Bulvár

2010.12.19. 18:34

Megúsztatták a tóban, elsüllyedt, azóta sem találják

Az igazi gyűjtő akár kényelmetlen, fura helyzeteket is felvállal azért, hogy különleges darabokkal gyarapíthassa gyűjteményét. A jászberényi Kenéz Gábor még a fegyveres szervezet haragjától sem riadt vissza, amikor söröshordó-„arzenálja” bővítése volt a célja.

Banka Csaba

Több mint másfél évtizede kezdte el gyűjteni az ötliteres kis söröshordókat Gábor, ami lényegében „méretváltást” jelentett számára. Előtte ugyanis három decis és fél literes sörösdoboz-gyűjteménye volt.
[caption id="" align="alignleft" width="350"] Igazán színes a gyűjtemény
[/caption]
— Legalább kétezer darabot sikerült már szereznem a dobozokból, de egy idő után a gyűjtésük nem jelentett kihívást, hiszen a boltok polcain már sorjáztak a legkülönfélébb kis dobozok. Abban az időben, még ötven forintért, vettem meg az első kishordót, mert azt gondoltam, ebből nincs olyan sokféle. Csalatkoznom kellett, hiszen azóta már 364 különböző fajta gyűlt össze, és még legalább száz, ami kifejezetten csak azért van, hogy tudjak mit cserélni más gyűjtőkkel.

Szerte Európából sikerült már beszereznie különleges darabokat, amelyekért vagy maga utazott el, vagy pedig egy-egy kamionos ismerőse segített a beszerzésben. A gyűjteményt színesítik a Magyarországon gyártott kishordók mellett portugál, olasz, osztrák, német, szlovák, szerb és cseh darabok.

— Megtörtént, hogy Németországban bevásároltam különböző hordókból, és természetesen ezek még nem voltak üresek. Nagy küzdelem volt egyáltalán elszállítani a buszig az egyenként is súlyos darabokat. Az igazi nehézség azonban az osztrák—magyar határon következett. Akkor még a schengeni uniós határ ott húzódott. A vám- és pénzügyőrség fegyverese annak rendje-módja szerint végigjárta a buszt, és nem is nagyon kellett éles szeműnek lennie, hogy kiszúrja a hordókat. Pedig próbáltam az utastársaknak szétosztani, hogy mindenkinél csak egy-egy darab legyen — tette hozzá Gábor. — Végül már ott tartottunk, hogy a határon semmiképp sem vihetem át a sört, hiszen az már bőven kereskedelmi mennyiségnek számított. Közel voltam ahhoz, hogy kiöntöm az összeset, mert valóban csak a dobozokra volt szükségem. Végül a vámos akkor enyhült meg, amikor a gyűjteményemről készült fotókat megmutattam neki.

Egyébként Gábor valóban nem gyakran iszik sört. Ha másfél évtized alatt egy hordónyit — tehát öt litert — megivott a gyűjteménye tartalmából, akkor sokat mond. — Baráti társaságoknak vagy épp a kispályás focicsapatunknak szoktam, szigorúan csak fogyasztásra, odaadni a hordókat, hogy minél előbb gyarapíthassa az adott darab a gyűjteményemet, amiből apróbb kellemetlenségem is adódott már. Volt, hogy egy horgásztársaságnak adtam oda egy szinte egyedinek mondható hordót, hiszen egy német kisváros saját gyártású hordójáról és természetesen söréről volt szó. Elég az hozzá, hogy a buli nagyon jól sikerült. Annyira, hogy a hordót megúsztatták a tóban, és az sajnos el is süllyedt. Azóta sem találtam még egy olyan darabot.

A jászberényi gyűjtő sok száz kilométert képes megtenni, akár a fél országot átutazza azért, hogy újabb hordókkal egészítse ki a már meglévőket. Összességében már biztosan több mint tízezer kilométert is utazott gyűjteménye érdekében. Az utóbbi időben főleg az interneten talál újabb és újabb gyűjtőkre, akikkel cserélni tud, de hazánkban is létezik a különböző sörcikkeket (söröskupak, söralátét, -üveg, -bontó stb.) gyűjtők klubja. Szűk körről van szó, hiszen Gábor vélekedése szerint kétszáz-háromszáz embernél összesen nem foglalkozik több ilyen gyűjteményekkel.

— A tervem az, hogy legalább 1500-2000 darabosra bővítsem az összeállítást. Persze, a pénz itt is lassítja a dolgokat, hiszen nem csak csere útján lehet beszerezni, hanem akár megvásárolni is lehet különlegesebb darabokat. A gyűjtőkön kívül azonban másnak mindez nem sokat ér. A négy-ötezer forinttól akár a több tízezer forintig is felmehet az ára. Szerencse, hogy már a városban és a környékén is ismernek és sokan szólnak, ha kis söröshordó kerül hozzájuk.

Angliában nem járt szerencsével

Korábban Kenéz Gábor megfordult Angliában, ahol szinte mindent tűvé tett angol söröshordókért. Legnagyobb meglepetésére azonban a szigetországban nem divat az ilyen kiszerelés, és újabb „trófea” nélkül kellett hazatérnie. A közeljövőben azonban lehetősége nyílik arra, hogy az egyik barátjával Ukrajnába utazhasson. Bízik abban, hogy keleti szomszédunktól már nem kell üres kézzel visszatérnie.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!