Bulvár

2013.01.07. 07:17

A fotós az egész világot bejárta a ragadozó halakat filmezve

Öt esztendeig készült az a dokumentumfilm, melyet a szolnoki Selmeczi Dániel búvárfotós készített a cápák pusztításáról. Az alkotást e hónapban mutatja be a köztelevízió.

Szoljon.hu

Fotó: Jim Abernethy

– Gondoltad volna, hogy egy évben csak öt-tíz cápatámadás van világszerte? – kérdezi Selmeczi Dániel.
– Ellenben a vízilovak legalább háromszáz embert ölnek meg évente. Máris megcáfoltuk azt a hipotézist, hogy borzasztóan veszélyes állatok a cápák...

A szolnoki búvárfotós évek óta járja a világot, hogy lencsevégre kapja a tengerek élővilágát, köztük kedvenc ragadozóit. Fotóit a legismertebb ismeretterjesztő magazinok oldalain láthattuk, számos szakmai díjat tudhat magáénak.

A cáparajongó Dani munkája során többször meggyőződött arról, hogy nem e halak veszélyesek az emberre, hanem fordítva: az emberek rájuk. Úgy gondolta, most egy számára új műfaj, a mozgófilm segítségével mutatja be a hátborzongató kettőssége: a víz alatt élő csodálatos állatokat és a méregdrága levesekben úszkáló cápauszonydarabokat.

– A cápavadászat milliárd dolláros üzlet – magyarázza.
– Egy kiló cápauszony száz dollárt ér. Egy tál leves belőle (aminek se íze, se bűze nincsen) ugyancsak ennyit kóstál. Az egész kereskedelmet egy maffiaszerűség irányítja, az állati tetemek nagy része pedig a Távol-Keletre kerül.

A fotós elmeséli, Kína a legnagyobb felvásárló. Egy-egy lakodalom elképzelhetetlen a cápauszonyleves nélkül, náluk ez olyan, mint nálunk az újházi tyúkhúsleves. És ha azt gondolnánk, mindenért Kína a hibás, Dani elárulja, a világ második cápauszony exportőre Spanyolország, halászhajóik az Atlanti-óceán élővilágát pusztítják lassan, de biztosan.

– A forgatás öt évig tartott, bár a film koncepciója csak másfél évvel ezelőtt rajzolódott ki a fejünkben. Az évek alatt az egész Földet körbehajóztuk, eljutottunk a Bahamákhoz, jártunk Indonéziában is. Szudánban egy nyomortanya épületének felső szintjén akadtunk rá a környék legnagyobb cápaárusító helyére.

Szárított, darabolt uszonyok százai hevertek előttünk – teszi hozzá Dani, aki nem csak a szerencsének köszönheti, hogy nem érte őt és társait komolyabb atrocitás Szudánban, inkább annak, hogy a helyieknek fogalma sem volt arról, ők egy forgatáson vesznek részt.

– Ezek az emberek még soha nem láttak kamerát, nem is sejtették, hogy ők filmünk következő szereplői. Ha tudták volna, hogy a tiltott cápakereskedelemről készítünk egy mozit, nem fogadtak volna tárt karokkal. Costa Ricában viszont nagyon is képben volt mindenki, ott szinte titokban készítettük a felvételeket. Arrafelé több stábot is fegyverrel bírtak igen gyors elutazásra.
 
Kérdésünkre, milyen étket használtak a cápák előcsalogatására, Dani elárulja, pusztán egy egyszerű saját „találmányt”, amit a filmben is megmutatnak.
– Ez pedig nem más, mint egy fél literes műanyag flakon. Enyhén szólva fura látvány ezzel lemerülni. De rájöttem, ha a víz alatt a félig telt palackot hengergetem két tenyerem közt, az olyan hangot ad, mint a vízben vergődő sérült hal. A cápák másodperceken belül a helyszínre érkeznek a finom falatok reményében.
[caption id="" align="alignleft" width="360"] A fiatal búvárfotós (balra) az egyik főszereplője a filmnek, bár Dani meg sem szólal az 56 perc alatt.
[/caption]
Daniék filmjének címe: „Cápák a keresőmben”. Mivel alig-alig készül igazi hazai búvárfilm, így két magyar csatorna is  műsorára tűzte a majd egy órás alkotást.
– Ha csak egyetlen ember mond le a cápauszonyleves megkóstolásáról a film után, az már egy eredmény – vallja Dani, aki nem sokáig pihen a bemutató után, ugyanis már készül következő dokumentumfilmje. Ennek a bálnák lesznek a főszereplői. És mit gondolnak, mi lesz új filmjének a címe? Úgy van: „Bálnák a keresőmben”!

Tényleg megették a cápák az operatőrt?

– A Bahamáknál találkoztam először igazi nagytestű cápákkal – kezd bele Selmeczi Dani egy izgalmas történetbe.
– Amikor az operatőrrel lemerültünk, hogy lencsevégre kapjuk őket, mindkettőnk lelkesen kezdte el munkáját. Félelmetes, ugyanakkor csodálatos látvány volt, ahogy körbevettek bennünket ezek a hatalmas ragadozók.

Amikor hátrafordultam, hogy megnézzem, merre van társam, csak a vízben lebegő kamerát és az elhagyott cápabotot láttam. Kollégám sehol. Bevallom, megfagyott a vér az ereimben, hiszen ki dobna el egy sokmilliós eszközt, hacsak nem valami baj éri őt?

Tényleg léteznek emberevő cápák, bármennyire is nem hiszek benne? – töprengett a fotós a víz alatt, aki még percekig kereste az operatőrt, hiába. Végül elkeseredetten mászott ki a csónakba, ahol vigyorogva várta őt barátja, aki elmesélte, olyan szerencsétlenül próbálta feltenni a hajóra munkaeszközeit, hogy az visszacsúszott a vízbe. És mivel Dani még a tengerben volt, úgy gondolta, majd ő összeszedi azokat.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!