SZOLJON

Nagy volt az öröm 2010. június 6-án, mikor a Szolnoki MÁV FC együttese 6-0-ás győzelmet aratott a Tiszaligeti Stadionban a Baktalórántháza ellen, s ezzel megnyerte az NB II. Keleti csoportjának bajnoki címét. Hatezer ember ünnepelte akkor a játékosokat - csak összehasonlításként, idén tavasszal a Fradi vendégjátékát alig 3000-en látták a helyszínen -, klub- és szakvezetőket. Nem volt véletlen az eufórikus hangulat: a MÁV FC 62 év után jutott vissza a magyar labdarúgás élvonalába, ilyen hosszú kihagyásra egyetlen megyeszékhely csapata sem kárhoztatott futballunk évszázados történelmében. A nagy siker idején csak keveseknek fordult meg a fejében, hogy több gond, bánat vár a csapatra és szurkolóira, mint öröm és vidámság.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Pedig nekik lett igazuk. Így utólag be kell látni, csodaszámba ment volna, ha sikerül kiharcolni a bentmaradást. Mert hát legyünk őszinték, a MÁV FC nem kimagasló tudásával nyerte meg az NB II-es bajnokságot, hanem szervezettségével, taktikus játékával. Vágó Attila vezetőedző akkori (igencsak magas átlagéletkorú) kerete tudásban nem ütötte meg az első osztály szintjét. Erősítésre szorult volna, ám a pontvadászat elhúzódása miatt valamennyi kiszemelt játékosról lemaradt a klub. Ehhez még jött az "itthon játszunk vagy Kecskemétre költözünk" mizéria, mely szintén nem tett jót sem a labdarúgók, sem a vezetők lelkivilágának.

Ahogy általában az újoncok szoktak, a MÁV FC is jó rajtot vett. Vitte a lendület, a lelkesedés csapatot, ám érezni lehetett, az a játék, mely az NB II-ben elég volt, miszerint rúgunk egy gólt, aztán kibekkeljük a meccset, az első osztályban kevés lesz. Az őszi szezon közepére aztán ki is pukkadt a gárda, a mélypontot a másik újonctól, a Siófoktól hazai környezetben elszenvedett 4-0-ás vereség jelentette. Attől kezdve már csak a túlélésért játszott az együttes, hátha télen sikerül annyira megerősíteni a keretet, hogy ledolgozható lesz a hátrány.

Az új szakvezető, Simon Antal tizenegy(!) játékosnak köszönte meg a közreműködést decemberben és kilenc új fiút szerződtetett februárban. Szinte a teljes kezdőcsapat kicserélődött, a tavaszi rajton mindössze ketten képviselték a régieket. Az gyorsan kiderült, az új MÁV lényegesen nagyobb játékerőt képvisel, mint az őszi csapat. A szezon elején még jöttek is az eredmények, ám ahogy az ilyenkor már lenni szokott, a szerencse is elpártolt a gárdától.

Amikor nyertek vagy pontot szereztek a kék-fehérek, a riválisok is eredményesek voltak, így nem csökkent a különbség. Aztán jött a csapat legjobb játékosának, a végre valódi tudásának megfelelő teljesítményt nyújtó Remili Mohamed súlyos sérülése, s ez megfogta a gárdát. Moha lendülete, gyorsasága és nem utolsó sorban gólereje nagyon hiányzott a folytatásban. Ráadásul 6-7 pont "be is ragadt", hiszen Győrben egy, Kispesten, Siófokon és a Lombard Pápa  ellen 2-2 pontot úgy hullajtott el a Tisza-parti alakulat, hogy reális esélye volt a sikerre.

Tavasszal egyetlen alkalommal sem futballozták le a csapatot a pályáról. Kétgólosnál nagyobb különbségű vereséget nem szenvedett el, miközben legyőzte a Magyar Kupa-győztes Kecskemétet vagy éppen a nagy múltú Újpestet, s pontot vett el a bajnok Videotontól. A bajnokság második felvonásában elért eredmények alapján a következő idényben is az első osztályban lenne a helye a MÁV FC-nek.

De egy bajnokság két félévből áll, az összesített eredmények alapján a Szolnok könnyűnek találtatott, így ősztől ismét NB II-es ellenfeleket fogadhat a Tiszaligetben.