya: Dolgozott a Debreceni Egyetemen, a Nyíregyházi Főiskolán és a Budapesti Külkereskedelmi Főiskolán is, majd 1992-től a Szolnoki Főiskolán. 1983 egyetemi doktor; 1989 kandidátus; 1994-től főiskolai tanár; 1995-től tanszékvezető; 2002-től oktatási főigazgató-helyettes; 2006-tól tudományos rektor-helyettes, a Szolnoki Főiskola Üzleti Fakultásának igazgatója, 2007-től rektor. Tagja volt a Bologna-bizottságnak, amely kidolgozta a magyar felsőoktatásban végbemenő változásokat.
Hobbi: Sport.

Dr. Túróczi Imre
Született: Szolnok, 1960. április 29.
Családi állapot: Nős, két gyermeke van.
Végzettség: A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szerzett közgazdász diplomát. Emellett EU szakközgazdász, okleveles könyvvizsgáló, nemzetközi adószakértő, vállalkozásszervező. Tudományos fokozatot a gazdálkodás- és szervezéstudományok területén szerzett.  
Szakmai pálya: Baromfikeltetőnél elszámoltató, Besenyszögi Kossuth Termelőszövetkezet közgazdasági csoportvezető, Tejipari vállalat gazdasági igazgató. A Szolnoki Főiskolán 1989-óta tanít folyamatosan. Volt tanszékvezető főiskolai tanár, fakultásigazgató-helyettes, fakultásigazgató, és az Üzleti és Műszaki Innovációs Intézet igazgatója. Rákóczifalván 11 évig volt alpolgármester társadalmi megbízatásban, és jelenleg is a település önkormányzati képviselője.
Hobbi: Tanulás, természetjárás, kerékpározás