Időutazhatunk a melléképületben tárolt haditárlaton

Szinte megszállottja az első és második világháborús katonai relikviáknak a túrkevei Dinya József. Családi háza melléképületében teljes múzeumot rendezett be az összegyűjtött tárgyakból. Mindegyiknek saját története van. Büszkén vezet végig minden érdeklődőt a régi tárgyak között.

A múltat idéző emlékekhez fűződő magyarázatai között valódi időutazás részese a látogató. A polcokon tárgyak sokasága árulkodik a történelem eme kegyetlen időszakáról, így mégsem „tankönyvízűek” a történetek. Az évek óta folyamatosan gyarapodó gyűjteményben láthatunk különböző nemzetekhez köthető rohamsisakokat, rádiókat, csajkákat, gázálarcokat, ágyúlövegeket, kézigránátokat.

– Ez a mágnes volt a gyűjteményem legelső darabja – mutat az egyik polcon pihenő fémdarabra.

– A szüleim Délegyházán laktak, ott lőttek le egy amerikai bombázót a magyar vadászgépek. Ez annak egy darabja volt, az udvaruk végében esett le. Anyukámék kiszerelték, majd a nagymamám tartotta rajta a varró- és a gombostűket.

– Vagy itt ez a szurony, ezt a feleségem nagybátyjától kaptam, egy kirándulás alkalmával találta a sukorói erdőben. Ezeket a német és orosz töltényrakaszokat pedig az ismerősöm használta szerszámosládának a traktorjában. Amikor megláttam, mondtam is neki: a szerszámaidnak majd szerzünk másikat, ezt légy szíves, ürítsd ki – meséli nevetve.

A kiállított tárgyak közül több hosszú utat járt be. Az egyik amerikai sisak egy ausztriai lomtalanításkor került elő.

– Ha hozzám kerül egy katonai tárgy, addig nem fekszem le, míg meg nem takarítom – árulta el a gyűjtő.

– Van, amikor igencsak elkél a tisztogatás. Ezt a második világháborús német sisakot például a feleségem nagymamája használta: ebben keverte a csirkéknek a tápot.

– A lánggránátos üvegeket Túrkevén gyártották, és miután Budapesten lebombázták a Vegyi­műveket, egy itteni vegyészmérnöknek adták. Nagy részét a padlásokon találtam: a helybeliek közül többen paradicsomlevet tartottak bennük – tudjuk meg tőle.

József katonai ládákat is őriz, az egyik tele első világháborús, frontról írt levelekkel, tábori levelezőlapokkal. Eredeti dögcédula, szemüveg, szappan, borotva sem hiányzott belőle. Nem sokkal arrébb egy királytigris tank lánctalpának láncszemébe botlottunk.

– A síneken áthaladva sérült meg a lánctalp, ismerősömék háza előtt – folytatta Dinya József.

– A katonák reggelente ezzel tréningeztek. Sanyi bácsiék gyermekkorukban puskákat is találtak, melyet bedugtak a szénakazalba.

– Amikor az orosz katonák betoppantak hozzájuk és a malacperzseléshez megbontották a kazlat, előkerült a puska is. Az egész családot a falhoz állították. A szomszéd, aki tudott oroszul, mentette meg az életüket.

Neves vendégek a látogatók között

Katonai őrbódé vigyázza a „házimúzeum” bejáratát, a három helyiségből álló tárlat polcain méltó módon, katonás rendben sorakoznak az összegyűjtött tárgyak. Laikus számára is rendkívül érdekes, színes József beszámolója, aki szívesen fogad látogatókat. Olykor egész gyerekcsoportokkal ismerteti meg a történelem eme szeletét, máskor Túrkevén járó vendégek tévednek be hozzá. Nemrégiben például a Barátok közt egyik szereplője, Kárpáti R. Péter járt nála, s csodálta meg a különleges kiállítást.