Bulvár

2013.01.02. 12:08

Milyen út vezet Mezőtúrról a Playboy címlapfotójáig?

A legismertebb celebeket fotózta az utóbbi években, mégis azt vallja, többet ér számára, ha egy „hétköznapi” nőt mutat szépnek képein.

Szoljon.hu

– Gyermekkorom óta művész beállítottságú voltam – meséli Borzi Vivien, aki napjainkban keresett fotós a fővárosban. – Évekig zongoráztam, imádtam verseket mondani, szerettem rajzolni és festeni. Így amikor a szüleim 16 évesen elküldtek egy művésztáborba, nagyon örültem neki. Ott, Szerencsen ismerkedtem meg a fotózással, ám nem hogy szép jövőt nem jósoltak nekem, de még ki is fejtették, hogy ne erőltessem a fotózást a továbbiakban.

Persze a fiatal mezőtúri lány ettől csak elszántabbá vált, annak ellenére, hogy az egyetemeken is osztották a táborbeli tanárok véleményét, így Vivien nem került be egyik művészeti képzésre sem. Helyette politológia szakra jelentkezett Szegedi Tudományegyetemre, s bár hamar világossá vált számára, hogy ez nem a neki kijelölt út, lelkesen harcolt a jó jegyekért. Az élet azonban végül őt igazolta, mára pedig befutott fotóssá vált.

– Egy ideig hobbi volt számomra a fotózás és bőszen gyakoroltam…otthon – idézi fel a múltat ma már vidáman.
– Mellette belekóstoltam az élet több területébe is. Festettem, rajzolgattam, elmentem lakberendezőnek tanulni, elvégeztem egy marketinges képzést, és sokat tanultam a nagy betűs életről. Közben még Mezőtúrról próbáltam építgetni a jövőmet.
[caption id="" align="alignleft" width="350"] Borzi Vivien példája is mutatja, egy kisvárosból indulva is lehet sikereket elérni
[/caption]
Otthon ismerkedtem meg Kozma Izával, aki fodrászként dolgozik, és látta azt, amit korábban senki: a lehetőséget bennem. És én éltem is ezzel a lehetőséggel. Fotóztunk együtt. Először csak kicsiben, ám a végén már címlapokat is kaptunk, mindezt otthonról. Egyedinek számított a víz alatti fotózásunk, amit Selmeczi Dániel segítségével vittünk véghez, s amely már ismertséget hozott számomra.

Ám ahogy az lenni szokott, ahhoz, hogy az alig huszonéves lány vegye a bátorságot és gyökeresen megváltoztassa életét, váratlan – és sajnos szomorú – fordulatnak kellett bekövetkezni.
– Éppen három éve, 2009 karácsonyán szembesültem az élet rövidségével, hozzám közel állók halála révén. Nagyjából tíz nap alatt felszámoltam addigi életemet és Budapestre költöztem. A célom az volt, hogy nyomot hagyjak magam után...

Hogy éljek, hogy boldog legyek, hogy megmutassam, hogy igenis képes vagyok azokra a dolgokra, amelyekről mások csak álmodnak. Őszinte leszek... komolyan boldog embernek érzem magam, annak ellenére is, hogy nem volt mindig könnyű. Minden sikeremért foggal-körömmel kellett megküzdenem, de ezek az idők lassan elmúltak.

A gyökereim azonban megmaradtak. Azt hiszem, az értékrendem a helyén maradt, megmaradt a vidéki mentalitás, amivel itt könnyebb az élet. Egyedül azt a "kisvárosi rosszindulatot" nem hoztam magammal. Úgy gondolom, a hozzáálláson nagyon sok múlik. Sokat éltem, ahogy élek a mai napig is, és próbálok kiélvezni minden percet. Minden munkát lelkesen és lelkiismeretesen csinálok. Mára megtaláltam magam. Állandó csapattal dolgozom, a sminkesemmel; Dominique Roberts-el, és Haller Janikával – aki törökszentmiklósi – és évek óta jó barátom. Nélkülük sem tartanék ott, ahol.

Borzi Vivient az utóbbi időben szinte „egymásnak adják” a modellek. Készített sorozatot több ismert emberről, igazából mégis inkább egyedi hangulatú fotói miatt keresik.

– Azt hiszem, szinte mindegy, kiket fotóztam már – magyarázza. – Akit érdekel, hogy mit csinálok, azt nem azért fogja, mert sok ismert ember keres meg, hanem mert tetszik neki a kép, amit lát. Persze sok mindenre büszke vagyok. Fotóztam Playboy címlapot – első nőként Magyarországon –, fotóztam más címlapokat, fotóztam ismert embereket, fotóztam víz alatt, fotóztam elismert szakemberekkel.

De azt hiszem, arra vagyok a legbüszkébb, amikor hétköznapi – magukat nem annyira szépnek látó – nők jönnek hozzánk, és megmutathatjuk nekik azt, hogy milyen szépek tudnak lenni... Ezek a csillogó szemek, a hálás telefonhívások szerintem minden másnál többet érnek.

Tudatos ember vagyok. Vallom, hogy azt kapom, amit adok. Így odafigyelek rá, hogy törekedjek jó embernek lenni. Ráadásul azon szerencsés emberek közé tartozom, akik elmondhatják, hogy a "munkám a hobbim". Ennél nincs szükség többre…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!